Két ember, egy téma. Egyikük – nevezzük „A”-nak – halálbüntetés-párti. A másik – nevezzük „B”-nek – halálbüntetés-ellenes. Mindkettőnek meg vannak a maga érvei. Önök melyikük oldalán állnak?
A: Nem is értem, miért kell erről egyáltalán vitát tartani, olyan egyértelmű, hogy vissza kéne állítani a halálbüntetést. Egy brutális gyilkos nem érdemel mást, csak halált. Semmi szükség nincsen rá a társadalomban. Te mégis miért ellenzed?
B: Attól eltekintve, hogy barbár és kegyetlenül büntetésnek tartom, aminek semmi keresnivalója egy modern társadalomban, leginkább egy dolog miatt viszolygok tőle: nem tudom elviselni, amikor ártatlan emberek is a bitófán végzik. És ez bizony elkerülhetetlenül megtörténik, nem is egyszer. Amerikából egymás után érkeznek a hírek a DNS-nek köszönhetően felmentett halálraítéltekről, akik nagyon közel kerültek ahhoz, hogy az állam megölje őket valamiért, amit nem is követtek el.
A: Természetesen csak abban az esetben lehetne szó kivégzésről, ha teljesen biztos, hogy az elkövetőt ítélték el. És csak az előre kitervelt, szándékos és kegyetlen gyilkosságok esetén, mint mondjuk Bándy Kata, vagy Szita Bence esetében. Vagy többszörös gyilkosoknál.
B: Mint a móri mészárlás esetében, igaz? A nyolc gyilkosságért jogerősen elítélt Kaiser Edét gondolom halálra ítélted volna? Kár, hogy pár évvel később kiderült, mégsem ő követte el. Rajtad múlt volna, már halott lenne.
A: Ha rajtam múlt volna, nem töröljük el a halálbüntetést, és akkor a móri mészárlás sem történt volna meg, hiszen a halálbüntetésnek elrettentő hatása van. Nézd meg, mi történik az országban, nézd a sok kegyetlen gyilkosságot. Azok nem történtek volna meg, ha a gyilkosoknak a halálbüntetéssel kellene szembenézniük. Kétszer is meggondolnák, hogy öljenek, ha tudnák, ki lesznek érte végezve.
B: Évezredek óta alkalmazza az emberiség a halálbüntetést, és még mindig vannak gyilkosságok. Ennyit az elrettentő hatásról.
A: Nem azt mondom, hogy egyetlen gyilkosság sem történne, csak azt, hogy sokkal, de sokkal kevesebb. Erről több tanulmány is született, amelyekben kimutatták, a kivégzések csökkentik a gyilkosságok számát. Nem megszüntetik, csökkentik.
B: És ugyanannyi tanulmány szól arról, mennyire nincsen elrettentő hatása. Csak elég arra gondolni, hogy a gyilkosságok nagy részét dühből, hirtelen felindulásból követik el, amikor pont nem az jár a gyilkos fejében, hogy ezért milyen büntetési tételt szab ki a büntetőtörvénykönyv. Vagy, ha mégis a törvények járnak a gyilkos fejében, akkor arra gondol, őt úgy sem fogják elfogni, és tök mindegy, mi a büntetést. Mert csak annak van elrettentő hatása, ha az emberek tudják: ha bűnt követnek el, biztosan el lesznek fogva. Csak egy példa. A 2006-os zavargások idején a legnagyobb nyugalommal száguldottam át 120-al a Lágymányosi hídon, tudva, hogy minden rendőr a belvárosban van, és nem fognak kiállítani senkit sebességet mérni. Pont leszartam, hogy mi a gyorshajtás büntetése.
A: Fogadjunk, akkor már nem lennél ennyire ellene a kivégzésnek, ha a te gyerekedet ölné meg valami aberrált állat, igaz? Akkor már egészen másként látnád a helyzetet, és követelnéd, hogy ugyanúgy végezze, szörnyű kínok közt, rettegve, nem?
B: Enged meg, hogy erre egy kérdéssel válaszoljak. Fogadjunk, ha a te gyerekedet ítélnék halálra egy gyilkosságért, amit nem követett el, akkor már másként látnád a helyzetet, és már nem lennél olyan nagy híve a halálbüntetésnek, igaz?
A: Najó, de ennek az esélye nagyon csekély.
B: Ja, kb annyi, mint annak, hogy a gyerekem gyilkosság áldozata legyen.
A: De még mindig nem válaszoltál rendesen a kérdésemre. Szóval, ha a te gyereked ölné meg valaki?
B: Akkor azt akarnám, hogy élete végéig egy börtönben rohadjon, ne ússza meg a gyors halállal. Mert a börtönélet nem üdülés, ahogy azt az emberek általában gondolják, hanem nagyon is kegyetlen dolog. Bándy Kata és Szita Bence gyilkosai valószínűleg sokat tudnának erről beszélni. Sokkal nagyobb büntetés, mint a kivégzés. Volt olyan gyerekgyilkos, aki halálbüntetésért könyörgött, a börtön helyett.
A: Szóval, akkor most mondtál egy humánus érvet a halálbüntetés mellett, jól látom?
B: (…)
A: Szóval a válaszod az, hogy igen. Mindenesetre én akkor sem tudom elviselni, hogy ami adóforintjainkból éljenek életük végéig kegyetlen gyilkosok. Miért fizessük az etetésüket, a tévéjüket, az orvosi ellátásukat, azt, hogy jó melegben legyenek? Sokkal jobban járnánk, ha gyorsan ki lennének végezve, ne tartsuk már el őket!
B: Akkor most van egy igencsak rossz hírem számodra. A kivégzés drágább, mint élete végégig börtönben tartani valakit!
A: Na, elmész te a… .Micsoda baromság már ez. Hogy lehetne drágább a kötél, vagy a golyó, mint évtizedekig etetni-itatni valakit, fizetni a melegvizét?
B: Márpedig az. Az USA-ban – az egyetlen nyugati országban, ahol még végeznek ki embereket – több tanulmány is kimutatta, hogy sokkal, de sokkal drágább a halálbüntetés, mint az életfogytig tartó börtönbüntetés, és több államában is ez adta meg a végső lökést a halálbüntetés eltörlésére. A sok pénz pedig nem a büntetésre, hanem az eljárás magas költségeire megy el. Azt hiszem, abban egyetértünk, hogy minden hibát kizáróan kell bizonyítani a bűnösséget, ha egy ember életéről dönt a bíróság, és ez bizony sok időt, és egyben rengeteg pénzt visz el. Jóval többet, mint a több évtizedes börtönköltségek.
A: Igen, az amerikaiaknál lehet, hogy így van, de biztos vagyok benne, hogy mondjuk Kínában vagy Iránban jóval olcsóbban megoldják.
B: Ebben én teljesen biztos vagyok, sőt gondolom még Zairében is kevesebb pénzbe kerül a kivégzés, és Észak-Koreában is. De, ha te a kommunista diktatúrák, sztálinista rendszerek, az iszlám teokráciák vagy a fekete-afrikai törzsek igazságszolgáltatási rendszerét tekinted követendő példának, akkor azt hiszem jobb, ha befejezzük ezt a beszélgetést.
