„És akinek esetleg nem volt pénze az idióta tesztekre és baromira nem akarja felvenni az oltást az d.g.lj.n meg itthon… Na ne mondja nekem senki, h szabad országban élünk… Hogy senkinek nincsenek korlátozva a jogai!! A szivárványos zászlót tudták lengetni, meg mindenki ki tudott állni a nem tetszését kinyilvánítani, de ezt meg tűrjük!!! El van nézve, hogy más országokban legalább a tesztelés ingyen volt, itt meg még a sz.rt is lehúzzák az emberekről” – fejezi ki felháborodását egy kommentelő a TASZ Facebook-oldalán az EU-s Covid-igazolványokról szóló bejegyzés alatt.
„A magyar származású magyar emberek negatív megkülönböztetése, vajon miért nem zavar titeket? 2,5 millió magyar emberről beszélünk! Szégyen!” – dühöng egy másik hozzászóló, a Jászapátiban rendezett rasszista demonstráció kapcsán.
Tavaly ősszel még bízhattunk abban, hogy ha elkészül a koronavírus elleni oltás, belátható időn belül minden ország eléri a nyájimmunitást, és magunk mögött tudhatjuk a járványt. Azóta kiderült, hogy hiába áll többféle vakcina is a rendelkezésünkre, az oltást beadatni nem kívánó emberek tömegei miatt még nem zárhatjuk le ezt az időszakot. Közülük ráadásul többen is úgy gondolják, hogy bizonyos szolgáltatásokat oltottságtól függővé tenni ugyanolyan diszkrimináció, mint az LMBTQ-közösség üldözése, az antiszemitizmus vagy a rasszizmus. Úgy tűnik, lehetetlen meggyőzni őket arról, hogy mindenki jobban járna, ha beoltatnák magukat.
A delta variáns gyors terjedése miatt több ország újra a korlátozások mellett dönt, de a forgatókönyv kicsit változott tavaly óta: elsősorban azokra vonatkoznak, akik nem hajlandóak beadatni az oltást. Jól látható, hogy bár a vírus az oltottak körében is terjedhet, de amíg náluk nem vagy alig okoz tüneteket, az oltatlanok súlyosan megbetegedhetnek, és meg is halhatnak.
Olaszországban augusztus 6-ától csak azok mehetnek múzeumba, étterembe, színházba vagy edzőterembe, akik be vannak oltva; Ferenc pápa szeptemberi szlovákiai programjain is csak az vehet részt, aki mindkét adag vakcinát megkapta. Közben Németországban is előrevetítették, hogy aki nem oltat, korlátozásokra számíthat. Mexikó turistaparadicsomában, a Yucatán-félszigeten pedig, ahol egyébként a járvány alatt alig voltak korlátozások, már csak negatív teszttel vagy az oltás igazolásával lehet belépni az üzletekbe.
Franciaországban, Olaszországban és nálunk is kötelezővé tették a védőoltást az egészségügyben dolgozók számára. Görögországban erőszakos tüntetések zajlottak, miután több munkakörben bevezették az oltási kötelezettséget. Vannak országok, amelyek jutalommal próbálják ösztönözni a vakcinációt: Romániában például szabadnappal, Szlovákiában Covid-lottóval.
Sérülnek-e az oltatlanok jogai?
Az állatkert előtt álló elefántszobrot két hónappal ezelőtt rongálta meg egy férfi, mert diszkriminációnak tartotta, hogy nem engedik be védettségi igazolvány nélkül. Eric Clapton kijelentette, hogy nem játszik olyan helyen, ahol oltási igazolást kérnek, mert szerinte ezzel a negatív megkülönböztetéshez járulna hozzá. Ezek az emberek sok társukkal együtt úgy gondolják, hogy mindenkinek joga lenne nem beoltatni magát, így ha valaki emiatt nem kaphat meg szolgáltatásokat, jogosan lázad.
Hátrányos megkülönböztetésről, diszkriminációról valójában akkor beszélünk, amikor egyes csoportokat kirekesztés, megalázás vagy akár fizikai erőszak ér, célja az uralom, a dominancia megszerzése vagy megtartása. Embereket például bőrszínükre, szexuális irányultságukra, kultúrájukra hivatkozva diszkriminálnak. A negatív megkülönböztetés együtt jár az igazságtalansággal, az egyenlőtlenséggel és az elnyomással. A nemrég hatályba lépett homofóbtörvény így például nyilvánvalóan diszkriminatív, sérti a véleményszabadságot, növeli az egyenlőtlenséget és erőszakos cselekedeteket legitimál.
