Meglepődött?
Igen, már a jelölésen is. Bevallom, korábban nem is hallottam a díjról. Nagyon örülök, és jól esik.
Mire gondolt, amikor átvette az aranycipellőt?
Az futott végig rajtam, vajon miért pont én kaptam. Több dolog villant fel bennem, például hogy úgy érzem, sikerült jó emberi kapcsolatokat és vezetői gyakorlatot kialakítanom.
Mit tart értékesnek?
A kollegáktól, barátoktól jövő támogatást és hogy sikerült egyensúlyban tartanom a munkám és a magánéletem. Vezetőként is megálltam a helyem, de közben a férjemre és a kisfiamra is oda tudtam figyelni. Büszke vagyok rá, hogy a családom mindig mellettem volt. Tudom, nem könnyű egy női vezetőt elviselni otthon. A férjem gyakran mondja is: mielőtt hazaérek, felejtsem el, hogy vezető vagyok.
Szükség van arra, hogy a nőket külön díjazzák?
Mindig „tüntettem” ez ellen, mert saját magam nem érzékeltem, hogy valóban lenne „üvegplafon”, vagyis korlátoznák a nők érvényesülését. Ma már látom, hogy nálunk létezik. Nyugat-Európában és Amerikában tudatosan törekednek rá, hogy legyen a nőknek helye a vezetésben, Magyarországon még nem. Ezért kellenek a külön díjak, hogy ilyen oldalról is megerősítsük a női vezetőket. És kell a férfiak támogatása is. Az AmCham és a díj talán segít abban, hogy több nő merjen karriert csinálni. Mert ez sok örömöt okoz, akkor is ha, néha nem egyszerű.
Mit gondol a női vezetőkről?
Kevesen vannak. A posta vezéreként egyedüli nő voltam állami cégnél magas beosztásban. Nem azért kell a nőket beengedni a vezetésbe, mert ez divat. Hanem azért, mert sok olyan helyzet adódhat, amikor a nők empátiája, érzelmi intelligenciája, konfliktuskezelési képessége segíthet a megoldásban.
Mire ösztönzi a díj?
Szeretném megismerni és megismertetni a többi pályázó kolleganőmet, és a karrierjüket. Úgy gondolom, hasznos lenne megosztani a tapasztalatainkat, azt, hogy hogyan sikerült a vezetés és a család összhangját fenntartani. Mondjuk, szerveznék egy konferenciát. Ezzel tehetnénk azért, hogy mi nők segítsük egymást az érvényesülésben.
