Tisztelt Ügyfélszolgálat,
A 123-as autóbusz Határ úti végállomásán kialakuló embertelen állapotok miatt fordulok Önökhöz. A levelet egyidőben megküldöm a BKV-figyelő internetes blog-oldalnak is.
Az autóbusz végállomása a gyáli buszjáratok átszervezésekor kikerült az IBIS-szálló elé. Továbbá ott van a végállomása még 2-3 busznak, ott áll meg a 99-es busz, és több volán-járat is (későbbiekben a 99-esnek is ide tervezik – a 2008-as paraméterkönyv szerint – a végállomását). A keskeny járdán egész egyszerűen lehetetlen dolog az utascsere, vagyis nekünk, utasoknak a le-és felszállás. a leszállók nem férnek a járdára a buszra várakozóktól, akik nem tudnak odaállni, ezért rendszerint lökdösődés, veszekedés alakul ki. Fedett várakozóhely csak a 123-asnál van, ami jó dolog lenne, de ez tovább szűkíti helyet a sztenderd szélességű járdán.
Ekkora helyen tapasztalataim szerint képtelenség (közép)-európai emberként viselkedni, az ember a buszon reked, ha nem tudja félrelökni – leginkább persze csúcsidőben – a felszállni igyekvőket. Ők viszont az állomás mögötti sövény és korlát miatt nem tudnak félreállni. Ez a keskeny peron továbbá balesetveszélyesnek is tűnik, mivel a kevésbé erőszakos utasok, amíg a leszállók hömpölyögnek, félreállnak, vagy a busz elé, vagy mögé – közben a többi járat érkezik, indul, autók hajtanak el mellette.
Itt még mindig nincs vége a tumultusnak, ugyanis a szálló előtti gyalogosátkelő lámpáját nem állították át a megnövekvő igények szerint. 4-5 percenként vált csak zöldre, addigra a zebrán nem férnek el a megérkező utasok, így szinte mindenki a piroson kel át, vagy az 52-40-es villamosok végállomásánál, a korlát út felőli oldalán lévő 15 centis sávban lejtenek kötéltáncot a metróhoz. Ez tudom, hogy nem csak az Önök asztala, de állandó a balaesetveszély, csodával határos módon baleset még nem történt, de mára szinte senki sem várja meg a zöld lámpát – ha megvárnák, a mögöttük álló tömeg lökné hirtelen az úttestre. A határ úti végállomás túlzsúfoltsága miatt értem én, hogy nem egyszerű feladat a buszoknak helyet találni, de ez a keskeny peron, mely rengeteg buszt szolgál ki, ezzel a rosszul beállított lámpával minden reggelt életveszélyessé tesz.
Másik megjegyezni valóm a hétvégére bevezetett alacsonypadlós járatok kérdése lenne. Ez a menetrendek alján van jelezve, azzal a megjegyzéssel, hogy további információ a társaság honlapján olvasható. Én semmit sem találtam erről. Hogy hétvégenként közlekedik, azt is a sofőröktől tudtam meg, akik hozzátették, nem meghirdetett időpontokban járnak az alacsonypadlós 412-esek, hanem AS (ahogy sikerül) -szabvány szerint. A Dél-pesti kórházba igyekvők egy részének nagy szolgálatot tehetne, ha alacsonypadlós járművel tudnának oda eljutni, ám így, hogy teljesen kiszámíthatatlan módon indulnak, ez az intézkedés értelmét veszti. A konfortérzet emelkedésének sem ondható, ha 412-esek mennek a 260-asok helyett, mint már egy korábbi levelemben jeleztem, a minimális karbgantartás elmaradásával a 412-esek ugyanolyan zajosak, mint öregebb társaik, bár ezen a téren buszonként 4-5 csavar visszatekerésével a belső burkolati lapokon segíteni lehetne, ugyanis megszűnne az egymásnak capódó lemezek borzalmas csikorgó hangja.
Kérem észrevételeim figyelembe vételét – amennyire lehetséges – a balesetmentes utazás érdekében.
Várom mielőbbi válaszukat: Bugár László
