„Mit érdemel az a bűnös, akinek a záloga a kezemben van?” Biztosan sokan emlékeznek arra, mennyit játszották ezt gyerekkorukban vagy később, az akkoriban divatos házibulikon. Most azonban már nem játék, hogy aki kezében tartja a „zálogot” – értsd, a hatalmat – mások életével, hivatásával, emberi méltóságával, tisztességével játszik.
A pedagógusok semmibevétele, megalázása, kisemmizése nem akkor kezdődött, amikor a Kölcsey Ferenc Gimnázium öt kiváló tanárát figyelmeztetést követően polgári engedetlenségben való részvételük miatt kirúgták évtizedek óta betöltött állásukból. Jogi nyelven szólva azonnali hatályú felmondással megszüntették a munkaviszonyukat.
A két nagy pedagógus szakszervezet már egy éve szeretne szabályos, törvényes sztrájkot szervezni, amit a kormány a lehető legjogellenesebb módon akadályoz. Kezdetben azzal, hogy nem volt hajlandó tárgyalni a szakszervezetekkel, noha a törvény szerint a sztrájkot megelőző egyeztetés kötelező. Az egyeztetés célja, hogy a felek megállapodjanak az úgynevezett még elégséges szolgáltatás mértékében. Ha ebben nem tudnak megegyezni, akkor a bíróságnak kell döntenie a kérdésben. A Fidesz-kormány azonban nem kockáztat, inkább – felrúgva a hatalmi ágak különállóságának alapelvét, valamint visszaélve az éppen akármilyen veszélyhelyzet adta lehetőségekkel – februárban hozott egy rendeletet, amelyben ő maga eldöntötte, mit tekint az oktatásban elégséges szolgáltatásnak. Később ezt parlamenti bátor embereivel törvénybe is foglaltatta. A szakszervezetek az Alkotmánybírósághoz, majd annak formai okokra hivatkozó elutasítása után a Magyar Helsinki Bizottság és a Társaság a Szabadságjogokért segítségével a strasbourgi bírósághoz fordultak.
Az elégséges szolgáltatás mértékét úgy határozta meg a rendelet, illetve a törvény, hogy ha a tanárok annak betartásával sztrájkolnának, az a sztrájk gyakorlatilag észrevehetetlen lenne. Így azután nem sok más lehetőségük maradt a pedagógusoknak véleményük hangoztatására – persze a tüntetéseken kívül, melyek eredményt eddig nem hoztak – mint a polgári engedetlenség.
Zeller Judit, a TASZ jogásza precízen definiálta a polgári engedetlenség fogalmát. „A polgári engedetlenség egy tudatos, nyíltan vállalt, erkölcsi indíttatású és erőszakmentes szabályszegés. Célja, hogy felhívja a figyelmet az adott problémára és ezzel érjen el változást. Eszköz lehet a tiltakozásra az igazságtalan, méltánytalan, alapjogsértő szabályozás ellen – ahogy most a tanárok esetében tapasztaljuk. Tettük erkölcsi indíttatását igazolja a társadalmilag fontos ügy, amelyért kiállnak: az oktatás helyzete. A polgári engedetlenkedő mindig vállalja tette következményeit. Az viszont, ha valakit kirúgnak, szerintünk nem jogszerű szankció. A néhány órás engedetlenkedés ugyanis nem arányos azzal, hogy valaki végleg elveszítse az állását. Emellett figyelembe kell venni azt is, hogy a tiltakozáshoz mindenkinek joga van. A kirúgás szabályszerűsége ezért nem ítélhető meg pusztán munkajogi alapon, a véleményszabadság jogát is tekintetbe kell venni, amely magasabb rendű, úgynevezett alapjog.”
Ez a megközelítés az alapja annak a munkaügyi pernek, amelyet a kirúgott kölcseys tanárok indítanak. A perben a Magyar Helsinki Bizottság ügyvédei képviselik az öt tanárból álló pertársaságot. Mint Kádár András Kristóf, a Helsinki Bizottság társelnöke elmondta, a pertársaság alapítása csupán technikai kérdés, azt jelenti, hogy közösen nyújtják be a keresetet az azonos alperessel szemben. Ennek pergazdaságossági szempontból van jelentősége, nem kell öt ugyanolyan pert indítani, vagyis az ügy érdemét tekintve nincs jelentősége.
