Külföld

A történelembe is beválasztották Obamát?

admin
admin

2008. 11. 12. 06:30

Obama elnökké választását sokan történelmi jelentőségűnek tartják, nem elsősorban bőrszíne, hanem az amerikai politikai térkép átrendeződése miatt. Az kétséges, Obama mennyire tudja betartani majd választási ígéreteit, az azonban biztos, hogy jelentős harcokat kell majd vívnia az – egyébként demokrata többségű – Kongresszussal.

A New York Times, az Egyesült Államok vezető napilapja eddigi története során mindössze négy alkalommal használt 96-os betűméretet a címlapján: 1969-ben, az első ember Holdra szállásakor, 1974-ben, Richard Nixon lemondásakor, a 2001. szeptember 11-i terrortámadás után – és 2008. november 5-én (azaz múlt hét szerdán), amikor is a „történelmi” főcím egyetlen szóból állt: „Obama”.

A szerkesztők döntése jól kifejezi a múlt héten lezajlott amerikai elnökválasztás győztesének személyéhez nemcsak Amerikában, de világszerte kapcsolódó példátlan várakozásokat. A higgadtabb elemzők – és, nem utolsó sorban, maga Obama kampánystábja – persze igyekeznek legalább némileg lehűteni a kedélyeket: a megválasztott új elnök hivatalba lépése után aligha válaszolhat majd minden felmerülő igényre és elvárásra a kampányban elhíresült „Yes, We Can” szlogennel.

Obama megválasztott elnökként hozott első, személyi jellegű döntései máris úgy tűnik, hogy nem feltétlenül vannak összhangban a kampány fő üzeneteként megfogalmazott „Változás” („Change”) ígéretével. Az új Obama-adminisztráció kulcspozícióival kapcsolatban ugyanis, mind a már nyilvánosságra hozott jelöltek, mind a jól informált találgatások szintjén zavarba ejtően gyakran kerülnek elő korábbról – mindenekelőtt Bill Clinton 8 évvel ezelőtti elnöksége idejéből – ismerős nevek.

Egy másik elnök emberei

Az első két kulcsfontosságú kinevezés, az „átmeneti csapatot” irányító John Podesta, illetve a jövendő Fehér Házban a kabinetfőnöki szerepre felkért, és azt elfogadó Rahm Emanuel személyében egyaránt a Clinton-korszak veteránjairól van szó (előbbi annak idején Clinton kabinetfőnökeként, utóbbi magas beosztású tanácsadójaként működött).

De a gazdasági válság körülményei közepette még a szokásosnál is nagyobb figyelemmel kísért pénzügyminiszteri poszt két legfőbb várományosa, Lawrence Summers harvardi professzor és Timothy Geithner a New York-i Federal Reserve Bank (a szövetségi jegybank New York-i kirendeltségének) vezetője szintén egyaránt a Clinton-kormányzathoz köthető: Summers már akkor is pénzügyminiszterként, utóbbi pedig az előbbi közeli munkatársaként és protezsáltjaként.

A nemzetbiztonsági tanácsadó nem kevésbé jelentős tisztére esélyesként emlegetett Gregory Craig és James Steinberg közül pedig az előbbi a Külügyminisztérium szakpolitikai tervező részlegét irányította, utóbbi pedig a nemzetbiztonsági tanácsadó helyetteseként dolgozott Clinton idején.

Rahmbo „keményen” politizál

A felsorolt nevek közül külön érdemes visszatérni Rahm Emanuelre, illetve a fehér házi kabinetfőnök általa betöltendő pozíciójára. Ez a poszt központi, meghatározó szerepet játszik az adminisztráció működésében, ő az elnök legközelebbi munkatársa, jobb- (vagy, Obama esetében, bal-) keze, szeme, füle, szája, sőt gyakran agya is. Rahm („Rahmbo”) Emanuel, aki jelenleg Obama államának, Illinois-nak az egyik választókerületét képviseli a Kongresszusban, és aki Obama jó ismerőse és barátja, Washingtonban kőkemény politikai stílusáról ismert (előszeretettel vegyít trágár szavakat kirohanásaiba és egyszer egy politikai ellenfelének döglött halat küldött).

A képviselőházi demokrata frakció vezetőségi tagjaként ő volt a párt 2006-os félidős kongresszusi választásokon aratott sikereinek az építőmestere. Az új elnök hivatalba lépése után az egyik fő feladata alighanem a kongresszusi demokrata frakciók „megrendszabályozása” lesz, hogy azok lehetőleg ne térjenek el túl messzire az elnök programjának megvalósításától.

