Üzleti tippek

Jaksity: Vannak korlátok

admin
admin

2011. 08. 01. 05:57

Van élet a gazdaságon kívül és a profiton túl, de nem nélkülük. Jaksity György írása.

Aki tölt színültig:
jobb, ha előbb abbahagyja.
Aki túl-élesre fen:
élét hamar kicsorbítja.
Arannyal, ékkővel teli kamra:
megőrizni senki se bírja.
Kincs, gőg, rang egyszerre:
mekkora szerencsétlenség!
Alkotni, adni, majd visszavonulni:
ez az égi bölcsesség.
(Tao Te King)

Egy ismerősöm, aki sajnos már nincs közöttünk, mondta egyszer, hogy az üzleti sikernek egy mérőszáma van, és ez a (megszerzett) pénz vagy vagyon. Én ezzel a nézettel akkor és azóta is vitatkozom, most mégis az fn.hu sorozatának kérdésére az az egyszerű válaszom, hogy amióta és ameddig a világ világ, a vállalatok, a gazdaság, az üzlet működésének sikerét számokkal, alapvetően a pénzügyi eredményességet leíró számokkal fogják az emberek mérni, és ha ez a mérce, akkor ezen rendszerek működéséért felelős vezetők céljai sem fognak nagyon távol esni.
Ebből a szempontból másodlagos, hogy ez a nyereség, cash flow vagy éppen az ebitda (kamat, adó és amortizáció előtti nyereség, a cash flow egyszerűsített mérőszáma), vagy nemzetgazdaságra vetítve a bruttó hazai termék szintje, egy főre jutó értéke vagy éppen ezen mutatók növekedése. A lényeg, hogy nem absztrakt, hanem konkrét, közérthető és számon kérhető mércéről legyen szó.

Még egyetemista voltam és még csak a rendszerváltás kapujában voltunk, amikor elkezdtem vállalati pénzügyeket oktatni és az első mondatom, a gazdasági rendszerváltás számomra akkori credójának alapgondolata minden előadáson az volt, hogy a modern vállalat működésének célja a tulajdonosi tőke maximalizálása. Ezt azóta is így gondolom. Azért gondolom így, – noha magam is vallom, hogy van élet az üzleten kívül és profiton túl – mert úgy tapasztaltam és azt tanultam nálam okosabb emberektől, hogy a társadalom, a gazdaság egy bonyolult ökoszisztémához hasonlít, amelynek finom egyensúlyát a természeti rendszerekhez hasonló mechanizmusok állítják folyamatosan vissza.

Profiton túl

Az fn.hu sorozatában az üzleti életben komoly sikereket elérő leadereket, menedzsereket, cégalapítókat arra kért, írják meg mi a baj a profittal? És mi van azon túl? Kizárólag a profit lehet egy vállalat sikerességnek értékmérője?

Egy ilyen rendszerben nem lehet vég nélkül növelni a profitot, vagy éppen a vagyont más szereplők (munkavállalók, ügyfelek, beszállítók, a közösség) kárára, vagyis ez az egyensúlyra törekvés szab – és azt gondolom, hogy hosszabb távon erkölcsileg és nemcsak közgazdaságilag hasznos – gátat a nyereségtermelésnek, a növekedésnek.

Ez nem azt jelenti, hogy bármelyik véletlenül kiválasztott pillanatban egyensúly van akár az emberi konstrukciókban, mint például a piacok vagy a gazdaságok, akár a természeti rendszerekben, mondjuk a szavannán az oroszlánok és zebrák arányában, de ez az egyensúly is nagyon erős vonzáscentrumként hat az attól kilengő folyamatokra. Van ugyanakkor két lényeges különbség természeti és emberi rendszerek között.

Az egyik nagyon leegyszerűsítve, hogy az oroszlán nem ejt el több zebrát, mint amennyire szüksége van, vagyis a természeti rendszerek szereplőinek a többsége nem vesz el többet a környezetéből, mint amire fennmaradásához szüksége van, még csak nem is halmoz fel, illetve nem hozza előre fogyasztását (nincs megtakarítás és nincs hitel).

