Közélet

Egy buszvezető mindennapja

Az elmúlt időben kevés időm volt „interjúkat” készíteni, így a blogot inkább az utasészrevételekre építettem. Beköszöntött a nyári szünet, időm is több lett, és nekiálltam interjúalanyokat keresni. Eddig egy buszvezetőt és egy villamosvezetőt találtam, lentebb egy buszoshoz feltett kérdéseket és válaszokat találtok. Akit érdekel, miért robbannak le folyton a buszok, miért nincs alkatrész, és milyen ma Budapesten buszt vezetni, az mindenképp olvassa végig.

Hamarosan a villamosvezetőt faggatom ki. Ha van olyan kérdésed, amit szívesen feltennél neki, írd meg a villamos szakmai topicba, és a következő „interjú” végén felteszem neki. Az eddig elkészült anyagokat a blog jobb oldali sávjában megtalálod.

Kezdjük a legfontosabb kérdéssel: Miért lettél buszvezető? Mi kell ahhoz, hogy valaki buszvezető lehessen?

Szüleim mesélték, hogy a csattogós lepkével is buszost játszottam: a kertben megálltam minden fánál. Kétféle buszvezető létezik: aki a pénzért, és aki a szíve miatt választja ezt a hivatást. Az egyik kategóriának semmi nem kell, hogy buszvezető legyen, végig kell ülnie az oktatást, és meg kell állnia a megállókban. Azt veszem észre sajnos, hogy ezekből az emberekből van egyre több a cégnél. A második kategória már nehéz kérdés. Van, aki a vezetés élménye miatt, van, aki az emberek kiszolgálása miatt, és van, aki a buszok miatt jön a céghez. Én azt hiszem mind a három miatt lettem buszvezető.

Mikor kerültél a BKV-hoz? Szeretsz itt dolgozni?

2005-ben jöttem ide. Szeretek, mert szeretem a társaságot, az embereket. Akkor a legjobb, ha pótolni, sűríteni kell valami miatt egy vonalat. Tudom, önző vagyok, mert ez az utasnak nem jó, hiszen esemény volt, de ilyenkor kiélhetem azt, amit csak úgy hívnék, hogy udvariasság vagy kedvesség. Ezekben az esetekben van ezekre a legnagyobb szükség, és ilyenkor a „legnyitottabbak” ezekre az utasok.

A buszvezetői munka nem lehet könnyű. Egész nap ülni egy zárt fülkében, kis pihenőkkel. Mindig azt figyelni, hogy mindenkinek jó legyen, ne kapj utaspanaszt. Te hogy bírod?

Hát klausztrofóbiásoknak nem könnyű, az biztos. De hál’ Istennek nekem semmi problémám nincs. Szeretek vezetni, szinte „honvágyam” van, ha egy-két hétig nem vezetek buszt. Az utas egy roppant kiszámítható ember. Ha rámosolyogsz, visszamosolyog, ha köszönsz neki, visszaköszön, a mondod a megállókat, átszállási lehetőségeket, mosolyog és csodálkozik. Persze vannak kivételek, de ugye, a kivétel erősíti a szabályt. Egyetlen dolgot nem könnyű elviselni, ezek az állandó torlódások. (Az oktatóm mondta még, hogy a dugót nem ismeri a buszvezető a munkaidejében, mert az a borosüveget zárja le.) Olyan vonalon járok, ahol mindkét irányban lassú a haladás a vonal felétől feléig, de a maradékon szerencsére „kiélem” magam.

Látom, hogy állandó felvétel van. Ez minek köszönhető? Sok embert rúgnak ki, vagy elmennek maguktól?

Ez a hivatás olyan, mint Európa: öregszik. Ezt gondolom, bárki megtapasztalhatja, aki csak buszra száll. Sokkal több a nyugdíjas korú, mint a fiatal. Ez azért lehet, mert a cég minden fillért rendesen elszámol, nem úgy, mint az alvállalkozói, vagy bármelyik maszek cég. Ezért jobban „pörög” a nyugdíj, de ez csak a közép és öregkorúakat érdekli. A fiatal inkább most keres többet, hogy kiélhesse magát, gyűjtögetni ráér „ősszel”. Persze sokak ki is lépnek, mert elegük lesz, nem bírják idegileg. Ezt helyesnek vélem, mert ezt a hivatást csak úgy lehet elvégezni, ha valakinek van hozzá elég lelkiereje és türelme.

Melyik a kedvenc buszod, és vonalad? Miért?

A kedvenc buszom a 415/435-ös, de elvagyok mindegyikkel. A kedvenc vonalaim a hegyi járatok, köztük a 8-as. Technikás, gyors és gyönyörű végállomása van: csendes nyugodt és családias.


