Zsúfolásig telt a terem érdeklődőkkel az Új Egyenlőség Közbeszélgetések című sorozatának újabb állomásán. A téma az volt, hogy a kormány hogyan támogatja a multicégeket, és ez az adópolitika jó-e az országnak. A beszélgetésbe bekapcsolódott Oszkó Péter volt pénzügyminiszer, és Pogátsa Zoltán, az Új Egyenlőség főszerkesztője is.
Nyitányként két fiatal közgazdász tartott előadást a témában. Először Miklós Zsófia, a DemNet nemzetközi fejlesztési munkatársa a szervezet nemzetközi kutatását ismertette, amely szerint a kelet-európai államok többsége nettóban támogatja adókkal és kedvezményekkel a gazdaságában működő multikat. Fő megállapítása az volt, hogy Magyarországon az üzleti szektor egésze relatíve kevés adót fizet, az adóterhek inkább magánszemélyekre, fogyasztókra nehezednek.
Utána Veres Máté, a GKI Rt. munkatársa hasonlította össze a nyugati és a magyar adószerkezetet. Arra kereste a választ, hogy ki finanszírozza az állam működését Nyugat-Európában, és ki Magyarországon. Veres szerint az új magyar adórendszer:
- a szegényebbeket nagyobb arányban sújtja,
- a gazdagoktól kevesebbet vesz el,
- a multiknak jobban kedvez.
Veres a négy legnagyobb bevételt hozó magyar adónemet (áfa, szja, jövedéki adó, új társasági adó) és a multiknak adott állami támogatásokat elemezte. Ennek alapján kimutatta, hogy a magyar adórendszer belső szerkezete eltér a nyugatitól, és inkább a kelet-közép európai országokéval rokon. A fő különbség, hogy utóbbiak a fogyasztás adóztatása felé mozdultak el, Magyarország például extrém módon, míg Nyugaton ez sokkal kiegyenlítettebb.
Mi adunk fizetést az Audinak
A multiknak adott állami támogatásokról azt mondta, hogy Magyarország a GDP 1,6 százalékával támogatja a nagyvállalatokat, ami az EU-ban kiemelkedő arány. Veres példát is mondott: az Audi 35 millió forintot kapott a magyar államtól egyetlen munkahely létrehozására. Felmerül a kérdés, hogy ezzel tulajdonképpen mi, az adófizetők finanszírozzuk hosszú évekre az Audi bérköltségeit, mondta.
Az előadások után Pogátsa Zoltán és Oszkó Péter mondta el véleményét. Pogátsa úgy értékelte az elhangzottakat, hogy a visegrádiak adópolitikája egy sajátos kapitalizmus modellbe ágyazódik, aminek a szakirodalomban már külön nevet is adtak. Ez a ”kelet-európai működő tőke függő modell”, amelynek fő jellegzetessége, hogy:
A rendszerváltás óta kialakult egy rossz adóverseny a kelet-európaiak között, hogy a nyugati cégeket az országaikba csábítsák. Összességében azonban a mérleg negatív, mert nettóban többet fizetünk a multiknak, mint amennyit azok hozzáadnak a gazdasági növekedéshez. A tőke és a vagyon alacsony adóztatása miatt azonban soha nem volt elég forrása a költségvetésnek arra, hogy rendesen megfinanszírozza a humánt tőke és infrastruktúra képző alrendszereket: az oktatást, a kutatást, az átképzést, az egészségügyet és a szociálpolitikát, mondta Pogátsa.
Pogátsa szerint nem véletlen, hogy a kormány 2011-től pénzt vont el az oktatástól, az egészségügytől, szociálpolitikától, hiszen az egykulcsossá tett magyar szja – plusz januártól az egységesen 9 százalékos társasági adó – hatalmas lukat ütött a költségvetésen, amit valahonnan ki kellett pótolniuk.
Szerinte bebizonyosodott, hogy a Laffer-görbe, miszerint ha levisszük az adókulcsokat, akkor több adót fognak fizetni, kudarcot vallott Kelet-Európában. Egy OECD tanulmány szerint ez mindenhol így volt, ahol bevezették az egykulcsos adót. Csak Oroszország volt a kivétel, ahol annyira kaotikus volt az adórendszer, hogy az egyszerűsítés miatt lett több bevételük.
