Július óta már az idei repcéből sajtolják az étolajat a Cereol Növényolajipari Rt.-nél. Az ez évi termés, ha nem is remek, a közepesnél mindenképpen jobb, ennek ellenére a cég az első félévi szünet után az év második felében sem szándékozik repceolajat szállítani Oroszországba. Egyelőre az sem biztos, hogy a társaság jövőre ismét szeretne exportálni oda. “Tavaly kevés volt a repce, amenynyi olaj kijött belőle, azt más relációban sokkal jobb áron tudtuk eladni. És ez az idei terméssel sem lesz másként” – egyértelműsítette Kollár Lajos elnök-vezérigazgató, mennyire nem kulcskérdés a Cereolnak a hangsúlyos jelenlét az orosz piacon.
Mindezek után az 1999-ben az orosz piacon még 9 millió dollárnyi repceolajat értékesítő céget nem érintette különösebben fájdalmasan az a július közepi moszkvai bejelentés, amely szerint Oroszország augusztus 20-ától négy termékcsoportra (lásd külön), köztük a repcemustár-olajra 15 százalékos büntetővámot vet ki. Sőt, az érintett négy árufajta forgalma általában is látványosan csökkent az idén: a tavalyi egész évi 12 millió dolláros mennyiséghez képest az idei év első négy hónapjában mindössze 644 ezer dollárt tett ki ezeknek a termékeknek az exportja. Ennek ellenére a piacra jutás megdrágulása aligha örvendetes perspektíva. Így korántsem meglepő, hogy Balás Péter, a Külügyminisztérium külgazdasági ügyekkel foglalkozó helyettes államtitkára egy nyilatkozatában “váratlan, érthetetlen és elhibázott” lépésnek minősítette az orosz döntést.
ELLENLÉPÉS. Annyiban talán valóban érthetetlen, hogy nehéz lenne megmondani, Moszkva választása vajon miért esett éppen a szóban forgó négy termékcsoportra. Minderről Alekszandr Prohorenko, a budapesti orosz kereskedelmi képviselet vezetője annyit mondott, hogy olyan árucsoportokat akartak megjelölni, amelyek nem alaptermékek, illetve szempont volt, hogy az így a magyar oldalon megnövekedő vámte- her hozzávetőlegesen megegyezzen az orosz oldal “veszteségével”. Az azonban még inkább vitatható, hogy a döntés váratlanul érte volna a magyar felet. Budapest ugyanis több mint két évvel ezelőtt rótt ki pótlólagos vámot az Oroszországból származó ammonnitrát műtrágyára, mivel az a magyar álláspont szerint államilag támogatott, rendkívül olcsó földgáz felhasználásával készül. A két fél azóta tárgyal arról, miként rendezzék ezt a kérdést – mindeddig eredménytelenül. Mindezek után Prohorenko szavai szerint már ez év májusában hivatalosan értesítették a magyar kormányt arról, hogy Moszkva hamarosan válaszlépéseket tesz. Kérdés, Budapesten mennyire vették komolyan ezt a figyelmeztetést. A külügy szerint ugyanis előzetesen semmilyen tájékoztatást nem kaptak az orosz szándékokról, azokról csak utólag, egy július 26-i keltezésű levélből értesültek.
Lemarad, aki kimaradGrúzia, sőt a minap már Moldova is csatlakozott; az ex-szovjet köztársaságok közül szinte már csak Oroszország árválkodik a WTO-n kívül. Ezt a “szégyent” pedig csak tovább fokozza, hogy az idén novemberben a jelek szerint végre Kína előtt is szabaddá válik az út.
