Csütörtökre virradó éjszaka meghalt – vélhetően öngyilkosságot követett el – az öt áldozat osztályfőnöknője, aki egyben az iskola tanulmányi igazgatóhelyettese volt.
Az ellentmondásos beszámolók egyike szerint a földszinti előcsarnok utcára néző ablakát kiemelő munkások nyomban szóltak, amikor látták, hogy repedni kezd a fal. Az iskolaigazgató felhívta a helyi önkormányzatot, a szakértők a helyszínen elrendelték az iskola kiürítését, s eközben omlott le az épület homlokzati főfala a tetőtől a földszintig, valamint a lépcsőház jó része.
Más források szerint fél tízkor észlelték a terebélyesedő repedést, s az önkormányzati illetékesekkel tanácskozásba kezdtek a teendőkről: a megbeszélés közben omlott le a lépcsőház. Az omlás a szünet végén történt, sok gyerek még az épületen kívül volt, a már bent lévő nagyobbak mentették a kicsiket.
A felelősség a nyomozás első adatai szerint elsősorban az iskolát 1963-ban felhúzó építőket terheli, akik túl sok homokot – vagy túl kevés cementet – kevertek a kötőanyagba. Csoda, hogy az épület ilyen sokáig állt.