A munkajogi keresetet a felmondás közlésétől számított 30 napon belül kell benyújtani a bírósághoz. A Helsinki jogászai jelenleg még dolgoznak a keresetlevélen, hogy az ügy minden aspektusát a bíróság elé tárják, hiszen nem szokványos munkaügyi perről van szó. Nem arról, hogy valaki nem veszi fel a munkát, mert éppen nincs kedve dolgozni, és emiatt kirúgják.
A Munka Törvénykönyve szerint a munkaviszony azonnali hatályú megszüntetése esetén „a megszüntetés okának az indokolásból világosan ki kell tűnnie. A megszüntető jognyilatkozat indokának valóságát és okszerűségét a nyilatkozattevő bizonyítja”. Vajon hogyan fogja bizonyítani ebben az ügyben az alperes, a tanárokat kirúgó tankerület, hogy a jelenlegi pedagógushiány mellett „okszerű” volt a kiváló tanárok kirúgása. Hogy „okszerű” olyan pedagógusok azonnali eltávolítása, akik azért küzdenek, hogy a tanárnak, diáknak egyaránt rossz oktatás színvonala jobb legyen?
A per kimenetele szempontjából döntő jelentőségű kérdés az is, vajon a tanárok a munkaviszonyból származó lényeges kötelezettségüket szándékosan vagy súlyos gondatlansággal jelentős mértékben megszegték-e. Tekinthető-e az adott körülmények között olyan „jelentős mértékű” kötelezettségszegésnek néhány tanóra kihagyása, ami elegendő ok arra, hogy többüknél 20 vagy annál több évi munkaviszonyt azonnal megszüntessenek?
Mindemellett van még egy nagyon fontos szakasza a Munka Törvénykönyvének. Ez a diszkrimináció tilalma, a törvény megfogalmazásában: az egyenlő bánásmód követelménye. Nem az történt-e, hogy a kölcseys tanárokat a politikai, oktatáspolitikai véleményük miatt érte hátrány? Mert ha ez így van, akkor az diszkrimináció, vagyis az azonnali felmondással megsértették az egyenlő bánásmód törvényi követelményét.
A hamarosan kezdődő munkaügyi per eredménye háromféle lehet.
- A legelkeserítőbb az, ha a bíróság elutasítja a tanárok keresetét, mert nem hajlandó megvizsgálni a „fegyelemsértés” körülményeit, okait és célját.
- Születhet olyan ítélet is, amelyik megállapítja, hogy aránytalan szankció volt az azonnali felmondás, mert a tanárok „kötelezettségszegése” nem volt olyan mértékű, ami ezt indokolta volna. Ez esetben megállapíthatja, hogy jogellenes volt a munkaviszony megszüntetése, a munkáltató köteles megtéríteni az ezzel összefüggésben okozott összes kárt. Ennek egy része az elmaradt jövedelem, amelynek maximuma 12 havi távolléti díj. Ezen kívül persze lehet más kára is a jogellenesen elbocsátott dolgozóknak.
- A pedagógusok számára az lenne a legkedvezőbb és egyúttal a legkorrektebb döntés, ha a bíróság megállapítaná, hogy a munkáltató megsértette az egyenlő bánásmód követelményét akkor, amikor a tanárok politikai meggyőződése miatt diszkriminálta őket. Ez esetben kérelmükre a bíróságnak helyre kell állítania a munkaviszonyukat. Erre utalva mondta Törley Katalin, hogy „leszek én még kölcseys tanár!”
Ám a per bonyolultsága miatt nagy valószínűséggel még várnunk kell egy-két évet a jogerős döntésig.
Végezetül egy kis emlékeztető Pintér Sándor oktatásért is felelős belügyminiszternek. Sajnálattal olvastam, hogy bár „jogot végzett, nem ismeri a polgári engedetlenség kifejezést”. Ha hiányzott az egyetemről, amikor erről szó esett, talán arról azért hallott, hogy 2007 februárjában a fideszes országgyűlési képviselők polgári engedetlenségi mozgalom keretében lebontották a Kossuth teret övező kordonokat. Akkor Orbán Viktor azt mondta: „Alkotmányos jogainkat korlátozzák, mégiscsak volt itt egy rendszerváltás. Vártunk, türelmesek voltunk, de mindennek van határa”.
Szerencséjükre a bíró ismerte a polgári engedetlenség kifejezést, ezért megszüntette a szabálysértés miatt a képviselők ellen indult eljárást, mondván, „a kordonbontók cselekménye csupán egyet nem értésüket jelképezte, valamint a demonstrációnak szánt esemény kifejezetten békés volt.”
