A program három évvel ezelőtt indult el, s kezdetben nyolc ország (Bulgária, Csehország, Horvátország, Macedónia, Magyarország, Románia, Szerbia és Szlovákia) vett részt benne. Azóta Montenegró is társult hozzájuk, három állam (Albánia, Bosznia-Hercegovina és Spanyolország) pedig hivatalosan jelezte belépési szándékát. Szlovénia megfigyelői státust kért, s az UNICEF is közölte, hogy bekapcsolódik a programba.
A szegénység ellen küzdenének
Az Európa legnagyobb kisebbségét alkotó 8,5 millió cigány közül mintegy 6 milliót érint a résztvevők saját költségvetéséből, valamint a Világbank és a Soros György vezette Nyitott Társadalom Intézet támogatásából finanszírozott program.
Fő célkitűzései közé tartozik, hogy tíz év alatt a romák oktatásában, egészségügyi ellátásában, foglalkoztatásában és lakhatási lehetőségeik javításában komoly eredmények szülessenek. A program emellett kiterjed általában a szegénység és a diszkrimináció elleni küzdelemre, valamint a nemek közti társadalmi esélyegyenlőség növelésére is.
Szerbiában nyomorban élnek a romák
Minderre Szerbiában is óriási szükség van, ahol nem tudni, hány roma él, csak az biztos, hogy nagyon sok. Az utolsó, 2002-es népszámláláskor 100 ezret állapítottak meg, de ezt szociológusok, szociális munkások már akkor nevetségesen alacsony, kézlegyintéssel elintézhető adatnak tekintették.
Szociológiai becslések mintegy 800 ezer szerbiai cigányról szólnak, az Európa Tanács pedig mintegy 450 ezerre teszi a számukat.
Ezeknek az embereknek a túlnyomó többsége – részben a szerb történelem utóbbi tíz évének történései miatt – elképesztő nyomorban él. Míg Szerbiában 26 százalékos a munkanélküliség, közöttük 80 százalék fölötti.
A nyomortól sújtottak zöme az ország nagyvárosaiban tengődik, s koldulásból, hulladékgyűjtésből, néha csurranó-cseppenő alkalmi munkákból tartja fenn magát. Belgrád közepén, a Száva partján, a városon átvezető autópálya mellett is van egy európai ésszel szinte felfoghatatlan, borzalmas nyomortelep, amelynek lakói furnérlemezekből, papírdobozokból, hullámpalából, jobb esetben horganylemezből összetákolt viskókban élnek.
Van parlamenti képviselőjük
Sem őket, sem a főleg Dél-Szerbiát ellepő társaikat nem vigasztalja az, hogy parlamenti képviseletük megoldott, képviselőket küldhetnek a belgrádi törvényhozásba. Ez a tavaly januári és a másfél hónappal ezelőtti választáson egyrészt a roma politikusok megosztottsága miatt nem sikerült, másrészt pedig azért, mert a ma Szerbiában élő romáknak egy jelentős része talán nem is értesül arról, ha választást rendeznek.
Sok tízezer ugyanis menekült, aki szerbül sem tud. Askaliáknak nevezik őket, csak az albán nyelv egy cigányosított változatát beszélik, s Koszovóból űzték el őket a függetlenségüket azóta kikiáltott albánok, mert – a tőlük elszenvedett üldöztetés miatt – a szerb hatalom mellé álltak, amikor az megpróbálta letörni az albán önállósodási törekvéseket.
Ők a legnyomorultabbjai a szerbiai roma társadalomnak, egyebek mellett azért is, mert – mint újonnan jötteket – sehol sem fogadják el őket, s gyökerek híján alig képesek bárhol beilleszkedni. Azok is ők, akiknek a megjelenése ellen egész Vajdaságban minden magyar politikus tiltakozik, mondván, hogy Belgrád dolga a letelepítésük, s csak szerb területre mehetnek, mert magyarok lakta vidéken semmi keresnivalójuk.
Szerbia átvette az elnöki tisztet
Bozidar Djelic szerb miniszterelnök-helyettes a Roma Évtized Programja elnöki tisztét átvéve egy hete Budapesten azt mondta, hogy Belgrád a fő prioritások mellett még a romák valós európai érdekképviseletének kialakításával is foglalkozni kíván, s ezért szeretné életre hívni a roma civil szervezetek európai konföderációját.
Megfigyelőknek ezzel együtt erős kétségeik vannak azzal kapcsolatban, hogy lesz-e bármilyen kézzelfogható eredménye a szerb elnökségnek, miután ilyet az elődöknek sem igazán sikerült elérniük.
Ráadásul július 1-jén nem lesz, aki elkezdje a munkát. Szerbiában jelenleg ügyvezető kormány működik, s bár az új, cselekvőképes talán július első hete végére megalakul, biztos, hogy nem a roma program felpörgetését fogja legfontosabb feladatának tartani.
Bozidar Djelic – akiről még nem tudni, hogy tagja lesz-e az új kormánynak – szintén utalt erre, amikor úgy vélte, hogy a belgrádi illetékesek szeptembertől elkezdhetik roma programjaik stratégiai kidolgozását. Hogy onnantól a valódi cselekvésig milyen hosszú az út, azt meg sem becsülte.
Mint a Vajdasági Magyar Szövetség egyik vezető politikusa az MTI-nek megfogalmazta: biztos, hogy a romák helyzetének javítása ma nem szerepel a szerbiai politikusok feladatlistájának az élén.