Milyen kapcsolatot ápolsz az utasaiddal?

A törzs utasaimmal „szeretjük egymást”. Valakit még le is teszek két megálló között este, mert ismerem az előéletét, inkább házhoz viszem. Csak idén kétszer elütötték, egyszer a járdán, kirabolták, és elesett, csak azért mert a közvilágítást eltakarják a fák a megállótól a házáig. Sokakkal köszönő viszonyban vagyok. Mivel megpróbáltam kidolgozni egy egyedi utast tájékoztatást, és elköszönő stílust, ezért sokan köszönnek a végén, előfordul, hogy 10-ből 4-en is odajönnek. Ilyenkor érzem, hogy jó helyen vagyok.

 

Néhány napja írtuk, hogy egy 86-os buszon összeesett egy utas, és a busz vezetője megvonta a vállát, hogy nem tud vele mit csinálni. Te ilyen helyzetben mit tennél? Volt már baleseted?

Mit tennék? Mint utas, vagy mint a jármű vezetője? Mint utas, kikapnám a fülkéből, mint a jármű vezetője, mentőt hívnék. Igen egyszerű az egész. Ha szólnak, megállok, kinyitom az ajtókat, ha tömeg van, leszállítom az utasokat, (kettőt nem is engedek el, ők lesznek a tanúk), megkérdezem, hogy van-e orvos vagy eü-s a buszon. A 86-os vezetőjét szélsőséges esetben cserbenhagyással is meg lehetett volna vádolni szerintem, de foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés miatt biztosan. De szerencsére nem történt komolyabb baj. Volt már balesetem. Az Újbuda-busszal mentem, mikor egy kutya kiszaladt elém, és utána vetődött egy lány. Nem volt mit tenni meg kellett állnom, és egy utas sajnos elég csúnyán fejest esett az IK260-as első „ajtógödrébe”. Iszonyatos szerencsém volt, hogy a 10 utasom közül 5 ápoló volt, így átvettek tőlem mindent, még a kutyás lányt is elkapták, aki persze meg akart lógni. Jött a mentő, elvitte, csak az adminisztráció, meg a helyszínelő maradt rám.

 

Mi a véleményed a mostani, és az „Aba-féle” vezetésről? Milyen kapcsolatban állsz a felsővezetőkkel?

A felsővezetőhöz nem nyúlok, mert ráz… De komolyra fordítva a szót, az Aba-féle vezetésnél még tanuló voltam, csak a végére kerültem ide. Nem a vezetéssel volt a baj szerintem, hanem a politikával, de ebbe nem menjünk bele, mert árt az egészségnek. A mostani vezetés nagyon jó a zavarosban halászóknak.

 

Mostanában egyre több a műszaki meghibásodás, szinte napi rendszerességgel látok lerobbant buszokat, és bosszús utasokat. Szerinted mi az oka annak, hogy több busz robban le mostanában?

Ez a kérdés nagyban függ az előző kérdéshez. Antal kiadta, hogy spórolni kell, ezért a szükséges alkatrészt nem lehetett beszerezni, mert a felelősök nem merték aláírni a szükséges papírokat, féltették az állásukat. Nem egy busz van, amelyikbe már motort kéne cserélni, mert elsírja magát, ha üresen egy emelkedőt lát. A km óra a telep buszainak kb. 75-95%-ban nem jó, de ez nem is kell, gázolajjal megy a busz. Soha nem látott mennyiségű „donor” buszunk van, hiszen ha tönkremegy a motor, cserélni nem lehet, félreállítják. De a sebváltó még jó benne, a tükrök még jók, a lámpák világítanak, az ülések nincsenek felszaggatva, stb. Így lesz egy motorhibás buszból halott busz.
Most, hogy Antal lemondott, és Balogh Úr jött a helyére, egyből aláírt minden anyagbeszerzést, így reméljük őszre nagyjából helyre áll a rend. A remény hal meg utoljára. 

 

Sokan mondták már, hogy a BKV a 10%-os járatcsökkentést már véghezvitte. Sokkal kevesebb buszt adnak ki, nagyon sok járat marad ki. A jelenlegi menetrendet már felesleges nézni, mert egy saját, belső menetrend szerint közlekednek a buszok. Ez igaz?

