Elnököt választ vasárnap Türkmenisztán, méghozzá több jelölt közül: ilyen se volt még a közép-ázsiai ország történetében. A győzelmet Gurbanguli Berdimuhammedov szerzi majd meg, hogy pontosan hány százalékkal, azt e pillanatban még nem lehet megmondani, de nagyot nem téved, aki megkockáztatja, hogy az eredmény közelebb lesz a száz százalékhoz, mint a kilencvenhez, bár öt másik jelölt is sorompóba lép. A leendő új elnök maradéktalanul élvezte a december 21-én váratlanul elhunyt Szaparmurat Nyijazov bizalmát: mi sem tanúsítja ezt hívebben, mint az a tény, hogy a Türkmenbasi (minden türkmének atyja) 2001 óta megtartotta őt hivatalában, a miniszterelnöki és egészségügyi miniszteri székben, jóllehet az ilyesmi nem volt szokása.
A fogorvos végzettségű Berdimuhammedov jó ideje már a második embernek számított Türkmenisztánban, ezért Nyijazov halála után a törvényhozók különösebb aggályok nélkül léptek túl az alkotmányon, hogy ne hagyják bizonytalanságban az ország népét. Az alaptörvény ugyan azt mondja ki, hogy az államfői tisztség ilyenkor – az új elnök megválasztásáig – automatikusan a házelnökre száll át, ám Nyijazov lelke még meg sem érkezhetett a túlvilágra, amikor a legfőbb honatyát hivatali hatalommal való visszaélés miatt letartóztatták, és Berdimuhammedov lett az ideiglenes államfő. Ebbéli minőségében ugyan nem jelöltethette volna magát az elnöki tisztségre, és életkora is akadálynak látszott: az államfőnek legalább ötven évesnek kell lennie, ő pedig csak negyvenkilenc. Ilyenkor alkotmányt kell módosítani, ez gyorsan megtörtént. Ezután már nyugodtan megszavazhatták elnökjelöltségét, és azon nyomban öt vetélytársat is kijelöltek mellé; igaz, egyhangúlag csak az ő jelöltségét támogatták.
Mindenki kap telefont
A választási kampány hírügynökségi beszámolók szerint ugyan nem sok embert hozott lázba, a tévében azonban folyamatosan vetítik a „választási segédleteket”: hogyan kell szavazni, mire kell ügyelni. Hogy kire, azt persze nem mondják ki nyíltan, nincs is rá szükség. Gurbanguli Berdimuhammedov közvetve érzékeltette, nem rövid távon gondolkodik: megígérte, hogy minden család lakást kap, mindenkinek lesz mobiltelefonja és hozzáférése az internethez. Egész Türkmenisztán el lesz látva telefonnal 2015-re – mondta egyik választási gyűlésén. “Türkmenisztán népe ezentúl is ingyen fogja kapni az áramot, a gázt, a vizet, megmaradnak az olcsó benzinárak” – hangoztatta Berdimukhammedov, aki fogadkozott, hogy valóra váltja az erről szóló, Nyijazov idején elfogadott törvényt. Azt is ígérte, hogy országában “stabilitás, béke és felvirágzás lesz”, mint az elhunyt elnök életében.
A nép is meggyászolta az elhunyt Türkménbasit (MTI/EPA)
A térség szakértői szerint azonban nehéz örökséget vesz át az új türkmén elnök. Utóddá választásának körülményei arra engednek következtetni, hogy Nyijazov szűkebb környezete, főleg az önkényuralmi erőszakszervezet és az apparátus mögötte áll. Ez egyszerre jelenthet számára támaszt és akadályt: meg kell felelnie nekik, amíg ki nem építi saját különbejáratú csapatát. Nyijazov egyeduralkodása idején ezt aligha kockáztathatta meg. A kérdés most igazából az, hogy mit várnak tőle az örökölt támogatók, meddig engedik elmozdulni a jelenlegi irányvonaltól, illetve akar-e egyáltalán irányt változtatni.
Fogy a gáz?
A The Economist néhány hete arra a megállapításra jutott elemzésében, hogy a politikában semmiképp sem várható tőle liberális fordulat, a gazdaságban azonban alighanem igen. A gáz- és olajszektorban ugyanis sürgősen tőkére van szükség, nem is kevésre. A Magyarországnál több mint ötször nagyobb, nem egészen ötmillió lakosú ország úgy él a köztudatban, mint az egyik földgáznagyhatalom, a valóság azonban az, hogy a körülbelül 2,9 trillió köbméterre becsült földgázvagyon kitermelése fokozatosan csökken, a brit lap szerint most évi hatvanhárommilliárd köbmétert hoznak felszínre. Ebből körülbelül negyven-negyvenkét milliárd köbmétert az orosz óriás, a Gazprom vásárol meg és exportál tovább (jókora nyereséggel), nyolcmilliárd megy Iránba, a többi, tehát nagyjából tízmilliárd, otthon marad.
