Közélet

Öt szélkerék házanként és pápá, ELMŰ!

Decemberben Párizsban ismét klímacsúcs lesz, ami nagyban meg fogja határozni a következő évtizedek környezetvédelmét, különösen, hogy az USA jelezte: most már ő is beszállna a buliba. A decemberi találkozót egyrészt az egyes résztvevő országok álláspontjának kidolgozása és összehangolása előzi meg, másrészt szakmai konferenciák.

A CEEweb a Biológiai Sokféleségért egyesület, a Magyar Természetvédők Szövetsége és partnereik által szervezett konferencián a fenntartható fejlődés céljairól, a klímaváltozásról, és a szolidaritásról esett szó, valamint, hogy a nyugati fejlett államok – avagy a globális észak – nyersanyag; energia; és élvezeti cikk éhsége hogyan befolyásolja a „globális dél” – régiesen fejlődő országok – életmódját, életterét és környezeti értékeit.

17 pont

Nem kell túl messzire menni ahhoz, hogy meglássuk, hogyan függ össze például a menekültválság a klímaváltozással: amerikai kutatók szerint az éghajlat változása okozta szárazság miatti munkanélküliség és külvárosi nyomor volt a fő oka a szíriai tüntetések, és így a polgárháború kirobbanásának. Az apokalipszis azonban talán még nincs itt, bár ma már az optimista jóslatokban is úgy fogalmaznak, ahogy Hajdú Klára, a CEEweb munkatársa mondja:

„A klímakatasztrófa nem biztos, hogy elkerülhetetlen.”

A leadott vállalások alapján minimum 2,7 fokos hőmérsékletemelkedés várható 2 fok helyett, konferencia ide vagy oda.  „Azt, hogy kevésbé változtassa meg a klímát és a globális dél országaiban élők életét az északi államok gazdasági éhsége, csak szemléletváltással lehet módosítani” – mondja Keszthelyi Zsuzsanna, aki a Védegyleten belül, többek között a Túlfogyasztástól – a szolidaritásig projekt gazdája, amellyel elsősorban ezt propagálják.

Az ENSZ szeptember 25-én meghatározott új fenntartható fejlődésről szóló programja, – melyet 17 fő pontban foglaltak össze – szerint elérhető  a változás, ám a jól csengő célok teljesítéséhez nem csupán a fogyasztóknak, hanem a profitorientált cégeknek is korlátozniuk kellene magukat, valamint a részvényeseknek is szociálisan érzékenyebb cégek felé lenne ildomos fordulniuk. Egyszerűen fogalmazva: mivel nehezen sikerül a fogyasztást csökkenteni, ezért a szélsőséges környezeti hatások gyakoribbak és gyorsabban ismétlődnek.

AFP / Rodrigo Buendia
AFP / Rodrigo Buendia

A szemléletformálás egyik nagy sikere a luxemburgi nyugdíjalapokhoz köthető, itt ugyanis civil szervezetek meggyőzték az alapokat kezelő céget, hogy ne a súlyos környezeti rombolással járó aranykitermelésbe fektessék a vagyont.

Csökken a rezsi – nő a fogyasztás

Mint a szakértők mondják, a klímavédelem terén Magyarország nincs elmaradva Európában, bár nem is jár az élen. Persze más lenne a helyzet, ha a parlament elfogadná a Fenntartható Fejlődés Tanács és a civilek által már 2010-ben javasolt klímatörvényt, amely progresszív szemléletben fogalmaz meg javaslatokat a klímavédelem érdekében. Ezzel szemben például

a rezsicsökkentés a klímapolitikával ellentétes hatásokat szül,

hiszen növeli a fogyasztást. „A szemléletformálással arra kellene rábírni az embereket, hogy saját maguk iktassanak be fogyasztáscsökkentő szokásokat az életükbe” – mondja Újszászi Györgyi a Védegylet munkatársa. A hazai energiapolitika a nukleáris energiára helyezi a hangsúlyt, így ez rengeteg bújtatott támogatást kap, míg a geotermikus – vagy a szélenergia – teljesen kiaknázatlan itthon. Mint mondja, vannak arra vonatkozóan tanulmányok, hogy öt szélkerék megoldaná egy háztartás éves energiaellátását. Itthon is működik a papírforma, amely azt mutatja, hogy a gyakorlat és a hivatalos klímapolitika más-és más.