Obama harcolhat a Kongresszussal

Az utóbbival kapcsolatos aggodalmak egyébként távolról sem alaptalanok. Mivel az amerikai politikai rendszerben az elnök és a Kongresszus megválasztása független egymástól, a két hatalmi ág együttműködése – még abban az esetben is, ha kivételesen ugyanaz a párt ellenőrzi mindkettőt, mint most a demokraták – sosem zökkenőmentes. (Mindezt Bill Clintonnak annak idején a saját kárán kellett megtanulnia, amikor a felesége által kidolgozott egészségügyi reformprogramja a demokrata többségű Kongresszus ellenállásán bukott el 1994-ben.)

A kongresszusi képviselők, illetve szenátorok a választási rendszer sajátosságai miatt rendszerint sokkal karakteresebb bal- vagy jobboldali (liberális vagy konzervatív) politikát képviselnek, mint az elnök: míg az előbbieknek csak saját választókerületük, illetve tagállamuk érdekeire kell tekintettel lenniük, addig az elnök az egész ország lakosságának felel.

Idén a Demokrata Párt jelentősen növelte többségét mind a 435 tagú Képviselőházban (235-ről legalább 255-re – 6 hely sorsa még eldöntetlen), mind a 100 tagú Szenátusban (51-ről legalább 57-re, itt még 3 hely nem dőlt el). Ez persze azt is jelenti, hogy az újonnan bekerült demokrata tagok közül sokan korábban a republikánusok által birtokolt, konzervatív kerületeket/tagállamokat képviselik, ami megnehezítheti a pártegység megteremtését, fenntartását a frakción belül.

Pelosi és a republikánusok ellenében

Mégis, különösen a képviselőházi demokrata frakcióról (illetve annak San Franciscó-i illetőségű vezetőjéről, Nancy Pelosi házelnökről) elmondható, hogy jelentősen baloldalibb (liberálisabb) politikát részesítene előnyben (kisebb adócsökkentést, a magasabb jövedelműeknél nagyobb adóemelést, átfogóbb egészségügyi reformot), mint ami az elnöktől várható.

A demokratáknak a Kongresszusban persze meg kell még küzdeniük a republikánusok ellenállásával is, akik bár jelentős veszteségeket szenvedtek el, minden valószínűség szerint megtartják a Szenátusban az obstrukcióhoz szükséges 41 fős létszámot, aminek birtokában gyakorlatilag megakadályozhatják a számukra leginkább ellenszenves törvényjavaslatok elfogadását.

Roosevelt, Reagan, Obama?

Obama programjának sikere, és az általa elindítani kívánt „változás” mélysége és tartóssága végső soron persze a tágabb politikai trendektől függ. Sok elemző szerint az idei választás egy hosszú távú politikai átrendeződés kezdete lehet, amilyenhez hasonlóra legutóbb az 1980-ban, Reagan első elnökké választásakor, és a hozzá köthető „neokonzervatív forradalom” beindulásakor, azelőtt pedig, ellenkező előjellel, Franklin D. Roosevelt 1932-es megválasztásakor, és a New Deal-koalíció kialakulásakor volt példa.

Ez az átrendeződés az elmélet hívei szerint egy akár több évtizedes demokrata fölényt alapozna meg, mely a különféle kisebbségekből, a diplomás fehér (felső) középosztályból, és a női szavazókból álló választói csoportok szövetségén alapulna. Feltűnő módon hiányzik ebből a koalícióból az a déli-vidéki fehér munkásosztály, amely a roosevelti demokrata koalíciónak még szerves részét képezte, de Reagan alatt a republikánusokhoz pártolt (az ún. „Reagan-demokraták”).

Az átrendeződéselmélet kritikusai szerint viszont az idei demokratákat favorizáló választási eredményeket, (amelyek egyébként így is elmaradnak Roosevelt vagy Reagan földcsuszamlásszerű győzelmeitől), mindenekelőtt a súlyos gazdasági helyzet okozta. De ez nem jelent változást az ország alapvető társadalmi-politikai struktúrájában, ahol a lakosságnak még mindig jóval nagyobb része vallja magát konzervatívnak, mint liberálisnak.

Az átrendeződés-elmélettel szemben felhozható talán legmeggyőzőbb ellenérv azonban az, hogy jelenleg nem látszanak egy olyan új, átfogó, koherens és átütő erejű politikai filozófia körvonalai, mint amely a Roosevelt-féle New Deal, illetve a reagani neokonzervatív forradalom eszmei alapjait megteremtette. Az előbbiek között egyfajta középutat kereső, mérsékelt-centrista Clinton-kormányzat embereinek megjelenése az új Obama-adminisztrációban mindenesetre az utóbbi érvelést látszik igazolni.

(A szerző az ELTE ÁJK Politikatudományi Intézetének tanársegédje)

vissza a címlapra

Legfrissebb videó mutasd mind

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.