Az EP sajtóosztálya közölte: a csütörtökön nagy többséggel elfogadott állásfoglalás aláírói között szerepelnek a néppárti, a szocialista, a liberális, a zöldpárti frakcióvezetők, illetve a magyar delegációvezetők. A kommunisták másik állásfoglalás-tervezetet nyújtottak be. Erről végül az EP nem szavazott, miután a többpárti javaslatot fogadták el.
Az EP kifejezte tiszteletét „a magyarok kitartásáért, akik a nyugatról érkező katonai segítség elmaradása és a Szovjetunió elsöprő katonai beavatkozása és túlsúlya ellenére is folytatták harcukat a szabadságért, a nemzeti függetlenségért és a polgári jogokért”. A képviselők szerint „a magyar forradalom a megosztott Európa egyesítésére tett történelmi kísérlet volt, és mint ilyen, közös európai történelmi örökségünk sarokköve marad”.
A felkelés ezen túl hozzájárult az Európai Közösségek ezt követő 1957-es megalakulásához, valamint előzménye volt a Közép- és Kelet-Európában 1989–1990-ben bekövetkező demokratikus politikai változásoknak, amelyek az európai integrációs folyamaton keresztül lehetővé tették Európa békés újraegyesítését – fogalmaz a dokumentum.
A parlament „az 1956-os magyar forradalmat a szovjet tömb országaiban a kommunizmussal szembeszálló, a szabadság és demokrácia iránti XX. századi törekvések egyik szimbolikus megnyilvánulásaként ismeri el”, és „tiszteleg Magyarország bátor férfiai és női előtt, akik önfeláldozásukkal reményt adtak a kommunista uralom által szorongatott más népeknek”.
Nagy Imre emberi és politikai bátorsága
Az EP szerint Nagy Imre „helyesen ismerte fel a népakarat elemi erejű kifejeződését, és beleegyezett, hogy politikai vezetője legyen a szabadságért és a demokráciáért zajló népfelkelésnek, és végül életét áldozva a szabadság vértanúja lett…” ezért a parlament tiszteleg „Magyarország reformkommunista miniszterelnöke emberi és politikai bátorsága előtt”.
A szöveg szerint a harcok során 2710-en vesztették életüket, a visszatérő kommunista vezetés 1956 és 1961 között 228 személyt végzett ki, 1956 és 1958 között 20 ezer embert tartóztatott le, és ezreket részesített hátrányos megkülönböztetésben a forradalom után évtizedekig. A parlament háláját fejezi ki amiért a nyugati országok 194 000 magyar menekültet fogadtak be 1956 és 1957 folyamán.
A kommunista javaslat
Mivel az EP a többpárti javaslatot fogadta el, nem szavazott a kommunisták (GUE/NGL) állásfoglalás-tervezetéről, amelyben többek között az állt, hogy az EP „mélységes sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy 1956-ban erőszakkal elnyomták a magyar nép függetlenségért, demokráciáért, a politikai, gazdasági és szociális reformokért folytatott bátorító küzdelmét; elítéli a Szovjetunió katonai intervencióját”.
Ez, a többség által elvetett tervezet azt tartalmazta még például, hogy „az EP kiemeli Nagy Imre magyar reformpárti kommunista miniszterelnök emberi és politikai bátorságát, aki megértette a népakarat elementáris erejű kifejeződését, aki vállalta a szabadságért és demokráciáért kitört népfelkelés politikai vezető szerepét és akit gyalázatos módon 1958-ban kivégeztek”.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
