Oroszország az 1940-es katinyi (Katyn) mészárlásról eddig már egymillió oldalnyi dokumentumot adott át Lengyelországnak, és már csak kevés, még titkos anyag maradt a katonai ügyészségen. Az átadott dokumentumok részletesen tartalmazzák például nem csak a felső parancsot teljesítő hóhérok, hanem még a kísérő katonák neveit is, és komoly problémát jelent, hogy utódaik, akiknek semmi közük a felmenők bűneihez, miként fogadnák e nevek közzétételét.
Ilyen típusú dokumentumokat a nemzetközi gyakorlatban egyáltalán nem szoktak átadni külföldi félnek, s hogy itt helyénvaló az ügy végleges lezárására irányuló orosz óhaj.
Az orosz jogvédők újra felszólították a moszkvai vezetést, hogy tegyék közzé a katinyi vérengzéssel kapcsolatban lefolytatott büntetőeljárás több mint száz kötetnyi anyagát is, és rehabilitálják az áldozatokat. Az eljárást a katonai ügyészség folytatta le, majd lezárta az ügyet és titkosította anyagait.
A katinyi mészárlást a legfelső szovjet pártvezetés döntése alapján, 1940-ben követték el, amikor Katinyban és másutt összesen mintegy 22 ezer lengyel foglyot gyilkoltak le. A történtek azért ezzel az elnevezéssel kerültek a történelembe, mert 1943-ban Katinyban találták meg az első tömegsírokat. A Szovjetunió hosszú ideig a nácikat vádolta a gyilkosságokkal, s Moszkva csak Mihail Gorbacsov, a Szovjetunió utolsó elnöke idején ismerte be a történteket, amelyek mindmáig komoly tehertételt jelentenek az orosz-lengyel kapcsolatokban.
