“Mit követel a haza?” – teszi fel a kérdést a hetilap címoldalán, majd meg is válaszolja persze.
Ha azt akarjuk, hogy erős, jó jellemű fiataljai legyenek hazánknak, akkor költeni kell a sportra, mondta az alcsúti ember a Tiszaligeti Stadion átadásakor, azóta néhány dolog sokkal világosabb. Jó ideje megtanultuk, hogy költeni a sportra annyit jelent, mint úton-útfélen stadionokat építeni, Utóbbiak maguktól nőnek az árokparton, mint a herefojtó aranka, ezzel szemben az erős, jó jellemű fiatalok otthona az alcsúti ember által e célra építtetett stadion, ők abban látják meg a napvilágot, ott is cseperednek fel, a lelátókon.
Az önmagát “gyenge, rossz jellemű” öregként jellemző szerző ezt követően hosszan elemzi, könnyeden és viccesen, mennyire hasznos, ha egy új, tízezer fölötti befogadóképességű, stadionban “több száz erős, jó jellemű fiatal foglal helyet”. Dicséri az általa következetesen csak “alcsúti embernek” titulált miniszterelnök klasszikus műveltségét, aki a Tiszaligeti Stadion építőinek azt mondta, „megtették, amit megkövetelt a haza”.
És akkor Váncsa István rátér a lényegre.
A haza manapság nem azt követeli a vállalkozóktól, hogy a perzsák elleni harcban elessenek, egészen mást követel. Hogy mit, azt a Korrupciókutató Központ nemrég nyilvánosságra hozott anyaga ismerteti, persze más forrásokból tudható volt korábban is.
A publicista ezt követően elmeséli, kinek és miért jó, ha a „nemzeti tőkésosztály” ceruzája néha vastagon fog (lásd túlárazás). A magyar haza magyar hőseinek szerinte azért kell például stadiont is építeniük, hogy a nemzeti tőkésosztálynak elég bevétele legyen. Váncsa nem is ezen csodálkozik, inkább azon, hogy az “alcsúti ember” Szolnokon az összefogás fontosságáról beszélt, amikor azt mondta,
ha mi magyarok hajlandóak vagyunk félretenni az ellentéteinket, elővenni a jobbik énünket, együttműködni, akkor világraszóló eredményeket érhetünk el.
Szerinte erre is van azonban magyarázat, hiszen Szolnokon közös fotó készült Nyerges Zsolttal, “aki már majdnem Simicska, Diósgyőrben pedig Leisztingerrel,”. Ők “nem ismerik el főnöküknek az alcsúti embert, ami tarthatatlan.” Váncsa ezt követően nemzetközi kitekintést is adva emlékeztet rá, hogy az ilyesmit Putyin se szereti, ám az orosz elnökkel ellentétben “az alcsúti ember” nem tömlöcben akarja látni a rebellis gazdagokat, hanem a trón körül.
Váncsa István teljes publicisztikája a legfrissebb Élet és Irodalomban.
