Mostanában mintha minden nagyobb európai eseménynek köze lenne Orbán Viktorhoz. A német választások hatását a magyar sajtó ugyanúgy a magyar miniszterelnökön vezette le, mint Emmaneul Macron győzelmét a francia elnökválasztáson.
Sebastian Kurz, Ausztria 31 éves leendő kancellárja pont ennyi százalékkal nyerte meg a konzervatív Osztrák Néppártnak (ÖVP) a választást. Végleges eredmény még nincs, mert Ausztriában sokan szavaznak levélben, de igazi verseny már csak a második helyért van a baloldali SPÖ és a szélsőjobboldali Szabadságpárt (FPÖ) között.
Az, hogy Kurz kivel alakít majd koalíciós kormányt, nem is feltétlenül múlik majd az eredményen. A befutó vélhetően a széljobbos FPÖ lesz, miután a Néppárt az elmúlt tíz évben a szociáldemokratákkal nagykoalícióban kormányzott, és eléggé elegük lett egymásból, a két párt közötti kampány is elég durva volt. Eleve érdekes fordulata a sorsnak, hogy a valóban fiatal Kurz úgy tudta új erőként eladni a pártját, aminek az irányítását májusban vette át, hogy a párt az elmúlt tíz évben végig kormányon volt.
Saját siker
Ezért a lázadás éve is csak félig lesz igaz Ausztriára. Sebastian Kurz vezetésével a Néppárt úgy tudta megelőzni (azaz visszaelőzni) a hosszú ideje folyamatosan vezető Szabadságpártot, hogy az agresszívan iszlámellenes párt programjának egy részét egyszerűen lenyúlta. Kurz 2015 óta a saját sikereként értékeli a balkáni útvonal lezárását (amit Orbán is a saját sikereként értékel), és azóta folyamatosan keményen bevándorlásellenes politikát visz. Ez pedig, az ÖVP látványos megújítása mellett, valószínűleg
A koalíciós tárgyalások eredményén sok múlik. A magyar kormány már most is lelkendezve gratulál Kurznak a győzelemhez, hiszen Orbán Viktor kormánya azt várja, hogy az új osztrák kormánnyal fontos szövetségest nyert az Európai Unióban. Ha viszont a Fidesz pártcsaládjához tartozó néppárti Kurz újra az SPÖ-vel alakít kormányt, akkor azért erre kevesebb esély van, mint akkor, ha az FPÖ-vel.
De akkor is lehetnek konfliktusai Kurznak, ha a Szabadságpárttal lép koalícióra. Norbert Hofer, a Szabadságpárt nagyágyúja például állítólag nagyon szeretne külügyminiszter lenni, miután tavaly majdnem államfő lett. Ha Hofer külügyminiszter lesz, akkor elkerülhetetlennek látszik Ausztria közeledése Magyarországhoz. De azt egyelőre nehéz elképzelni, hogy Kurz miért adná át pont azt a pozíciót a koalíciós partnernek, amely a hatalmának alapja, és amelyet eddig ő töltött be.
V4+1
Az osztrák parlament tavaly elutasította az FPÖ javaslatát, hogy ötödikként belépjen a Visegrádi Négyek közé. Kurz a kormányoldal elutasító magatartását azzal magyarázta, hogy a visegrádi államok olyan zárt klubot alkotnak, ahová nem vesznek fel új tagokat – persze Ausztriára, ha csatlakozni akarna, ez aligha lenne igaz.
A V4 a Fidesz-kormány legfontosabb külpolitikai szövetsége lett az utóbbi pár évben. Orbán Viktor erősen számít a szervezet legitimációjára, miközben Brüsszellel hadakozik. Az FPÖ felől tehát már a választások előtt hallani lehetett, hogy szívesen csatlakoznának a visegrádi négyekhez, de a győzelem után a magyar kormánytól is hallani ezt. Az Orbán-kormány szeme előtt nyilván az lebeg, hogy Európa közepén egy öt országból álló hatalmi tömb jöhetne létre, amely sikeresen tudja ráerőszakolni a véleményét Európára.
