Az Élet és Irodalom, a Fenyő-gyilkosság friss fejleményei miatt újra elérhetővé tette, miként emlékezett annak idején Lőjetek sor(ozato)t neki című írásában a lapban Fenyő Jánosra egykori barátja, tanácsadója. A néhai Perczel Tamás néhány nappal a gyilkosság után felidézte,
Mint írta, éppen azért kell beszélni Fenyő Jánosról, mert
gyors ütemben zajlik a múlt átírása, és kellene végre valami igazat is mondani.
Ő szinte naponta beszélt Fenyő Jánossal. Pszichológusként, majd barátként is ismerte, mégis csak impressziói voltak
a magyar gazdasági-társadalmi-politikai átalakulásban valószínűleg egyedülálló VICO-jelenségről.
1998. februárjában ugyanakkor meggyőződéssel állította, hogy
a gyilkosság nem következik sem a VICO eddigi tevékenységéből, sem Fenyő János cselekedeteiből. (…) Ellenlábasai még nem akarhatták eltenni láb alól Fenyő Jánost. (…) Ez a gyilkosság – meggyőződésem szerint – rendszeridegen, véletlen esemény.
Perczel szerint a gyilkosság – kitervelői, végrehajtói szándékától függetlenül – megakadályozott egy nagy háborút a fokozatosan rendszeridegenné váló Fenyő-birodalom és a gazdasági, politikai szférával bonyolult szövedéket alkotó negyedik hatalmi ág (a média) más szereplői között.
Politikai hátterű gyilkosságra valószínűleg senki sem gondolt eredetileg, de az egyre sűrűbben és egyre magasabb szintről érkező cáfolatok, a szemlátomást növekvő nervózusság fölkeltheti a gyanút.
Perczel szerint Fenyőt már 1996-ban sem érdekelte igazán birodalma, pénze,
a hatalom, a politikai, társadalmi mozgás kérdései
izgatták, unta saját művét, saját szerepét, új célt, kihívást, méltó ellenfelet keresett. A Népszavából olyan lapot akart csinálni, mint a New York Times, és azt hitte, elég ehhez az objektivitás, a közérdek melletti bátor kiállás meg néhány nagy, a Watergate-ügyhöz hasonló leleplezés, botrány.
Kóstolgatta a Nyírfa-ügyet, hatalmas panamát és bonyolult összefonódást sejtett a Magyar Televíziónál, és nagyon izgatta a szerinte politikai hardpornónak beillő „Xénia-nász” is.
Perczel szerint Fenyő János nem félt. Tudta, vannak ellenfelei, de azt hitte, pénzzel, jogi eszközökkel fognak csatázni.
Egyszerre volt ravasz, gyanakvó, mizantróp és szinte infantilisan naiv.
Belehalt. Mint korábban megírtuk, Perczel Tamás, halála előtt, egy kamera előtt is beszélt Fenyő Jánosról, a magánháborúiról, meggyilkolása előzményeiről. A pszichológus akkor azt mondta, a leszámoláshoz az vezethetett, hogy barátjáról „valakik levették a kezüket, védtelenné vált”.
A 2004-ben felvett, a Fenyő-gyilkosság nyomozati anyagaihoz is csatolt Számvetés című dokumentumfilmben Gyárfást, Princz Gábort, a Postabank egykori elnökét és Székely Herbertet nevezte meg, mint akik nem voltak jó viszonyban a médiavállalkozóval.
Kiemelt kép:Rózsahegyi Tibor/MTI
