Hiába a több tucatnyi orosz mérnök, a fakocka elleni BKV-s feljelentés, a 3-as metró új szerelvényei szinte naponta kénytelenek kiállni a forgalomból, általában ajtóhiba miatt – ez ma is megtörtént, tulajdonképpen menetrend szerint.
Az első szerelvény forgalomba állítása óta csaknem öt hónap telt el, a folyamatos meghibásodásokat tehát egyre nehezebb – de legalábbis egyre kínosabb – gyermekbetegségeknek minősíteni, és nem túl biztató az sem, hogy a hibákon láthatóan sem az orosz gyártó, sem a BKV nem tud igazán úrrá lenni.
Több alkalommal leírtuk már, mi a baj az orosz metrókkal; nem győztük hangsúlyozni, hogy az igazi probléma nem a meghibásodások sorozata, a főbűn ezeknek a korszerűtlen, senkinek sem kellő vacakoknak a megvásárlása volt.
De legyünk egy pillanatra (de tényleg csak egy pillanatra) megengedőbbek és tekintsük úgy, hogy a hibák sorozata valóban csak kezdeti nehézség! Olvasónk, Zsolt olyan nemzetközi példákat gyűjtött, amikor egy-egy új típus bevezetése komoly nehézségekbe ütközött. Az alábbiakban (picit rövidítve) ezt olvashatjátok.
Nem vagyok szakember, csak egy logikusan gondolkodó utas. Viszont azt hiszem, hogy a jelenleg a metróhibák körül kialakult hangulat erősen eltúlzott. Ezért kicsit utána kerestem, mennyire tép bennünket a balsors a felújított metrókocsik kapcsán, vagy esetleg csak magunkat hergeljük bele egy felesleges hisztéria kampányba.
Nos, azt kell mondjam, inkább az utóbbi történik. Ha megnézzük a világ metróberuházásait, azt kell látnunk, hogy korántsem egyedi eset, hogy egy új metró átadásakor hibák jelentkeznek. Mi, budapestiek is emlékezhetünk a Combinók ajtóhibáira, és arra, hogy a Siemens külön szakértőcsapatot küldött Budapestre kijavítani a hibákat. Ismerős?
De nemcsak nekünk jutott a jóból. 2013 Varsó, a gyártó szintén a Siemens. Ez már metró, méghozzá az Inspiro, itt próbálták ki először a világon. Aztán november 13-án a Wilanowska megállóban megtörtént a baj: az egyik szerelvény füstölni kezdett, majd lángok is felcsaptak belőle. Több, mint 700 utast kellett kimenteni, többen kórházba is kerültek füstmérgezés miatt. A szerelvényeket kivonták a forgalomból és csak alapos átvizsgálás és javítás után tudtak újra munkába állni. Ismerős ez is, ugye?
Itt hívnám fel a figyelmet a gyártóra: mindkét esetben német volt a cég, márpedig a mostani metróhibákkal kapcsolatban szinte mást sem hallani, mint hogy a nyugati minőség jóval megbízhatóbb…
Na de lépjünk tovább, nehogy kételyeink maradjanak azzal kapcsolatban, hogy műszaki hibák a világ minden táján előfordulnak. (Még mielőtt felmerülne itt is a “keletre szállítják a szemetet a nyugati multik” vád.)
Németországnak aztán bőven kijutott a jóból, ha közösségi közlekedésről, pontosabban gyorsvasútról van szó. Az még hagyján, hogy a WC és a klíma bolondult meg útközben, ami nyilván nem okozott vidám perceket az utasoknak, de amikor menet közben tört el a (szintén Siemens) gyorsvasút tengelye 2010-ben, az már komoly problémának minősült. És akkor sorolom még a német problémákat:
– menet közben leszakadó ajtó a rossz felszerelés miatt, ráadásul maximális sebességnél;
– 32 fok fölött működésképtelenné váltak az ICE1 tipusú vonatok;
– Düsseldorfban a reptéri metró sebességét korlátozták 40 km/órára a balesetveszély miatt.
És akkor keljünk át az óceánon: Washingtonban 2016-ban az új metrókocsikat kivonták a forgalomból és a régieket állították vissza, mert az üzemeltetés során folyamatosan jöttek elő az újabbnál újabb problémák. Ismerős ugye?
(…)
Attól tartok, hogy valójában előítélet van az ügyben. Méghozzá az oroszokkal szemben, akik mindent okosban oldanak meg, ahol semmi sem működik rendesen, ahol a sufnituning az úr. És itt jön a történet legszebb része: a felújított kocsik helyére visszaállnak a régiek, amiket ugyanez a gyártó gyártott, és amikben megbízunk, hiszen 40 éve mennek folyamatosan. Ez aztán a tudathasadásos állapot, nemde? (Szerintem egyébként nem, a 40 éves, kigyulladó szerelvényekben sem bízunk – a szerk.)
Szóval kicsit több türelem talán érthető lenne, hiszen a hibákat javítják, reagálnak rájuk. És ahogy tapasztaltam, ez a legtöbb, amit ilyen esetekben egy gyártó megtehet. Vagy marad a hisztéria, hiszen meghibásodások biztosan lesznek, mert a műszaki termékek ilyenek: valami előbb utóbb biztosan meghibásodik. Mindenhol, mindenben. Ezt nem tudjuk befolyásolni, de a hangulatunkat talán javíthatjuk.
Ha túl is tesszük magunkat azon, hogy ezek a szerelvények színvonalukat tekintve akkor is jócskán elmaradnának nyugati társaiktól, ha maradéktalanul működnének, akkor már csak az a kérdés, hogy meddig tart még a budapestiek türelme.
