Nagyvilág

Szerbia “le fogja nyelni” Koszovó függetlenségét

Az Egyesült Államok és a nyugati hatalmak el fogják ismerni Koszovó függetlenségét, ha Szerbia és a koszovói albánok a nagyhatalmak által kijelölt december 10-i határidőig nem jutnak dűlőre a szakadár dél-szerbiai tartomány jövőjéről zajló tárgyalásokon. Amire addig szükség van: Oroszország "meggyőzése".

“Szerbia nem tehet mást, le fogja nyelni” – fogalmazott az MTI-nek egy névtelenséget kérő ENSZ-közeli diplomáciai forrás. Az a feltétel sem lehet akadály, amelyet Szerbia követel, hogy tudniillik Koszovó jövőjéről csak az ENSZ Biztonsági Tanácsa hozhat legitim, nemzetközi jogon alapuló döntést. Boris Tadic szerb elnök az ENSZ Közgyűlésben ezt a feltételt hangsúlyozta, amikor arról beszélt, hogy Koszovó függetlensége elfogadhatatlan Szerbia számára.

Belgrád azért ragaszkodik a BT-döntéshez, mert tudja, hogy Oroszország állandó tagként vétójoggal rendelkezik. Tudni véli ezenkívül azt is, hogy Moszkva meggátol minden olyan határozatot, amely Koszovó függetlenségét deklarálná.


A szerb vezetés kalkulációja nem alaptalan. A New York-i EU-Oroszország külügyminiszteri találkozón elhangzott, hogy az oroszok nem kívánnak “a szerbeknél is szerbebbek” lenni. Szergej Lavrov külügyminiszter közölte: Moszkva azt a megoldást fogadja el, amely a szerbeknek megfelelő.


Kínai és orosz támogatás

Ahhoz, hogy az ENSZ BT egyetértésre jusson Koszovó függetlenségéről, a Nyugatnak el kell nyernie Kína és Oroszország támogatását. Előbbi nem ragaszkodik Szerbia területi egységéhez, utóbbi pedig, bármilyen furcsán hangozhat, “megvásárolható”. Az Egyesült Államoknak és a Nyugatnak így látszólag nincs más dolga, mint megfelelő árat fizetni azért, hogy Moszkva ne vétózza meg Koszovó függetlenségét.

Ilyen ellentételezés lehetne például az “ígéret” arra, hogy a Nyugat a következő évtizedben “nem ösztönzi” Ukrajna és Grúzia NATO-tagságát. De Moszkva “engedményt” kaphatna a kelet-európai amerikai rakétavédelem terén, vagy abban, hogy az Egyesült Államok nem erőlteti a szovjet utódállamok “színes forradalmait”.

Szerbia tehát a nyilatkozatok szintjén hallani sem akar az ENSZ-felügyelet alatti, NATO által ellenőrzött tartomány függetlenségéről, ahol a népesség 95 százalékát az albánok teszik ki. Csakhogy már nem él a korábban megbonthatatlannak hitt orosz-szerb stratégiai szövetség, Oroszország nem áll mindenben vakon Szerbia oldalára. Moszkva ugyanis tisztában van azzal, hogy Belgrád, akár az orosz reláció gyöngítése árán is, az euroatlanti integráció mellett kötelezte el magát. Tadic elnök ENSZ-beli felszólalásában is egyértelművé tette: országának stratégiai érdeke az EU-tagság.


Lehetnek meglepetések

A Szerbia és a koszovói albánok vezetői közötti első közvetlen egyeztetés eredménytelenül ért véget New Yorkban. Noha a megbeszélések után nyilatkozatokban “építő jellegű, együttműködési szándékot sugárzó légkörről” lehetett hallani, valójában az álláspontok nem közeledtek egymáshoz, sem a szerbek, sem az albánok nem mozdultak el a másik irányában.


Az ENSZ Közgyűlés őszi ülésszakának margóján, nemzetközi közvetítők részvételével lezajlott kétórás találkozón egyetlen konkrét dologban tudtak megállapodni a felek: az egyeztetést folytatják, legközelebb október 14-én Brüsszelben ülnek tárgyalóasztalhoz.

Közös hangot találtak abban, hogy “az erőszak, a provokáció és a megfélemlítés súlyos mértékben veszélyeztetné a tárgyalásokat éppúgy, mint a térség stabilitását és biztonságát”.


Miközben a szerb elnök “külön jogokat és hatásköröket” kínál a koszovói albánoknak, hogy “közösségük a Szerb Köztársaságon belül autonóm módon fejlődhessen”, Fatmir Sejdiu koszovói elnök szinte már kész tényként kezeli Koszovó függetlenségét: barátsági szerződést ajánl fel, amelyet “Szerbia és Koszovó, két szuverén és független nemzet” köthetne meg egymással.

Szerbia figyelmeztet, hogy “beláthatatlan következményekkel” járna, ha Koszovó a december 10-i határidő lejárta után egyoldalúan kikiáltaná függetlenségét, és azt a nyugati államok elismernék. Elemzők viszont megjegyzik: a tartomány már nincsen szerb felügyelet alatt, a “beláthatatlan következmények” emlegetése nem több üres fenyegetésnél. Az Egyesült Államok és az Európai Unió azt a tervet támogatja, amely Martti Ahtisaari volt finn elnök elképzelésén alapul: egy EU által ellenőrzött független Koszovót a szerb kisebbségnek nyújtott széles körű autonómiával. A Nyugat elemzői átgondolták: az EU-integrációra törő Belgrádnak kicsi a mozgástere, nem tehet mást, mint hogy lenyeli Koszovó kiválását.

Szerb választás Koszovó árnyékéban

A szerbiai belpolitikai helyzet azonban tartogathat meglepetéseket. Göncz Kinga külügyminiszterrel folytatott találkozóján Vuk Jeremic, a szerb diplomácia vezetője kifejtette, hogy a kiélezett belpolitikai helyzetben a soron következő elnökválasztás “nem lesz igazi választás”, Koszovó ügye teljesen rányomja majd bélyegét a választás eredményére.

Elemzők szerint ez azt jelenti, hogy Vojislav Kostunica kormányfő a radikális szavazóbázis megnyerése érdekében a dél-szerbiai tartomány kérdését a választási kampány központi témájává teheti. Ez esetben – főleg ha nem a Nyugat-barátként elkönyvelt Tadic győz – nehéz lesz megjósolni, mi lesz az ára Szerbiában a koszovói függetlenség “lenyelésének”.

További meglepetésfaktor a legendásan kiszámíthatatlan Oroszország. A Nyugat racionálisan azzal számol, hogy Moszkvát ellentételezéssel irányítani lehet, ám nem kizárt, hogy a közelgő parlamenti, majd elnökválasztások előtt Moszkva egész egyszerűen “betart”. Az orosz nagypolitikában ugyanis felerősödhet a szláv testvérnépek védelmének hagyományos szólama, és Moszkva úgy dönthet: nem engedi, hogy a Nyugat oly könnyedén “megkapja” Koszovót. Ez esetben Moszkva akár évtizedekre szóló feszültséggócot teremthet a Balkánon, s ennek talán éppen Szerbia inná meg a levét.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik