Carlo Azeglio Ciampi államfő délelőtt Berlusconit fogadva felkérte a politikust, hogy ügyvezetőként még maradjon hivatalában. Az idős elnök a közeli napokban határoz arról, hogy kinek ad megbízást az új kormány megalakítására.
Az államfő döntésének kihirdetéséig Romano Prodi tárgyalásokat folytat szövetségeseivel arról, hogy milyen legyen a következő kabinet összetétele. A politikus jelezte, hogy ha Ciampi őt jelöli a miniszterelnöki tisztségre, május 4-5-re szeretné befejezni az egyeztetéseket.
Berlusconi: médiacézárból kormányfő
Berlusconi 1936. szeptember 29-én született Milánóban, ott végezte el a jogi egyetemet. 23 évesen egy milánói építési vállalat munkatársa lett, majd 1961-ben önálló építési céget szervezett. Lakótelepeket, ún. “bolygóvárosokat”, kereskedelmi központokat alakított ki Milánó köré, 1973-tól pedig megkezdte reklám- és sajtóbirodalmának szervezését.
Befolyásos politikusok – elsősorban a szocialista Craxi – támogatták. Magántelevíziós társaságokat, kábelhálózatokat létesített, hogy a moziktól elcsábított közönség számára “házhoz vigye” a tv-programokat. 1983-ban átvette az Italia Uno és a Rete Quattro tv-társaságot, és az előzőleg megszerzett Canale Cinque-vel együtt már az egész ország televízió-reklámjainak kétharmadát sugározta.
Médiabirodalmát később spanyol, francia, német televíziós társaságok egy részének megvásárlásával is bővítette. Sajtó- és filmtulajdonát filmstúdiók, kölcsönzők, lapkiadóvállalatok, nyomdák, újságok megszerzésével, illetve alapításával is növelte. Itália leggazdagabb emberének tartják. Megvásárolta a Milan labdarúgócsapatot, amelynek 1986 és 2004 között elnöki tisztét is betöltötte.
Előbb csak fél évig
Az aktív politikai életbe 1993 őszén kapcsolódott be, amikor megalakította Forza Italia (Hajrá Olaszország) nevű jobboldali pártját, amelynek 1994 márciusában már 200 ezer tagja volt. Az 1994-es márciusi választásokon a Forza Italia, a Nemzeti Szövetség és az Északi Liga koalíciója mind a képviselőházban, mind pedig a szenátusban meggyőző többséghez jutott. Berlusconi 1994 májusától csak fél évig vezette Itália 53. kormányát. 1994 decemberében azért kényszerült lemondásra, mert az Északi Liga megvonta kormányától támogatását.
Berlusconit és környezetét ismételten érték korrupciós vádak, öccsét 1994-ben azon a napon ítélték felfüggesztett börtönbüntetésre, amelyen ő lemondott a kormányfői tisztségről. Ezt követően is különböző vádak alapján indultak eljárások, születtek még börtönbüntetést is kimondó ítéletek ellene és családtagjai, cégeinek munkatársai ellen, maffiakapcsolatokkal is megvádolták – de végül a vádak sorra lepattantak róla, az őt személyében érintő ítéleteket felülvizsgálták vagy végrehajtásukat felfüggesztették, és így folytathatta politikai küzdelmét az ellenzékben.
Tárcahalmozó
A Forza Italia vezetője maradt, 2000-től a Polo pártszövetség, 2001-től pedig a Szabadságjogok Háza (CDL) nevű jobbközép pártszövetség vezetője lett. 2001. május 13-án a CDL a szavazatok 42,5 százalékának megszerzésével győzött a parlamenti választásokon, így 2001. június 11-én ismét Berlusconi alakíthatott kormányt. 2002-ben átmenetileg ő látta el a külügyminiszteri, 2004-2005-ben ideiglenesen a gazdasági és pénzügyminiszteri teendőket is. A négypárti kormánykoalíció – elsőként az 1945 utáni olasz kormányok közül – kitöltötte megbízatási idejét.
2001 óta kormányfőként Berlusconi nyolc korrupciós perben ült a vádlottak padján, de az ügyek elévülés vagy nem bizonyítható tényállás miatt rendre elítélése nélkül értek véget.
Berlusconi, aki egykor egy óceánjáró hajón énekesként is dolgozott, 2003-ban felelevenítette zenei múltját: általa írt szerelmesdalokat tartalmazó lemeze jelent meg.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