Az viszont, ha az oltást megtagadó emberekre újra vonatkoznak bizonyos korlátozások, nem diszkrimináció. Egyrészt
Másrészt míg például egy transznemű vagy egy zsidó ember nem veszélyezteti a környezetét (még ha egyeseknek erről más is a véleményük), addig aki nem adatja be magának az oltást, az sokkal nagyobb eséllyel járul hozzá a járvány terjedéséhez, mint a beoltottak. Harmadrészt cinikus és rosszindulatú úgy tenni, mintha az, hogy valaki egy időre meg van fosztva egyes kikapcsolódási lehetőségektől, egyenlő volna azzal, amikor embereket bántalmaznak vagy akár ölnek meg származásuk, szexuális irányultságuk miatt.
Az oltást megtagadók valószínűleg amiatt is hivatkoznak negatív megkülönböztetésre, mert ezzel legitimálni szeretnék a döntésüket. Ez egyfajta önigazolás – annak a bizonygatása, hogy ők gondolkodnak helyesen.
Jogi szempontból sem beszélhetünk diszkriminációról. Asbóth Márton, a TASZ jogásza kérdésünkre elmondta, hogy külön kell kezelni a hátrányos megkülönböztetést a jogellenes hátrányos megkülönböztetéstől. Nem jogellenes a különbségtétel, ha észszerű oka van: jelen esetben ez a fertőzésveszély, illetve a közösség és az oltatlan emberek védelme. Azok felé viszont, akik beoltatták magukat, jogtalan lenne fenntartani a korlátozásokat.
Az oltás kötelezővé tétele nem feltétlenül jó megoldás
Sokakban merül fel, hogyan lehetne meggyőzni azokat az embereket, akik továbbra sem szeretnék beoltatni magukat. Az oltás általános kötelezővé tétele súlyos beavatkozást jelentene az emberek önrendelkezési jogába, emiatt a TASZ álláspontja szerint csak végső esetben lehetne alkalmazni, miután az állam már mindent megtett azért, hogy elérje a nyájimmunitást. Azt, hogy mi az a „minden”, nem könnyű megfogalmazni, de az eszközök hatékonysága a számokban mérhető. A pénzügyi ösztönzéssel nem értenek egyet, mert egyrészt az eltérően hat egyes emberekre, másrészt igazságtalan azokkal szemben, akik enélkül is beoltatták magukat. Elsősorban a meggyőzésre kellene koncentrálni, amihez szakmailag hiteles emberek kiállására van szükség, illetve a korlátozások alóli mentesüléssel lehet eredményt elérni.
Egy védőoltás lehet általánosan vagy különböző szakmákra, munkacsoportokra vonatkozóan kötelező. Most elsősorban az utóbbiban gondolkodnak az államok, ezért is tették kötelezővé Magyarországon is az összes egészségügyi dolgozó beoltását. Ez a néhányak által vitatott rendelkezés azzal védhető, hogy a betegekkel közvetlen kapcsolatba nem kerülő dolgozók (asszisztensek, laboránsok) is veszélybe kerülhetnek vagy veszélyeztethetnek másokat.
Asbóth Márton szerint az általánosan kötelezővé tétellel probléma, hogy egyrészt nehéz lenne betartatni a szabályt, másrészt nem is feltétlenül hatékony. Vannak országok, amelyekben nem kötelezőek egyes oltások, mégis magas az átoltottság. Kérdés még, hogy mi lesz azokkal az emberekkel, akik egészségi okok miatt nem kaphatnak oltást. Rájuk vonatkozó rendeletek régóta hatályban vannak, de azok alkalmazása gyakran nem megfelelő, tehát a kormánynak erre is fokozottan figyelnie kellene.
Azok, akik nem akarják beoltatni magukat, nem alkotnak homogén csoportot és nem feltétlenül utasítanak el más oltásokat is. Van, aki fél a vakcinák mellékhatásaitól, és nem tartja biztonságosnak azokat, mások úgy gondolják, hogy ők úgysem kapják el a vírust, és vannak, akik a kormány intézkedéseivel nem értenek egyet. Meggyőzni nagyon nehéz őket, de néhány esetben segít, ha megpróbálunk empatizálni velük, és a félelmeikre reagálni. Bár az oltásellenesség mögött általában nem az információhiány áll, azzal nem ártunk, ha beszélünk olyan vitatott kérdésekről, mint például hogy miért nem jelent veszélyt, hogy ezeket a vakcinákat nagyon gyorsan fejlesztették ki. Az is hasznos lenne, ha olyan emberek „kampányolnának” az oltás mellett egy-egy közösségben, akik nem kívülállók, hanem jól ismerik az ott élőket. Segíthet, ha az ellenzők empátiájára alapozunk, és tudatosítjuk bennük, hogy ha beoltaják magukat, azzal másokat is védenek.
Ezekkel az eszközökkel sajnos csak kevés embert, és sokszor nagy munkával lehet rávenni az oltás beadatására – ez elsősorban a kormány dolga lenne. Érezhetőbb hatása valószínűleg inkább annak lesz, ha az oltatlanok látják, hogy az ő életük egyre nehezebbé válik, míg a beoltottak felszabadulhatnak, és ha megértik, hogy az intézkedések nem az ő diszkriminációjukat szolgálják.