A környezetvédelmi és fenntarthatósági célok elsősorban a gazdasági és a társadalmi célokkal ütköznek, ezek között feszül a legtöbb ellentmondás, a feloldást pedig elsősorban politikai lobbi és a közös politikai akarat akadályozza meg. Egyfajta megoldás lehetne például a büntetővámok alkalmazása azokra a termékekre, melyeket nem a fenntarthatósági célok betartásával termelnek meg – így a szakértők.

Az alapvető célok azonban, mint a fosszilis energia felszámolása és csökkentése nem történt meg. „Ha 2020-ig sikerül csökkenteni a globális energiafelhasználásban a fosszilis-energiát, valamint az évszázad második felében teljesen kivezetni és szén-dioxid semlegessé tenni a globális gazdaságot, akkor elkerülhető a klíma összeomlása” – mondja Hajdú Klára.

Vannak azonban pozitív fejlemények is. A társadalmi és környezeti célok összehangolása találkozik például a húsmentes étkezésben. Az elterjedtebb húsmentes étrend – az északi és a déli országokban egyaránt – nagyban csökkentené a nyomást a mezőgazdasági területeken. A fair trade mellett pedig ma már fair phone mozgalom is működik, amely a mobilokhoz, olyan országokból importál ásványi anyagokat, ahol nem okoz konfliktust a kitermelés.

A globális éghajlat változása és a klímakatasztrófa elkerülése nagyban függ attól, hogy a decemberi párizsi csúcson, milyen vállalásokat tesznek az államok, és persze attól, hogy mit vállal a Kyotói megállapodás alól magát kihúzó USA. „Biztosan meg fogjuk találni a válaszokat, hiszen a klíma változása ki fogja kényszeríteni a megoldásokat, a kérdés csupán az, hogy mekkora emberi és környezeti áldozatok árán” – mondja a CEEweb munkatársa.

„A kőolaj egészséges”

A konferencia egyik résztvevője az ecuadori mozgalmárnő Carmen Aguilar konkrét példát hozott az energiaéhség és környezetpusztítás összefüggéseire. Hallottak már arról, hogy a kőolaj egészséges? A Texaco olajvállalat dolgozói pontosan ezt állították akkor, amikor az olajszennyezés miatti vörös vízre panaszkodtak az őslakosok Ecuadorban. Sőt azt is hozzátették, hogy az tele van ásványi anyagokkal, így egészségesebbek és erősebbek lesznek tőle.

Yacoba Corral Davalos
Carmen Aguilar. Fotó: Yacoba Corral Davalos

1974-től- 1989-ig a Texaco/Chevron olajvállalat fúrásokat végzett az ecuadori Amazóniában, és az olajkitermelés olyan szennyezéseket hagyott maga után, amely az állatok és a környezet pusztulása mellett a mai napig több, mint harmincezer indián és farmer egészségét és életmódját veszélyezteti. Hogy csak néhányat említsünk a sok közül: drasztikusan megnőtt a csecsemőhalálozás, és a rákos megbetegedések (elsősorban bőr-, here-, és petefészekrák) száma, rengeteg gyerek születik fejlődési rendellenességgel, sok a szív és keringési megbetegedés, krónikus mérgezés, bénulás. Emellett pusztulnak az állatok is, és az őslakosok az olajtól iszapos területeken nem tudnak gazdálkodni. A mérgezés körülbelül ezer hektárt érint,

a vállalat 880 mérgezett fúrási gödröt hagyott maga után.

Az olaj továbbra is szivárog, a folyókba pedig 17 millió liter mérgezett víz került. Az ecuadori Sucumbíos tartományban élők megalakították az Amazóniai Védelmi Frontot, amely tíz évig pereskedett az óriásvállalattal. Egy kanadai nemzetközi bíróság csak 2011-ben ismerte el a Texaco felelősségét, és 9 milliárd dollár kártérítésre kötelezte. A vállalat azonban a mai napig nem ismeri el a felelősségét, és Carmen Aguliar erősen szkeptikus: mint mondja az olajóriás a mai napig nem fizetett egy vasat sem és erősen kétli, hogy valaha is fog. Ecuadorban az olajkitermelés folytatódik. A bírósági döntéseknek annyi haszna mégiscsak volt, hogy a vállalatok kényesen figyelnek arra, hogy a termelés során ne történjen ilyen mértékű szennyezés, a civilek pedig folyamatosan együttműködnek a vállalatokkal, és segítik a környezetkímélő kitermelést – ha létezik ez a fogalom egyáltalán.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik