A migráció globális jelenségét a gyökerénél kell kezelni, mondta az MTI-nek adott pénteki nyilatkozatában Schiffer András, az LMP társelnök-frakcióvezetője, aki részt vett Brüsszelben az Európai Zöld Párt pártvezetői találkozóján.
Elmondta, a tanácskozáson a migrációs válság mellett a decemberi párizsi klímacsúcsra való felkészülés volt a vezető téma. Az előbbit illetően kiemelte: Törökországban hárommillió, valamint Libanonban és Jordániában is több millió menekült tartózkodik.
Mindenkinek az az érdeke, hogy ezek az országok segítséget kapjanak, és hogy lehetőleg mindenki a saját szülőföldjén tudjon boldogulni – tette hozzá. Megjegyezte, a józan ész is ezt követeli, hiszen az EU-ban sokkal több pénzbe kerül a menekültek ellátása.
Schiffer András szerint az európai zöldek egyetértenek abban, hogy egységes európai fellépésre van szükség. Az EU intézményrendszere megkésve reagált a krízisre, és eddig nem tudott életképes megoldásokkal előállni – tette hozzá.
Az LMP vezetője emlékeztetett arra, hogy az európai zöldek évekkel ezelőtt jelezték annak a dublini rendszernek a működésképtelenségét, amely abban a tagországban írja elő az érkező menedékkérők regisztrálását, ahol először az EU területére léptek. Schiffer András szerint új eljárási rendszert kell kidolgozni, és a magyar miniszterelnöknek is javaslatokat kellene tennie arra, miként lehet felváltani valami mással a dublini eljárásrendet.
Szerinte a migrációs válságért a felelősség egyenlőtlenül oszlik el. Az Egyesült Államoknak, Oroszországnak és néhány nyugat-európai országnak jelentékeny része van abban, ami most történik a mediterrán világban. Szerinte “az erőforrások elrablására irányuló támadó háborús politika az egyik határozó oka a mostani migrációs válságnak”.
Azt mondta, amíg az európai nagyvállalatok gazdasági előnyt remélnek a migrációtól, addig kevés lesz a remény arra, hogy az érintett ázsiai országokban stabilitás jöjjön létre. A konfliktus mélyén “ott vannak az egyenlőtlen kereskedelmi feltételek, valamint az, hogy a globális nagyvállalatok folyamatosan lefölözik ezeknek az országoknak a társadalmát”, folyamatossá téve a válságot a térségben. Példaként azt hozta fel, hogy ha Szíriából távozik a képzett munkaerő, a szellemi elit, akkor nincs remény a stabilitásra, hanem marad a fanatizmus és a konfliktus.