Moszkvának a WTO jelentőségén túl már csak ezért is sürgős lenne a belépés, a jelenlegi tagok többsége pedig szintén örömmel látná az országot a szervezet soraiban. Elvégre Kínától eltérően Oroszország aligha képes olcsó dömpingáruval elárasztani a WTO-csatlakozás révén előtte nyitottabbá váló piacokat. A szervezet nem is emiatt ódzkodik az ország befogadásától. Sokkal inkább azért, mert a számára elfogadhatatlan az a kusza és átláthatatlan mód, ahogyan az orosz üzleti élet ma működik. Az egyes jogszabályok, az adók és a támogatások például még a jelenlegi, reformszellemű kormányzat idején is szinte vállalatról vállalatra változnak, attól függően, hogy az adott cég vezetésének milyenek a politikai kapcsolatai. Igaz, mint a The Economist megjegyezte, kivételes bánásmódokról akár a WTO-val is lehet egyezkedni, de csak akkor, ha Moszkva legalább azt a rendszert kiépítette, amihez képest exkluzív jogokat osztogat. A 27 ezer oldalnyi WTO-joganyag javát viszont maradéktalanul át kell vennie, és ez számtalan orosz törvény módosítását követeli meg. Az új jogszabályokat pedig aztán alkalmazni is kell.
Moszkva helyzete mindazonáltal korántsem kilátástalan. Míg Kína például 15 évig bírkózott a WTO-val, Oroszországban bizonyos gazdasági alapok már ma is a helyükön vannak és működnek. Optimistább elemzők szerint akár öt éven belül elérhető az orosz WTO-tagság. Ám addig nagyon sok mindennek kell gyökeresen megváltoznia.
Alekszandr Prohorenko egyébiránt úgy véli, az orosz műtrágyát sújtó büntetővám ellentmond mind az 1947-es kétoldalú kereskedelmi egyezménynek, mind a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) alapelveinek. Mindez persze az orosz intézkedésre is igaz, de az, mint hangsúlyozza, csupán válaszlépés, amelyre Moszkva két esztendei eredménytelen tárgyalássorozat végén szánta el magát. Balás viszont úgy foglalt állást, hogy az 1947-es egyezmény régen elavult, azt mielőbb egy WTO-konform megállapodással kellene felváltani. Igaz, Oroszország egyelőre nem WTO-tag, de oda tart (lásd külön írásunkat), így már csak ezért is ésszerű lenne a szervezet alapelveinek szellemében szabályozni a kétoldalú kereskedelmi kapcsolatokat.
Egy ilyen megállapodás körvonalait a két fél akár már a soron következő, szeptemberi kormányközi megbeszélésen megrajzolhatja. Budapest mellesleg már csak azért is áll értetlenül az orosz intézkedés előtt, mert úgy véli: Moszkva legalább a szeptemberi tárgyalási fordulóig várhatott volna a büntetővámok bevezetésével. Orosz részről viszont fölöttébb érthető, ha netán egy ilyen lépéssel akarnak még több nyomatékot adni a tárgyalási álláspontjuknak. E fejlemény nyomán ugyanis szeptemberben aligha söpörhető félre a kölcsönös sérelem, immár nyilván mindkét félnek sürgős lesz a megegyezés.
KIVÁRÁS. Az exportőrök ugyanis kivárnak. “Éppen az idén szerettünk volna elindulni Oroszországban a fagyasztott zöldségekkel, de ezt most elhalasztjuk. Közben figyeljük a piacot, és ha az az első sokkahatás után ismét megtalálja az egyensúlyt, máris lépünk” – jelzi Kuti Ferenc, a Globus Rt. vezérigazgatója, milyen érzelmi reakciót váltott ki a termelő cégekből az orosz döntés. Igaz, különösebben azért nem aggódik. Gyümölcs- és zöldséglevet, mint rámutat, Kamcsatkától a trópusokig bárhol termelhetnek, ezért azok a gyártók, amelyek ezeket vitték az orosz piacra, valóban bajba kerülhetnek, de például zöldborsót termeszteni csak meghatározott éghajlati viszonyok között lehet. Amellett fagyasztott zöldségeket – akárcsak a repceolajat – eddig is 12 százalékos vám terhelte, így korántsem biztos, hogy a 3 százalékpontos emelés miatt az oroszországi partnerek azon nyomban új beszerzési források után néznek. Annál is kevésbé, mert az ilyesmi amúgy sem megy egyik napról a másikra, sőt akár az exportőr is adhat némi árengedményt, így ez a vámdrágulás számos termék esetében átmenetileg kezelhető probléma. “És ki tudja, talán mire az igazi gondok jelentkeznének, a két kormányzat már el is simítja az ügyet” – bizakodik Kuti Ferenc.
