Külföld

Szaúd-Arábia lehet az USA megmentője

admin
admin

2007. 02. 08. 06:00

Egyre többször kerül szóba Szaúd-Arábia, mint a közel-keleti válság megoldásának egyik lehetséges kulcsszereplője. A síita többségű Iránnal szemben a szunnita dominanciájú Szaúd-Arábia egyrészt egyensúlyt képezhet az iszlámon belül kibontakozó felekezeti konfliktusokban, másrészt komoly szerepe lehet az iraki válság rendezésében is. E téren például tehermentesítheti az Egyesült Államokat.

Síiták és szunniták

A világ 1,6 milliárd muzulmán hívőjének többsége szunnita, körülbelül 10-15 százalékkal vannak többen, mint a síiták. A síiták többségben vannak Iránban, Irakban, Bahreinben és Azerbajdzsánban. A többi iszlám országban a szunniták vannak többségben, de jelentős számú síita közösség él Afganisztánban, Kuvaitban, Libanonban, Pakisztánban, Szaúd-Arábiában, Szíriában és Jemenben is.
Néhány ország kiemelve:
• Afganisztán: A 30 milliós lakosság 99 százaléka muzulmán, ezen belül 19 százalékuk síita, 80 százalékuk szunnita.
• Irán: A 70 milliós Irán iszlám követőinek 89 százaléka síita.
• Irak: A 26 milliós lakosú országban a lakosság 60-65 százalékát síiták
• Szaúd-Arábia: A 24 milliós országban közel 7 millió a külföldi. A szaúdiak 90 százaléka a szunniták közé tartozik.
• Szíria: A 19,5 milliós ország muzulmánjainak 74 százaléka szunnita.

Az iszlám világ országait megosztó felekezeti szembenállás, különösen pedig az iraki polgárháború súlyosbodása és a libanoni belpolitikai feszültség erősödése óta megnőtt a súlya Szaúd-Arábiának, amely nemcsak a maga nevében nyilvánít véleményt a konfliktusokról: az utóbbi hónapokban a szóvivője lett a szunnita araboknak.

E kiemelt szerepet mi sem mutatja jobban, mint hogy Rijádban egymásnak adják a kilincset a nemzetközi politika nagyágyúi. Csak január végén, február elején fél tucatnyi magas rangú személyiség tárgyalt a szaúdi kormány, illetve a királyi család tagjaival. Köztük volt Robert Gates amerikai védelmi és Condoleezza Rice külügyminiszter, Ali Laridzsáni, Irán nukleáris kérdésekben illetékes főtárgyalója, Pervez Musarraf pakisztáni elnök és Angela Merkel német kancellár. Az utóbbit napokkal követi Vlagyimir Putyin orosz államfő vizitje.

A szunniták pártján


Ami a szunnita-síita felekezeti konfliktust illeti, a Der Spiegel című tekintélyes német lap elemzésében nem győzi hangsúlyozni, hogy a szaúdi királyság a libanoni szunniták patrónusának véli magát. Az ellenzék által szorongatott miniszterelnök, Fuád Szinjóra az egyik legközelebbi bizalmasa volt a 2005-ben meggyilkolt elődjének, Rafík Harírinek – aki viszont vállalkozóként Szaúd-Arábiában szerezte tekintélyes vagyonát, s akit szinte családi szálak fűztek a szaúdi királyhoz és hercegekhez.

Amilyen közel érzik magukhoz a szaúdiak a Libanonban vagy Irakban élő szunnitákat, épp olyan kevésre becsülik a Hezbollah vagy Muktada asz-Szadr síitáit. Pontosan eme választóvonalhoz igazodik a királyság közel-keleti politikája is. Szaúd-Arábia összerúgta a port Szíriával, mert Damaszkusz leplezetlenül támogatja a libanoni Hezbollahot. Ugyanakkor sehogyan sem találja a hangot Irakkal, mert annak kormányára a síiták dominanciája nyomja rá a bélyegét. Ezzel egyidejűleg egyre inkább szembe kerül Iránnal, a nagy síita ellenpólussal, az iraki és libanoni síiták fő pártfogójával.

A nyugati világ bázisa?

Deák Péter biztonságpolitikai szakértő szerint azonban nem két regionális nagyhatalom versengéséről van szó Irán és Szaúd-Arábia esetében. Míg ugyanis előbbi egy agresszív, radikális vezetésű ország, addig utóbbi egy mérsékelt, nyugatbarát állam, mely komoly segítséget jelenthet az „Irakba szorult” Egyesült Államok számára. A szakértő szerint ugyanis, ha a polgárháború-közeli helyzetben sínylődő Irak ENSZ-felügyelet alá kerülne, akkor a nemzetközi békefenntartók között komoly szerep juthat Szaúd-Arábiának. Jelenléte növelné a nemzetközi erők legitimitását a térségben, s ez lehetővé tenné, hogy Washington csökkentse az Irakban szolgáló csapatok létszámát.

A másik oldalról Szaúd-Arábia is nyugodtan számíthat nyugati szövetségeseire, mely jól jöhet neki, ha mégis fegyverkezési versenybe torkollna a királyság és Irán kapcsolata. Emiatt egyelőre azonban nem kell aggódni, sőt mostanában látványosabbak a konfrontáció enyhítését célzó diplomáciai erőfeszítések

Az együttműködés jelei

Január végén például meglepetésszerű látogatást tett Teheránban Bandar herceg. Szaúd-Arábia korábbi washingtoni nagykövete jelenleg a nemzetbiztonsági tanács elnöke – és mint ilyen, kulcsfigurának számít Rijádban. Hivatalosan a téma a libanoni “nemzeti egységkormány” létrehozása volt, mely jelzi a két ország együttműködési szándékát, megfigyelők azonban tudni vélik: Bandar látogatását mérsékelt teheráni körök arra próbálták felhasználni, hogy Amerika irányában puhatolózzanak. A feszült iráni-amerikai kapcsolatok javításában aligha találhatnának jobb közvetítőt a szaúdi hercegnél, akiről az a hír járja, hogy könnyebben jut be a Fehér Házba, mint némely washingtoni miniszter.

Politikai szövetségesei mellett gazdasági potenciálja az, ami nagyhatalommá emelheti Szaúd-Arábiát. A sivatagi királyság gazdasági téren mindig is “nehézsúlyúnak” számított, lévén a Föld első számú olajtermelője. A szaúdi kivitel eléri a napi 9 millió hordót; ez félmilliárd dollárt hoz a rijádi államkasszának – naponta! Bár az utóbbi hónapokban esett a kőolaj világpiaci ára, a királyság tavaly ennek dacára mintegy 180 milliárd dollárt vételezett be a fekete arany exportjából. Ez magyar pénzben kifejezve mintegy 36 billió forintot tesz ki.

vissza a címlapra

Legfrissebb videó mutasd mind

AUCKLAND, NEW ZEALAND - AUGUST 29:  Phil Taylor engages with his fans during the Auckland Darts Masters at The Trusts Arena on August 29, 2015 in Auckland, New Zealand.  (Photo by Michael Bradley/Getty Images)
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.