Akit több országhoz köt a munkája, a családja, az életvitele, annak jövedelemadózása több ország szabályait is érintheti. Számukra bonyolult lehet annak tisztázása, hogy melyik országban, melyik jövedelem után és mennyi kell adót fizetni. Azonban a szövevényes szabályozási háttér ellenére is érdemes a józan észre hallgatni: ha rendkívül előnyösnek látszik valamely megoldás, akkor javasolt alaposabban körüljárni a kockázatokat.
Az országok általában állampolgárság, az ország területén történő tartózkodás időtartama, az országgal való kapcsolat szorossága és természete, valamint az ott kifejtett tevékenység alapján döntik el, hogy egy magánszemély jövedelmét megadóztatják-e, és ha igen, milyen mértékben.
Egyértelmű a helyzet, amikor az életvitel és üzleti tevékenység nem terjeszkedik túl egy ország határain. Amikor azonban egy magánszemély lakóhelye, családi és üzleti kapcsolatai, illetve bevételei révén egy másik országhoz is kapcsolódik, előfordulhat, hogy több ország szeretné ugyanazon személy jövedelmét megadóztatni. Hogy ebből ne alakuljon ki konfliktus az országok között, a kettős adóztatás és nem adóztatás elkerüléséről szóló kétoldalú egyezmények hálózatát hozták létre. Ennek az egyik célja, hogy eldöntsék, melyik ország jogosult adóztatni egy meghatározott jövedelmet.
A valóság könnyen kiderülhet
Egyes országokban kedvezőbbek az adókulcsok, mint máshol, ez pedig csalogató lehet azon magánszemélyek számára, akik kedvezőbb adózási körülményeket szeretnének kialakítani maguknak. A kedvezőbb adózás vagy akár adómentesség érdekében ezért mesterségesen kreált, nem a valós élethelyzetet tükröző körülményeket, például csak virtuálisan létező bejelentett lakcímet, újonnan alapított, tevékenység nélküli társaságokat vagy pénzügyi számlákat hoznak létre.
Ennek azonban megvan a kockázata: amennyiben egy magánszemély nem azon állam szabályai szerint fizet adót a jövedelme után, mint amellyel ténylegesen fennáll ez a legszorosabb életviteli és üzleti kapcsolata, akkor felmerülhet – és az adóhatóságok oldaláról fel is merül – az agresszív adótervezés gyanúja –mondta Kóka Gábor, a Deloitte Private közép-kelet-európai régiójának vezető partnere.
Az ilyen csak látszólagosan létrehozott nemzetközi struktúrákat ugyanis könnyen fel lehet deríteni, mivel a jogi és adótechnikai megoldásokat az illetékes adóhatóságok az egymással kapcsolódó adatbázisaikból egyszerűen átlátják. Amennyiben pedig egy eljárás során bizonyítási kérdések merülnek fel, akkor a hivatalok megfelelő felhatalmazás mellett a személyes levelezésekhez, mobilcella-információkhoz vagy más személyes adatokhoz is hozzáférhetnek a valóság felfedése érdekében.
Nem csak bírság, bíróság is lehet a vége
Helytelen jogértelmezésen alapuló gyakorlat szándékosság nélkül is kialakulhat, érdemes erre szakosodott szakértővel értelmezni a nemzetközi adózás részletszabályait. Ökölszabály, hogy ha a befizetendő adók összege az élethelyzethez képest túl szép, hogy igaz legyen, akkor gyanús, hogy nem jogszerű. Ez még a laikusoknak is feltűnhet, a hatóság azonban lép is: vizsgálat alá veszi a papíron létező helyzetet és feltárja a tényleges életkörülményeket.
Ha bebizonyosodik, hogy a valós életvitel szerint a magánszemély másik országhoz való kapcsolata erősebb, és ennek eredményeképpen adókötelezettségét ott kellett volna teljesítenie, akkor a hatóság visszamenőleg is befizetteti a valós helyzet szerinti adókötelezettségeket, illetve bírságot is szabhat ki. Ezzel azonban nincs vége a dolognak: a szándékosan létrehozott megtévesztő adózási struktúra büntetőjogi következményekkel is járhat, ezzel is számolni kell” – tette hozzá a szakértő.
