Kovács Ákos a Heti Válaszban durva ideológiai támadásként értékeli azt, ami két éve a női szerepekről mondott szavai után történt. Mára lezárta azt az ügyet, de az újabb női témákról is elmondja a véleményét. A „metoo” hatásáról például azt, hogy bár ő nem tartja magát művésznek, azzal nagyon nem ért egyet, hogy a művészvilág lenne visszataszító.
Ez legalább akkora csúsztatás, mint nőgyűlölettel vádolni azt, aki szerint léteznek női szerepek. Azok a művészek, akikkel nekem szorosabb viszonyom van, általában normális életet élnek.
A Puncs.hu körüli vitáról azt mondja, a részleteket nem ismeri, de a társadalom szerinte minden olyan dologba beleszólhat, amely rombolja a közösséget.
Az a kérdés, hogy csak egyének vagyunk-e, vagy egy közösség tagjai, amely közösség a saját védelmében szabályokat fogalmaz meg. Mi lenne ez a közösség? A Család? A szűkebb település? A nemzet? Véletlenül pont ezeket a rendszereket ostromolják a „haladó” ideológiák, talán elég a nemzetállamok létjogosultságát rendszeresen megkérdőjelező európai vezetőkre gondolni. A korszellem a magány, a társadalmi atomizáció felé hajt – közben a nagy hírgyárak videós felületek, keresőmotorok előre gyártott narratívákkal segítenek mindent „helyesen” értelmezni.
Forró tavaszt jósol
Ezt követően szóba kerül Ákos kanadai turnéja, Arany János-estje, egy emigráns magyar asszony levele, amely neki azt igazolta, hogy
a nagybetűs Nyugat nagyon mást ért kultúrán, mint mi, és ebben a tekintetben igazán szerencsésnek mondhatjuk magunkat.
Mivel a jövő évi jubileumi koncertje könnyen egybeeshet a választások napjával, beszél politikáról is. Szerinte forró lesz a tavasz, noha nincs észvesztő választék, az ellenzék pedig – szerinte – már el is könyvelte az újabb buktát.
Akinek ennyire nincs vesztenivalója, az majdnem bármilyen eszközt megengedhet magának, hogy rombolja az esélyes vetélytárs pozícióit.
Ákos szerint nem a kormány hergeli a népet (migránsügy, Soros-plakátok), hiszen ezek valós problémák és egyetlen kormánynak sem érdeke a felfokozott hangulat. Az ellenpéldaként hozott Őcsényről szerinte is beszélni kell, de végül nem beszél, inkább elmagyarázza, miért szereti jobban a Fideszt. Mert nem kap neurózist ’56-tól, fontosnak tartja a nemzet fogalmát, képes emelkedetten ünnepelni, nagy tervei vannak, és nem irtózik Isten nevétől.
Kiemelt kép: MTI/Rosta Tibor