Mindenben stagnálunk
Pogátsa szerint a magyar kormány rossz adópolitikája vezetett oda, hogy az ország versenyképességi és humánfejlettségi mutatói stagnálnak, a GDP növekedés pedig átlagos. Utóbbit az EU támogatások, és olyan egyszeri tételek tartják szinten, mint az amerikai GE 2015-ös, egyszeri 536 milliárdos társasági adó befizetése, ami nélkül Magyarország nem teljesítette volna a maastrichti kritériumokat.
Kiemelte, hogy Magyarországon 8 millió embernek nincs megtakarítása, 4 millióan a létminimum környékén éltek az elmúlt években, és a magyar állam a második legtöbb pénzt költi saját magára Európában (az első Ciprus). Azt is mondta, hogy a nyugati cégek megtelepedése nem fejlesztette a magyar cégek innovációját, így az organikus gazdasági fejlődés elmaradt.
Egyszer megnézték a Figyelő 500-as toplistáját a legnagyobb hazai vállalatokról, és azt találták, hogy csak 35 olyan magyar cég van, amely végtermékgyártó (nem beszállító) és exportáló, ami elkeserítően alacsony szám. Pogátsa szerint Nyugaton jobban adóztatják a nagyvállalatokat, a magas jövedelműeket, és a vagyont. Ez jól látszik az összesített adóterhelésből. Szerinte Magyarország csak mostanában, a külön adók rendszerével együtt érte el azt az adóterhelési szintet, ami Nyugaton a vállalatokra jellemző. Úgy vélte, ezért nagy árat fizettünk: az állami alrendszerek ki vannak véreztetve, de sajnos nem lehet nem állami forrásokból beruházásokat tenni a humántőkébe, infrastruktúrába, ennek viszont nyomát sem látjuk, hiszen csak stadionok épülnek.
A közgazdász elmondta: empirikus tanulmányok összegzése szerint az újraelosztás mértéke – a közvélekedéssel szemben – nem játszik szerepet egy ország gazdasági növekedésében. Magas és alacsony újraelosztás mellett lehet magas versenyképesség, növekedés (pl. Skandinávia vs. Szingapúr). Európai összehasonlításban egyébként átlagosnak mondható a magyar újraelosztás mértéke.
A különadók is szelektívek
Oszkó Péter volt pénzügyminiszter azzal kezdte hozzászólását, hogy neki is lesújtó véleménye van a magyar adórendszerről, de a tőke adóztatását egészében kell nézni. Úgy vélte, a kutatók nem vizsgálták az iparűzési adót és a különadókat, illetve más kisebb adónemeket. Ha ezeket hozzáadjuk a nagyvállalatok adóterheléséhez, összességben más számok jöhetnek ki.
A felvetésre az előadók azt válaszolták, hogy mivel ez egy összehasonlító tanulmány volt – a vizsgált országok központi költségvetési adatait nézték meg – az összehasonlíthatóság volt a fő szempont. A helyi iparűzési adó egyrészt nem a központi költségvetésbe kerül, helyi szinten vetik ki, 2 százalék körüli a mértéke, és az ebből befolyó teljes bevétel elenyésző a társasági adóbevételekkel szemben, mondta Miklós Zsófia.
Oszkó szerint nincs sajátos “kelet-európai tőke függő modell”, az adópolitikában viszont a régión belül vannak sikeresek és kevésbé sikeres országok. A csehek például sikeresek voltak a rendszerváltásban, de ők is hasonló adópolitikát választottak, mint mi, csak ez náluk működik. A lengyelek meg egyszerűen sokan vannak, a 40 milliós belső piac önmagában jelentős fogyasztást generál. A magyarok nem voltak sikeresek a rendszerváltásban, a gazdasági növekedésünk nem tudott felzárkózni a nyugati szintre, és a mostani kormány a torz adópolitikájával tovább mélyíti a lemaradást a nyugattól, mondta.
Úgy vélte, a kormány azt hiszi, hogy ha grandiózus fizikai beruházásokat csinál, például stadiont épít, akkor attól beindul a gazdaság. Szerinte inkább a humántőkébe, oktatásba, egészségügybe kellene beruházni. Bár szerinte nem a pénz mennyisége dönti el, hogy egy fejlesztés mennyire hatékony. Példaként az egészségügyet hozta fel, ahol mindegy mennyi pénzt öntünk bele, ettől még nem fog jobban működni a rendszer. Hozzátette: szerinte az egészségügy átalakítása szakpolitikai, semmint adózási kérdés.
