Barack Obama egy évvel ezelőtti amerikai elnökké választása a legtöbb európai számára szerfelett jó hírnek számított. Azt jelentette ugyanis, hogy véget ér a Bush-kormány egyoldalú, a szövetségesek véleményét figyelmen kívül hagyó nemzetközi magatartása.
Kilenc hónappal Obama beiktatása után azonban repedések mutatkoznak a transzatlanti viszonyban. Európa és Amerika, legalábbis részben, megint nincs egymással összhangban Afganisztán, a Közel-Kelet, továbbá Irán és a légkör védelménwk kérdésében.
Sok európai úgy látja, Obama nem szakított kellő határozottsággal a Bush-kormány sok kérdésben nekik nem tetsző irányvonalával, Amerikában viszont többen úgy vélik, Európa passzívan, lényegi segítségnyújtás nélkül szemléli, amint Obama olyan nehéz kérdések megoldásával küzd, mint Afganisztán vagy a guantánamói fogolytábor bezárása.
Ezek a kérdések nyilván napirenden lesznek a kedden Washingtonban kezdődő USA-EU találkozón, amelyen Obama is részt vesz. Obama továbbra is népszerű a régi kontinensen, de már érződik egyfajta kimondatlan elégedetlenség. Az újság egy vezető európai tisztviselőt idézett név nélkül, aki veszélyesnek tartja ezt az ellentétet; Amerika azt hiszi, Európa nem akar segíteni, Európa pedig úgy érzi, Amerika naiv, és keveset tesz.
Afganisztán kapcsán egy másik európai tisztviselő amerikai show-nak nevezte a multilateralizmusról és a tálibok elleni harcban megnyilvánuló európai katonai és egyéb szerepvállalásról szóló szónoklatokat. Szerinte az történik, hogy Európa kivár, azt lesve, milyen stratégiát választ majd Washington.
Irán ügyében Európa, különösen Franciaország aggódik: Obama esetleg feláldozza azt a célt, hogy – mint azt az ENSZ Biztonsági Tanácsa is követeli – Teherán mondjon le az urándúsításról, cserébe a regionális és kétoldalú kérdésekről Teheránnal folytatandó széles körű párbeszédért.
A The New York Times szerint az európai országok eddig nem igyekeztek segíteni Obamának céljai elérésében; például csak néhány guantánamói foglyot fogadnak be, és nem sietnek segíteni Afganisztánban sem. Az újság a washingtoni Brookings Intézet kutatóinak friss tanulmányából idéz, amely szerint Európa az amerikai hegemónia évtizedei után káros illúziókat táplál a transzatlanti viszonyt illetően. Európa szolgálatkészséggel vegyes túlzó tiszteletet mutat Amerika iránt, amelynek viszont erős partnerekre van szüksége abban a világban, amelyben már nincs irányító szerepe, és rohamosan veszíti el érdeklődését egy olyan Európa iránt, amely nem egységes, még saját stratégiai érdekeit sem tudja megfogalmazni és megvalósítani.
