Valahogy visszaáll a múlt, mint mindig
– összegzett Kovách Imre vidékszociológus, az MTA doktora a magyar birtokszerkezet rendszerváltás utáni koncentrációjáról tartott előadásában az Eötvös Csoport rendezvényén kedden este.
A Debreceni Egyetem professzora arról beszélt az eseménynek helyet adó jezsuita Párbeszéd Házában, hogy a magyar földhasználat jelenleg kevesek kezében összpontosul, és ennek sokkal mélyebb történelmi hagyományai vannak Magyarországon, mint azt gondolnánk.
Kovách azt mondta, hogy:
- jelenleg a gazdaságok alig több mint öt százaléka használja a földek közel kétharmadát,
- az 500 hektár feletti 1283 üzem művelésében van az összes föld harmada,,
- az ötven hektárnál nagyobb gazdaságokhoz (az összes 10,5 százaléka) tartozik a földek háromnegyede.
Előadásából az is kiderült, hogy a földhasználat koncentrációja 1990 óta még mélyebbé vált: az egyéni gazdaságok száma 1,3 millióról 482 ezerre csökkent, miközben a gazdálkodó szervezeteké 2,6 ezerről 8,7 ezerre nőtt. Tehát az utóbbi másfél évtized alatt közel hét-nyolcszázezer kisebb termelő feladta a gazdálkodást és kilépett a mezőgazdaságból.
Vagyonátrendeződés politikai segédlettel
Kovách szerint a rendszerváltás utáni földhasználat-koncentráció négy nagyobb korszakra bontható: 1991-1995, 1996-2004, 2004-2010, 2010-. Véleménye szerint mind a négy szakaszban különös jelentőségű volt a politikai beavatkozások hatása. És hasonló folyamat zajlott le szinte mindegyik szakaszban: nagyjából a vagyonrészek névérték alatti tömeges eladása az egyik oldalon, a földfelvásárlások a másik oldalon. A szegények földjei így néhány év alatt a gazdasági és társadalmi tőke birtoklóihoz kerültek. Ezek lépésről lépésre vezettek a földhasználat-szerkezet jelenlegi koncentrációjához.
Kiemelte: a 2004-es uniós csatlakozás időszakára számottevő földhasználat- és termeléskoncentráció alakult ki, ami a későbbiekben sem változott jelentősen.
Tehát nem a Fidesz csinálmánya a földkoncentráció, az már készen volt 2004-re
– mondta.
Úgy vélte, 2004 felé közeledve a magyar föld körül mindkét pártszövetség kliensei egyformán megjelentek. Akkor már tudni lehetett, hogy a 65 ezer forintos hektáronkénti uniós földtámogatások miatt a földhasználat aranybánya lesz. Sokan igyekeztek élni az eséllyel, főként a korábbi szövetkezeti menedzsment, hiszen ők értettek a földhöz. Kovách szerint ez is ráerősített arra, hogy a magyarországi földhasználat az egyik legkoncentráltabbá váljon Európában, és ma még a második világháború előttinél is erőteljesebb legyen.
A termékeny félhold
Előadása egy pontján a földhasználat területi koncentrációját és minőségét mutatta be. Saját kutatásai szerint a nagybirtokok csak a mezőgazdasági művelésre kevéssé alkalmas területeken nem alakultak ki. Ahol viszont nincs nagybirtok, ott a földhasználat elaprózottsága alulfejlettséggel társul – mondta.
Kérdésre válaszolva azt mondta: szerinte 1935-ben nemzetközileg piacképesek voltak a nagyüzemek, és ma azért is piacképesek, mert modernizálták őket uniós pénzből. Bár a támogatások harmada megy a mezőgazdaságnak, ehhez képest a magyar mezőgazdaság egésze mégis alulteljesít – mondta.
Következtetések
Kovách előadásában úgy vélte, a politika – pártállástól függetlenül – rezervátumba zárja a vidéket. Ami most történik, például az állami földek bérbeadása majd kiárusítása, az uniós és hazai támogatások felosztása, folytatása ennek a hatalmi politikának. A nagyobb földhasználók koalíciói mindenkor a helyi hatalom legbefolyásosabb csoportjai közé tartoznak.
A professzor kérdésemre előadása után kifejtette: a legsúlyosabb következménye a földkoncentrációnak az, hogy az ország elmulasztotta a lehetőséget, hogy a szegénységet a vidékre, a földre támaszkodva próbálja kezelni. A világban léteznek kiválóan működő szociális földprogramok, ezeket nálunk is lehetett volna alkalmazni. Hiszen a szegénység a vidékre koncentrálódik – mondta.
Úgy fogalmazott:
Ahhoz elég az orbáni modell, hogy a vidék ne legyen társadalmi stabilitást veszélyeztető tényező, és ez érdeke a földbirtokos osztályoknak, nemcsak a nagyoknak, hanem a közepeseknek is.
