Közélet

“Na, én itt padlót fogtam!”

Mit árul el egy ország, egy város hangulatáról, ha egy utas csak azért ír levelet, mert néhány tömegközlekedési dolgozó segített neki elérni egy átszállást?

Szeretném köszönetemet kifejezni a mai napon, hétfőn két kollégájuknak! Elsőnek szeretném kiemelni a 900-as gépjármű vezetőjét (sajnos rendszámot nem tudok mondani, csak időpontot). 2:39-2:40 körül szálltam fel a kollégámmal Ferihegy vasútállomásnál a Dél-pesti autóbuszgarázs irányába!

Sajnos a szemeretelepi vasúti átjáró miatt percekig vesztegeltünk a piros lámpánál, ami elég “nagy” késést okozott, ezért nem voltunk biztosak abban, hogy a Bajcsy-Zsilinszky utcánál elérjük-e a 950-es éjszakai járatot (2:49).

Ekkor megkérdeztem a járművezetőt, hogy van-e esély elérni az említett autóbuszt. Erre azt felelte, hogy elvileg be kell várnia a 900-ast. Gondolom én, a biztonság kedvéért beszólt a központba, hogy lenne utas, aki szeretne a 950-es autóbusszal tovább utazni, de forgalmi okok miatt nem tudunk haladni.

Na, nehezen elindultunk és a Bajcsy-Zsilinszky utcánál közölte a járművezető, hogy ne szálljunk le, mert a Honvéd utcánál vár minket az autóbusz. Ekkor nagyon megörültem a kollégámmal és csak pislákoltunk, hogy “mi van”?! Persze a meglepődéstől! Sajnos nem mindig tapasztal az utas ilyet.

És valóbban ott várt minket az autóbusz, melynek a rendszáma MHU-907. Ennek a busznak a vezetője a következő, akinek szeretném a köszönetemet kifejezni. Nagyon lelkiismeretes emberről van szó. Szépen megköszöntük, hogy megvárt minket. Erre azt felelte: ez természetes! Na, én itt padlót fogtam. Ilyet se hallottam még járművezetőtől!

Ezútón szeretném még egyszer megköszönni a két járművezetőnek a segítséget, illetve a diszpécsernek, aki egyből intézkedett és szólt a másik járművezetőnek, hogy várja meg az autóbuszt. Szeretném, ha ezeket az embereket valamivel megjutalmaznák, mivel ha ők éppen ellenkezőleg állnak a dolgokhoz, akkor később értem volna haza.

Kiemelt kép: Wikipedia/Aron_son

Ajánlott videó

Olvasói sztorik