Ráadásul Magyarországnak – ahogy Lengyelországnak is – kifejezetten fontos a V4 a szavazásoknál, mivel mindkét országot folyamatosan fenyegeti az Európai Bizottság azzal, hogy megindítja ellene az uniós atombombaként ismert, a szavazati jog felfüggesztésével járó hetes cikkely szerinti eljárást. Lengyelország és Magyarország viszont többször kijelentette, hogy ezt nem fogja engedni, bármelyikükkel szemben indítják meg az eljárást, a másik le fogja szavazni. Az egyetlen megoldás a bizottság számára az lehet, ha a két ország ellen egyszerre indítják meg az eljárást.
A visegrádi együttműködés hatalmával és jövőjével szemben viszont egyre több kétség is megfogalmazódik. Miközben Lengyelország és Magyarország egyre közelebb sodródik egymáshoz, a másik két ország óvatosan távolodni kezdett tőlük. (A magyar és lengyel kormányok majdnem mindenben egyetértenek, a bevándorlástól a jogállamig. Hatalmas különbség viszont, hogy amíg Magyarország az oroszok egyik legfontosabb szövetségese az unión belül, addig Lengyelország talán az egész EU leghatározottabban oroszellenes nemzete.)
Érdekes volt megnézni, hogyan reagált Szlovákia arra, hogy az Európai Bíróság elutasította Magyarország és Szlovákia közös keresetét a menekültügyi kvótaperben. Miközben a magyarok háborogtak, és tovább húzzák a menekültek befogadását, a szlovákok elismerték a bíróság döntését és bejelentették, hogy készek befogadni a kvótarendszerben rájuk eső menekülteket.
S3, V2, V3, V5
A Visegrádi Négyek hatalmának a szlovákok és a csehek távolodásával fontos kihívója lehet az úgynevezett Slavkovi háromszög. Szlovákia, Csehország és Ausztria vezetői 2015-ben a morvaországi Slavkovban írtak alá egy olyan megállapodást, amely szerint a három ország együttműködik például az európai integráció társadalmi dimenzióiban és az Európai Unió szomszédsági kapcsolataiban. Az aláírók közölték, hogy a Slavkovi Hármak nem a Visegrádi Négyek konkurenciái lesznek, de ezt elég nehéz is lehetett volna előre kikötni.
Csehországban egy hét múlva választásokat tartanak, ahol sok minden eldőlhet majd a visegrádi együttműködés sorsával kapcsolatban. De ha Szlovákia és Csehország kitart a mostanihoz hasonló óvatos távolodás mellett, akkor simán lehet Visegrádi Duó a Visegrádi Négyekből. Vagy ha Ausztria mégis csatlakozik, akkor Visegrádi Hármak. Sőt, ha a Slavkovi Hármak és a Visegárdi Négyek egyesülnek, még akár Visegrádi Ötökről (Slavkovi Ötszög?) is beszélhetnénk. A jövő elég bonyolultnak tűnik Közép-Európában.
És akkor arról még nem is beszéltünk, hogy október elején Várnában megalakult a Balkáni Visegrádi Négyek szervezete is Románia, Görögország, Bulgária és Szerbia vezetőiből. Ha esetleg nem lett volna elég a földrajzi képzavarokból. De lehet ezt még tovább fokozni, mert ezt a szövetséget korábban, még Görögország nélkül, Craiovai Hármaknak nevezték.
Persze arra is van magyarázat, hogy miért alakul ennyi államközi szervezet Közép-Európában. Lengyelország kivételével a térségben szinte kizárólag kis tagországok vannak, amelyeknek egyedül elenyésző az ereje Európában. Jelentősebb külpolitikai sikert csak Lengyelország (Donald Trump amerikai elnök látogatásával és az amerikai haderő bővítésével), illetve Magyarország (Orbán terebélyesedő harcával a kvótarendszer ellen) tudott elérni. Teljesen logikus tehát, hogy akár pillanatnyi közös érdekek alapján alakítják a kis tagországok az államközi szervezeteket.
Nem sokban más ez, mint Macron mag-Európája, csak az a kérdés, hogy a V2, V3 vagy V5 működőképes lehet-e.
Fotó: AFP/APA/Robert Jaeger
