Miközben az országok fenntartható fejlődéséhez, például az oktatás minőségének javításához vagy a szegénység csökkentéséhez szükség lenne az állam bevételeinek a növelésére, a multinacionális vállalatokra kiszabott adók egyre csökkennek – ezt állapította meg az a jelentés, amelyet több civil szervezet, többek között a magyar DemNet Alapítvány segítségével készítettek el.
Magyarország ráadásul annyira élen jár a rossz példával, hogy a riport összefoglalójában külön megemlítik, hogy a kormány néhány hónap alatt a multiknak kedvezve a felére csökkentette a társasági adót – nagyot kedvezve ezzel a multiknak –, és ezzel az Európai Unió tagállamai közül a legalacsonyabb társaságiadó-rátával rendelkezik. A trend az egész EU-ra vonatkozóan hasonló, mindössze két olyan ország volt, amely növelte volna ezt a típusú adót: Szlovénia és Görögország.
A jelentés kiemeli:
A vállalatoknak egyre kevesebbet kell fizetniük, a fogyasztóknak viszont egyre többet, mert valakinek pótolnia kell az alacsony társasági adó miatt kieső költségvetési bevételt. A fogyasztási adók emelése pedig a legszegényebbeket érinti a legjobban.
A 12 uniós állam és Norvégia adófizetési gyakorlatát megvizsgálva arra jutottak a kutatás készítői, hogy az országok megállíthatatlanul haladnak lefelé a lejtőn. Ennek eredményeképpen a kutatók azt prognosztizálják, hogy
A jelentés készítői szerint a társasági adózás helyzete Magyarországon nagyon aggasztó. Ráadásul nem csak az alacsony adókulcs miatt veszik el az adóalap jelentős része, hanem azért is, mert a kormány előszeretettel köt stratégiai partnerséget a Magyarországon működő multikkal, mint az Audi vagy Coca-Cola. Vagy elég csak a GE-re gondolni, amelyről az Átlátszó írta meg 2016-ban, hogy a kormány által biztosított növekedési adóhitelnek, az előzetes adójóváírásnak és okos könyvvizsgálói munkának köszönhetően akár 1,3 százalékra is le tudja csökkenteni az amerikai cég magyar leányvállalatának társasági adókulcsát.
A jelentést bemutató sajtótájékoztatón Pogátsa Zoltán közgazdász elmondta, hogy a gyengébb gazdasági teljesítményű országok felzárkózásához arra lenne szükség, hogy az állam befektessen a humántőkébe, például fejlessze az oktatást, a szakképzést, az egészségügyet, a szociális ágazatot. Magyarországon ezt a kérdést azonban nem beruházásként kezelik, hanem ha majd jut rá pénz. Mindezt úgy, hogy a multik által befizetendő adóalap csökken, ami miatt Pogátsa megfogalmazásában
A műtétre váró kisnyugdíjason verjük el a port,
mert a kieső bevételek miatt kevesebb pénz jut az egészségügyre.
A kormány gyakran hangoztatott álláspontja az, hogy az egyes cégekkel kötött különmegállapodások célja az, hogy növelje az ország versenyképességét. Ennek némiképp ellentmond az, a sajtótájékoztatón említett felmérés, amelyet a Világbank készített 2013-ban. Ebben a megkérdezett kelet-afrikai befektetők 90 százaléka azt mondta, hogy nekik nem az adókedvezmény számít első körben amikor arról kell dönteni, hogy hol fektessenek be.
A jelszó: átláthatóság
A társasági adó kérdése azonban csak az egyik része a problémának. A jelentésben közreműködő civil szervezeteken ernyőszervezetként összefogó Eurodad a 2017-es riportot Daphne Caruana Galizia máltai újságírónő emlékének ajánlotta, akit októberben gyilkoltak meg. Ez a lépés nem volt véletlen, ugyanis Caruana Galizia nagyon sokat foglalkozott a máltai miniszterelnököt is érintő offshore-ügyekkel. A jelentés készítői szerint nem segít az adóbevételek növelésében, hogy átláthatatlan a cégek tulajdonosi hálózata és folyamatosan áramlik ki a pénz az offshore paradicsomokba. Egy 2012-ben, a Tax Justice Network által megjelentetett tanulmány szerint az azt megelőző 20 évben Magyarországról 242 milliárd dollár áramlott ki a offshore-ügyleteken keresztül.
Az igazi megoldást az offshore-problémákra a nemzetközi összefogás jelentené, de Pogátsa szerint az egyes államoknak is lennének eszközeik rá:
Egy olyan világban, ahol Higgs-bozont kutatunk, nem lehet olyan bonyolult feltérképezni, hogy egy cégnek hol van anyavállalata.
Ecuadorban a Panama-papírok nyilvánosságra hozatala után népszavazást tartottak, amelynek eredményeképpen megtiltották, hogy az ország politikusai és köztisztviselői adóparadicsomokban tartsák a pénzüket, az izlandi miniszterelnök pedig belebukott a saját offshore-botrányába.
Ehhez persze megfelelő politikai környezet is kell. Amíg Magyarországon a letelepedési kötvények árusításában minden gond nélkül vehetnek részt adóparadicsomokban bejegyzett cégek, vagy nincs mindenki által hozzáférhető adatbázis a tulajdonosi viszonyokról, addig nehéz lesz előrelépést tenni az átláthatóság ügyében.
Pedig nem lehet azt mondani, hogy a lakosság teljesen tájékozatlan lenne. A DemNet 2017. év eleji felmérésében az adóelkerülésről kérdezték meg az embereket, akik Andy Vajnát és a letelepedési kötvényt bevezető Rogán Antalt is előkelő helyen említették.
Kiemelt kép: MTI/Illyés Tibor
