A belső ellenzék csalódott, és elárultnak érzi magát. Egyik szóvivőjük, Vladimiro Roca emlékeztetett, hogy a büntető intézkedések bevezetésének oka – a 75 ellenzéki bebörtönzése – nem változott. A szankciók nagyon hasznosak voltak, mert nélkülük most a politikai foglyok helyzete rosszabb lenne – mondta Miriam Leiva, az Asszonyok Fehérben csoport alapítója.
“Sajnos, ugyanabban a helyzetben vagyunk, mint ötven éve: Fidel Castrónak sikerül úgy megvezetni a világot, ahogy csak akarja” – tette hozzá. Leiva felemlegette a spanyol kormány felelősségét is, mivel Madrid volt a szankciók eltörlésének fő kezdeményezője. “Remélem, kézzelfogható eredmények születnek, mert ha nem, úgy fogjuk érezni, hogy Spanyolország elárult minket”.
Havanna győzelme?
A 75 elítélt egyike, Oscar Espinosa Chepe amiatt nyugtalan, hogy a döntés a kubai rendszer keményvonalasait erősíti, akik szerint a hajthatatlanság kifizetődő, és most arra hivatkozhatnak, hogy eredményes volt. Egy másik, Martha Beatriz Roque ugyancsak úgy véli, hogy a döntést Havanna győzelemként könyveli el, és emiatt keményebb idők jönnek.
“Az ellenzék borzasztó dolgoknak néz elébe… a kormány szörnyen agresszív volt velünk, s most ez az agresszivitás meg fog duplázódni” – jósolta. Roque is felhívta a figyelmet arra, hogy a 2003 tavaszán bebörtönzött 75 ember közül 55 még mindig a rácsok mögött van.
Az Arco Progresista ellenzéki csoport viszont úgy véli, hogy a szankciók eltörlése szinkronban van a jelenlegi kubai körülményekkel, s a változások tendenciáját csak a kívülről indított párbeszéddel lehet segíteni. A floridai emigráns csoportok közül a Kubai Liberális Unió (ULC) vezetője, Carlos Alberto Montaner elfogadhatónak nevezte a kompromisszumot abból a szempontból, hogy mozgásteret teremt a kubai demokratikus ellenzék számára.
A Kubai Demokratikus Vezetés (DDC) titkára, Orlando Gutiérrez szerint a döntés “rövid távon a kubai kormány győzelmének tűnik, hosszú távon a rendszer vereségéhez vezet, mert az EU törvényes politikai szereplőként ismerte el a demokratikus ellenzéket, amellyel Kubának meg kell küzdenie a párbeszéd során”. A kivándorlók másik nagy gyülekezési helyén, Spanyolországban európai “rövidlátást” emlegetnek. Rigoberto Carceller, az egyik emigráns szerveződés vezetője szerint “az EU összekeverte a demokratikus nyitással azt, amit Raúl Castro (kubai elnök) a legitimitása megteremtésének érdekében tesz”.
Washington is bírál
Az Egyesült Államok is csalódottságának adott hangot. Tom Casey külügyi szóvivő kijelentette, hogy a döntés olyan benyomást kelthet, mintha az unió legitimálna egy diktatórikus rendszert. Gordon Johndroe, a nemzetbiztonsági tanács szóvivője szerint “a Castróknak” egy sor lépést kell tenniük az emberi jogok érvényesülésének javítására, mielőtt a szankciókat eltörlik.
Az unió soros elnökségét adó Szlovénia külügyminisztere elismerte, hogy a tagállamokban sok a kétség a döntés hatásait illetően, és eléggé megosztottak a kubai helyzet értékelésében. Dimitrij Rupel ugyanakkor emlékeztetett arra, hogy az unió abban a “kellemetlen helyzetben” volt, hogy a szankciókat már évek óta nem alkalmazták, és politikai párbeszéd sem volt Havannával. Az EU humanitárius ügyekért és fejlesztéspolitikáért felelős biztosa, Louis Michel viszont pozitív lépésről beszélt, amely lehetővé teszi a kétoldalú kapcsolatok fejlesztését. “Fontos, hogy az EU helyzetben legyen Kubában a jövendő események során” – mondta.
A szankciók eltörlését hevesen ellenző Cseh Köztársaság külügyminisztere is úgy véli, hogy “az EU jobb helyzetben lesz az aktív politika révén, amely erős hangsúlyt fektet az emberi jogok figyelésére és ellenőrzésére”. Karel Schwarzenberg emlékeztetett arra, hogy a párbeszédnek véget vetnek, ha ez a politika nem hoz eredményt.