Ebben a formában nem igaz. Van a normál menetrend, van az I. ütemű, és a II. ütemű kiiktatás. Az I. ütemű nyáron, amikor nincs suli, és sokan mennek szabadságra, a II. ütemű a kisebb szünetekben, télen ősszel és tavasszal. De ez nem titok, hiszen a menetrendben ki van írva, ezek azok a „kivéve ettől meg ettől eddig és eddig; tanítási szünetben”, meg hasonló kijelentések. Az, hogy ennyi busz marad ki, részint a fent említett műszaki okok miatt. De menetkimaradásnak tűnhet a forgalmi ok is, hiszen, ha 10-20-30-40-50-00-kor indul busz, de a menetidő a torlódások miatt megnövekszik, a diszpécser 12-24-36-48-00-kor, vagy 15-30-45-00-kor indít minket, hiszen egy-két busz mindig a torlódásban áll, és a műszaki pihenőt is pont úgy kell kiadni, mint eredetileg, legalábbis a „kotta” (eredeti menetrend) alapján. A buszok indulásának sorrendje nem célszerű, hogy felboruljon, abból lesz a totális káosz, hiszen mindenki akar pihenni, és nem tudja, melyik busz után induljon. Tovább is tart ilyenkor a káosz, hiszen ahhoz, hogy visszaálljon a menetrend, előbb helyre kell rakni az összes buszt, ez nem ritkán több órát is igénybe vehet.

 

Hogyan bünteti a BKV azt a dolgozót, aki utaspanaszt kap? Neked volt már utaspanaszod? Jogos volt szerinted?

Nem volt még utaspanaszom, de egy ilyen bármikor adódhat, szinte csak a jó szerencsén múlik. Ha nem látom, hogy valaki szalad a busz után, és a felszállás után elindulok, simán feljelenthet, hogy meg sem álltam. Nincs semmi bizonyíték, hogy hazudik, tehát a cég ellenem ítél. A közhiedelemmel ellentétben a cég nem véd minket, csak magát, ez nem egy és ugyanaz. A cég az utasok kedvében akar járni, magasról tesz a dolgozóira. Ez így volt régen, és mindig így lesz.

 


Abban a garázsban, ahová tartozol, szerinted hány busz felel meg a kötelező műszaki normáknak? Körülbelül mennyi buszotok van?

Erre nem tudok konkrétan válaszolni, mivel a Volvóhoz nincs típusvizsgám, és csuklóssal is nagyon ritkán járok. De ha minden apró hibát nézünk (nem zárható ablak, km óra rossz, nem világít egy lámpa, vagy visszajelző gomb, stb.) szinte biztos vagyok benne, hogy a kb. 300 buszunkból 200-250 nem tudna kimenni. De ismétlem magam, nem biztos, hogy így van, nem járok az összes busszal, csak a szóló buszok nagy részéről tudok következtetni.

 


Mikor hallottál először a BKV-figyelőről? Hogyan jutottunk el hozzád? Kollégáid közül körülbelül hányan ismerik? Mi a véleményed a blogról?

Nem is tudom. Azt hiszem, hogy valamit kerestem az egyik keresőben és ezt a blogot is kidobta. Megnéztem, és itt ragadtam. Azt hogy hányan ismerik, még csak tippelni sem tudok. Legjobb esetben, ahány kollégának van valahol internet hozzáférése, legrosszabb esetben legalább 2.

 


Utolsó kérdésem/kérésem az lenne, meséld el a legjobb és a legrosszabb élményeid, mely munka közben és mely utasként esett meg veled.

Legrosszabb élményem munka közben a közlekedési morál. A megállókból nem engednek ki, leszorítanak az útról, vagy azt hiszik, hogy egy busz is úgy áll meg, mint egy személyautó, és simán bevágnak elém. Én meg imádkozhatok. A legjobb élményem az volt, amikor egy idős hölgyet (kb. 90-100 között lehetett) vittem, leszállt egy megállóban, az első ajtónál, szépen lassan, óvatosan, bottal. Odalent várta egy hasonló korú úr, szintén bottal. A hölgy leszállt, mindketten mosolyogtak, megölelték és csókolgatták egymást, integettek nekem és kényelmesen kézen fogva megindultak hazafelé. Jó érzés volt úgy gondolni, én segítettem nekik együtt lenni. Utasként talán az a legrosszabb, amikor egy kolléga bánik úgy velem, mint egy rossz kutyával, ez talán rosszabb, mintha egy utassal bánik így. Nem egyszer anyázott már le buszvezető, amikor rászóltam, hogy talán nem kéne az „asszonyt” a fülkében fuvaroztatni. A legjobb élményem utasként egy balesetnél volt, és a kolléga mindent lelkiismeretesen, kedvesen, nyugodtan, és szabályszerűen csinált. Jó volt látni, és jó is lesz mindig, hogy van, akinek az élete ez a hivatás.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik