A szabad demokrata politikus két európai képviselőtársával utazott Kubába, ahol a rendőrség végig figyelte, és majdnem hazatoloncolta őket. A képviselővel lapunk által készített interjú kapcsán szerkesztőségünkbe olvasói levél érkezett, melyben a hozzászóló saját gondolatait, és néhány kritikai észrevételt is megfogalmaz a kubai átalakulással kapcsolatban. Az alábbiakban Földvári Iván olvasónk levelét, és Eörsi Mátyás erre adott válaszát olvashatják szerkesztetlen formában.
„Tisztelt Hölgyem!
Olvastam Eörsi úrral a tárgyban szereplő országban tett látogatásról és tapasztalatairól írt cikkét. Tudomásul veszem az képviselő úr álláspontját, ugyanakkor néhány gondolat ébredt bennem a meséjével kapcsolatosan. Feleségemmel ez évben, tél végén utazgattunk Kubában. Nem szervezett kiránduláson, nem “all inclusive ellátással”, csak úgy, a saját elképzeléseink szerint. Nem szállodában laktunk, hanem magánházaknál, és azt ettünk amit vehettünk vagy kínáltak. A közel két hét alatt egyetlen alkalommal sem kérdezte tőlünk senki, mit csinálunk, kivel beszélünk, merre megyünk.
Jó lenne szerintem, ha abban segítenénk a kubai népnek, amit ténylegesen kér tőlünk pl. a sok évtizedes politikai és gazdasági blokád feloldását. Ne próbálja senki kéretlenül akár a békés forradalom exportját eljátszani mert egy “Che” becenevű argentin már bepróbálkozott ezzel, az meg senkinek sem tetszett.
Hagyjuk Kubát, a kubai népet, saját életét rendezni.
Igen “bátor” tett volt a képviselő úr részéről megsérteni egy független ország beutazási rendszerét. Arra lennék kíváncsi, hogy annak mi lett volna a következménye, hogy mohamedán/tálib és nem ballib hitét követve beutazik mondjuk az USA- ba és ott a turista vízummal a helyi illetőségű barna bőrű, de békés forradalmat követelő ellenzéki embereknek ígér hathatós segítséget.
A magyarok már nem ismerik Kubát, mert a közel húsz év másirányú fejlődésünk, és a szűrt beérkező információ nem ad valódi képet, honnan hova és miért jutott oda ez az ország, ahol tart jelenleg. Így azután lehet mesélni nagy nyilvánosság előtt, felületes dolgokról, megfelelő mélységű elemzés nélkül.
Kuba bizonyára egy diktatórikus ország, ahol az emberi jogok erősen sérülnek, de kérem, legyünk már kicsit óvatosabbak ez irányú hevületünkkel, mert az elmúlt évek példája -Irak- arra mutat, hogy ezrek halálát okozhatja a meggondolatlan beavatkozás.
Üdvözlettel,
Földvári Iván”
Eörsi Mátyás válasza:
„Kedves Földvári Úr!
Köszönöm az FN-en megjelent íráshoz fűzött gondolatait. Engedje meg,hogy néhány megjegyzéssel kiegészítsem azokat.
1) Tökéletesen egyetértek azzal, hogy a kubai nép sorsáról a kubai nép döntsön, senki más. Erre azonban a kubai népnek egyelőre nincs lehetősége. Ősszel parlamenti választások lesznek, ahol a kubai népnek nem lesz választása, ugyanis a szavazólapokon egyetlen név fog szerepelni. Bizonyára egyetértünk abban, hogy az lenne kívánatos, ha a kubaiak több jelölt, és program közül választhatnának.
Mit tehetünk mi, magyarok, és más szabad nemzet képviselői? Arról beszélgethetünk a kubaiakkal, hogy például mi magyarok, hogyan értük el a békés, vértelen rendszerváltást, hogyan sikerült a folyamat végén az akkor hatalmon levőket meggyőzni arról, hogy legyenek részesei a változásnak, semmit, hogy attól kellett volna rettegniük, hogy a hatalom elvesztésével az életüket, vagy minden egyebüket kockáztatniuk.
Azt is emondhattam nekik, hogy a békés rendszerváltásért milyen árat kell fizetni. Hogy tudomásul kell venniük, hogy a kubai Kapolyi László multimilliárdos lesz, a kubai Horn Gyula köztársasági elnök, és a kubai Bencsik András a legradikálisabb antikommunista, aki majd őket, mai ellenzékieket fogja vádolni kollaborációval. Jókat mulattak a magyar történeteken, és el is gondolkodtak rajtuk, ám ami még fontosabb, ennek tudatában is a békés megoldás hívei maradtak, én is erre bátorítottam őket.
Azzal érveltem, hogy ha a váltás radikális, ha a hatalmon lévők mindenük elvesztésétől arthatnak, akkor adott esetben fegyverrel is képesek lesznek megvédeni hatalmukat, aminek súlyos tragédia lehet az eredménye. De a döntés a kubaiaké. Én csak tapasztalatokkal tudom a közös gondolkodásukat elősegíteni, és ennek szívből örültek, és ha ők ezt hasznosnak tartották, akkor alig hiszem, hogy emiatt Magyarországon bárkinek húznia kellene a száját, hiszen Ön írta: bízzuk ezt a kubaiakra.
2) Mint az eddiekből kiderült, sem trockista, sem che-ista nem vagyok, nem hiszek a forradalom exportjában, ám mélyen hiszek a dialógusban, a tapasztalatcserében. Nos, éppen ezért voltam Kubában, ám a hatóságoknak ez sem tetszett.
3) Teljes mértékben egyetértek azzal, hogy a Kubával szembeni embargó hibás politika. Ezt nem csak Önnek mondom el, elmondtam az amerikaiaknak is, és elmondom a jövőben is. Kontraproduktívnak és elhibázottnak tartom, ebben tehát egyetértünk.
Örülök annak, hogy az Önök vendéglátóit nem érte hátrány, bár ebben sem lehetnek teljesen biztosak. Nyilván van erre példa, ám van arra is, hogy a külföldiekkel szóba álló kubaiakat súlyos retorzió éri. Én magam erre több példát tudok, és minden egyes ilyen eset akkor is rettenetes, ha számos más esetben nincs retorzió. Ha csak akkor emeljük fel a szavunkat, amikor minket ér méltánytalanság, ám csöndben vagyunk akkor, amikor másokat, akkor milyen alapon várjuk el, hogy értünk bárki szót emeljen, amikor mi szorulunk védelemre?
Egy szó mint száz, az észrevételeiket megköszönve, elfogadva azt is, hogy tudásom Kubáról nem terjedhet ki minden részletre, úgy vélem, alaposabban felkészültem, mint a turisták java része, számos Kubával foglalkozó szakvélemény alapos áttanulmányozásával. Irak példája azért méltánytalan, mert én nem katonákkal mentem Kubába, csak a szaktudásommal, és az ott képviselt politikai üzenetem éppen a rekonciliáció, a békés átmenettel kapcsolatos tudásom és tapasztalatom átadása volt.
Köszönöm, hogy észrevételeire adott észrevételeimet figyelmes elolvasta, és végiggondolja érveimet.
Üdvözlettel,
Eörsi Mátyás”
