Tamás Gáspár Miklós a Magyar Narancsnak azt mondja, Orbán Viktor politikája nem nacionalista, hanem etnicista. Az etnicizmusban a politikai közösséghez tartozást nem az állampolgárság határozza meg, hanem az uralkodó etnikumba, fajba, felekezetbe való beleszületés.
Izrael például zsidó államnak tekinti magát. Az, hogy a mai magyar közbeszédben vannak „magyarok” és vannak „cigányok”, világosan mutatja, hogy az etnicizmus korszakában honfi- és polgártársaink magyarnak csak a fehér lakosságot tekintik, leszámítva a zsidókat.”
Európát nem állítaná megoldhatatlan feladat elé az iszlám vallásúak befogadása, ha nem venné át mindenki azt a rasszista hülyeséget, hogy az arabokat nehéz integrálni. TGM nem érti, hogy befogadásukhoz miért ne lenne elég, ha dolgoznak, adóznak. Szerinte ezek abszurd viták, az pedig egészen elképesztő, ha valaki aljas szándékot sejt amögött, hogy embertársaink nem szeretnének meghalni Szíriában vagy Afganisztánban.
A filozófus ironikusan gratulál is a kormány éleselméjűségéhez, amellyel Soros Györgyöt és zsidó összeesküvést sejtet a menekültügy mögött, miközben az ország vezetői, reformátusként maguk is egy kisebbséghez tartoznak, a katolikus többség mégsem lázadt fel a kálvinisták uralma ellen. TGM a mostani liberálisok bűnének nevezi, hogy az értékek nagy elfogadása közepette megágyaztak Orbánnak és „a többi radikális jobboldali politikusnak. Szerinte az iszlám nem okozna nagyobb jogalkotási nehézségeket, mint „az iszlám hiányában is tapasztalható elnyomás”.
Orbán Viktornak nem a menekültektől kellene féltenie a gyermekek, a nők, az etnikai és szexuális kisebbségek jogait, hanem saját magától. TGM értelmetlennek tartja, hogy nem akarnak politizálni a civilek, értelmiségiek menekültügyben sem.
Mintha egyenértékű lenne a fasiszta és a demokratikus politika, amelyek összecsapása – íróink zöme szerint – merő szenvelgés. Csak legyen már vége a megosztottságnak…
A filozófus nem nagyon bízik az EU-ban sem, Brüsszel ugyanis saját szabályai foglya.
Az Európai Unió természetesen nem dönthet anélkül, hogy ne venné figyelembe hivatalosan rasszista tagállamainak akaratát. Ha Horvátországban, Lengyelországban, Romániában győz a jobboldal – ezek a változások küszöbön állnak –, kialakulhat egy blokk, amelynek egyszerűen a súlyánál és nagyságánál fogva befolyása lehet. Nem lehet a kérdést a kelet-közép-európai államok nélkül rendezni, és ezeknek az államoknak a kormányai mindent el fognak követni annak érdekében, hogy a legrosszabb forgatókönyv valósuljon meg. Nem lehet azt várni, hogy Németország – a saját, migránsügyben növekvő belső ellenzékével – az őrjöngő iszlamofóbiával terhelt Franciaország és az orbáni politikát folytató Nagy-Britannia mellett majd egyedül megoldja az egészet.
TGM állandósuló konfliktusokat jósol az egyes nemzetállamok között.
Nálunk csak mosolyognak a Szijjártó Péter nevezetű figura diplomáciai nyilatkozatain. Helytelenül. Békeidőben ezek precedens nélküliek. Utoljára a sztálini pártok beszéltek így Titóról 1949-ben, azóta ilyen nem fordult elő Európában. Máskor közvetlenül a hadüzenetet szokták megelőzni az olyan nyilatkozatok, amilyeneket a külügyminiszter a szomszédos államoknak küldözget. Persze a szomszéd nacionalisták megfelelő módon válaszolnak, különösen a horvátok kapták fel a vizet, és kezd eszükbe jutni, milyen remekül bántunk velük Khuen-Héderváry Károly horvát bán idején. Minden különösebb ok nélkül sikerült olyan politikai és morális légkört előállítani Európában, amelyben még nem világos, kik között fog kitörni a háború, de hogy 1914. tavaszi hangok hallatszanak, az tény. Ennek a fele se tréfa.
Ebben a kiélezett helyzetben az államfőnek, mint a napi konfliktusok fölött álló embernek nyilván békeszerető hangokat kellene hallatnia, de nincs már köztársasági elnök, hiszen nincs már köztársaság sem.
Erre az Áder nevű szerencsétlen pénzt kér a menekültek szisztematikusabb és jobban szervezett rugdosása érdekében. Szóra sem érdemes. Nincs senki a mai politikai életben – beleértve az úgynevezett „demokratikus” ellenzék pártjait –, aki morálisan elfogadható hangon szólalt volna meg. Gyurcsány szépen elkomédiázta a dolgot, amikor kivételesen mondott és tett valami helyeset.
TGM azokkal ért egyet, akik szerint meg kellene nyitni minden határt, mindenfelé. „Mindenki menjen, ahova akar. Gyertek! Menjetek! Szerinte ez jelentene megoldást, mert az őrültség, amit most a magyar hatóságok csinálnak.
A teljes interjú a legfrissebb Magyar Narancsban.