Akárhogy számolunk is, nehezen elképzelhető, hogy a mai kitermelési szint mellett – figyelemmel a hosszú távú megállapodásokra is – Türkmenisztán két év múlva harmincmilliárd köbmétert volna képes Kínába szállítani, márpedig erről maga a néhai elnök írt alá memorandumot Pekingben 2006 áprilisában. Bonyolítja a helyzetet, hogy a kínai exporthoz vezetéket is kellene építeni, méghozzá Üzbegisztánon és Kazahsztánon át, az államközi (pontosabban fogalmazva: elnökközi) viszony azonban ezt eddig lehetetlenné tette, kérdés, az utóddal változik-e a helyzet. A választási kampányban ugyan az egyik jelölt örömmel újságolta el, hogy új, 1,7 trillió köbméteres lelőhelyet fedeztek föl, de szakértők szerint ez csak blöff, mindössze egy kisebb olajblokkról lehet szó. Ha igaz volna, maga a leendő elnök áll vele elő. A kitermeléshez azonban mindenképpen tőke kellene, aminthogy az egyéb égető gondok, főleg a mezőgazdaságot és az egészségügyet sújtó katasztrofális helyzet megoldásához is. A néhai elnök többször is megpróbálta aukcióra vinni legdrágább természeti kincsét, hátha többet kap majd a szabad piacon, mint a Gazpromtól, de nem koronázta siker erőfeszítéseit.
Vetélytársat kap a Gazprom?
A helyzet változhat. „Minden türkmének atyját” a nyugati karácsony első napján temették, a gyászszertartáson szép számmal voltak jelen a nagyvilágból, többek részvételét azonban vélhetőleg nemcsak a részvét, hanem – és inkább – a jövőbeni részvétel is motiválta. Oroszországot Fradkov miniszterelnök, az Egyesült Államokat Boucher külügyminiszter-helyettes képviselte. Az Európai Unió is jelezte, készséggel nyújt segítséget, hogy Türkmenisztán kikerüljön a nemzetközi elszigeteltségből. A The Economist elemzése utal rá, hogy ha megnyílik például a gázszektor a külföldi befektetők előtt, az oroszoknak ugyancsak erős versenytársakkal kell szembenézniük.
A türkmének most mindenesetre tettek egy gesztust Európának: meghívták a választásokra az EBESZ képviselőit. Igaz, nem hivatalos választási megfigyelőként, hanem „csak úgy”. Az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet vezető tisztségviselői nyomban jelezték, helyén értékelik a meghívást, bár az idő rövidsége miatt valóban nem tudnak választási megfigyelői szerepet ellátni, ezért hivatalos beszámolót sem adnak ki. Nyijazov elnök választások idején senkit sem engedett be az országba, amúgy is ritkán, és az EBESZ képviselőin kívül most sem hívtak meg senkit, még a Független Államok Közösségének végrehajtó bizottságából sem (pedig sajtójelentések szerint nagyon várták a meghívó levelet; amúgy Türkmenisztán tagja a közösségnek). A hívatlan vendégektől a vízumkiadási tilalom és a megerősített határzár hivatott óvni az elnökválasztás nyugalmát.
Együtt olvassák
Hogy mérséklődik-e az ideológiai nyomás, az egyelőre kérdéses. A Deutsche Welle rádió szerint bizonyos jelek arra utalnak, hogy talán enyhül majd a diktatúra, a nemzetbiztonsági tanácsban állítólag lehetségesnek tartják a politikai foglyok ügyeinek fölülvizsgálatát. A közép-ázsiai ország zárkózottsága azonban nagy valószínűséggel lassan enged csak föl.
Egyelőre csak találgatni lehet, mi áll annak a meghívásnak a hátterében, amelyet a napokban küldtek szét a nagyvilágba. Áprilisban nemzetközi konferenciát szerveznek Ashabadban a Ruhnama, a türkmén szent könyv tanulmányozására. A Ruhnama, „a lélek könyve” a néhai Szaparmurat Nyijazov kétkötetes műve. Ismerői szerint egyszerre önéletrajz, történelmi fikció és lelki útravaló. Az iskolákban kötelezően tanulmányozzák, több mint harminc nyelvre lefordíttatták, megajándékoznak vele minden újdonsült házaspárt, vizsgázni kell belőle, ha valaki jogosítványt akar szerezni – tizenhat óra van elsajátítására, húsz jut a gépkocsira magára –, és biztos, ami biztos, egy példányt följuttattak belőle a világűrbe is; azt mondják, legalább százötven évig kering majd ott. Róla nevezték el a szeptembert.
Tanulmányozását ösztönözheti, hogy Nyijazov közbenjárásának köszönhetően – ezt ő maga mondta el – aki háromszor elolvassa, halála után automatikusan a paradicsomba jut. Az Eho Moszkvi rádió híre szerint a Ruhnama-konferenciára az egész világ ifjúságát várja és elvárja áprilisban a türkmén szervező bizottság.