Ugyanakkor az emberi társadalmak és a gazdaság működése során az ókortól folyamatosan jelen van a növekedés igénye, mi több mára ez a modern gazdaságok etosza. Magam is ezen etosz gyermeke vagyok, közgazdászként ebben nőttem fel, vállalatvezetőként ezt (is) kérik rajtam számon.

Jaksity György

A Concorde alapítója, az igazgatóság elnöke. Részt vett a Budapesti Értéktőzsde alapításában, 2002-től 2004-ig annak elnöke volt. A Bankárképző, a Corvinus egyetem és más felsőoktatási intézmények előadója, több szakkönyv, képzési anyag, cikk, tanulmány szerzője. 2004-ben a Financial Times a 25 legígéretesebb fiatal európai üzletember közé választotta, 2008-ban elnyerte az Ernst &Young Év üzletembere 2007 díjat. Korábban tagja volt a World Economic Forum Global Leaders for Tomorrow csoportnak. Küllői Péterrel közösen hívták életre a Mosoly Alapítványt. Azóta a Mosoly által alapított szervezeteket, például a Mosoly Otthon Alapítványt segíti. A társadalmi és egészségügyi, szociális területen túl kiemelt támogatója a kortárs képzőművészetnek is.

Amikor azonban 2007-ben munkatársaimmal távol-keleti gazdaságokat és vállalatokat tanulmányozva Kínában, Japánban és Dél-Koreában jártunk, újra kellett gondolnom a növekedéssel kapcsolatos szemléletünket. Bár a másik két ország is érdekes tapasztalatokat hozott, jelen írás szempontjából Japán volt a legérdekesebb, hiszen az ország már második évtizede gyakorlatilag stagnált és megütődve tapasztaltuk, hogy a fogyasztás ritkán látott szintje és dinamikája nyilvánult meg a boltokban, az utcán járva, az éttermekben, szórakozóhelyeken. És ekkor értettük meg, hogy a fogyasztói társadalom növekedésének igenis vannak korlátai (Japán esetében elsősorban demográfiai) és ezeket el kell fogadni, és attól, mert egy ilyen rendszer nem tágul, vagyis adott időszakban nem nő a gazdaság, attól még az emberek fogyasztanak, magas színvonalon élnek és társadalmi egyensúly is létrejöhet akár hosszú távon is.

Tehát nemcsak az üzleten kívül és profiton túl, de növekedés nélkül is van élet, mi több a negatív növekedés, vagyis a visszaesés, a megszűnés az univerzum logikájával ugyanúgy összeegyeztethető, mint a bővülés, növekedés. Ahogy Lin Csi apát mondta reggeli beszélgetései során a szomszéd kolostor apátjának, aki szerzeteseivel azért dolgozott sokat, hogy gyorsan felhalmozzanak és utána az életük végéig ne legyen semmi dolguk, hogy „ne sok legyen, hanem elég”.

A másik különbség az emberi és természeti rendszerek között, hogy az erőforrások eloszlását a rendszert önszabályozó mechanizmusokon túli, külső tényezők is befolyásolják, mint pl. a szabályozás, a vallás, az erkölcs. Ennél fogva nemcsak az univerzum logikája szab korlátot a növekedésnek, a nyereségtermelésnek, hanem az emberi szocializációval együtt járó egyéb fékek is.

Magyarul egy felvilágosult vállalatvezető, üzletember elfogadja, hogy a piac működése is határt szab a vállalat bővülési lehetőségeinek és ez a határ szorosan kapcsolódik azokhoz a maximákhoz, amelyeket a vallások, az erkölcs vagy éppen a szabályozás is megpróbál érvényre juttatni évezredek óta. Az Ószövetségtől, a nagy keleti vallásalapítókon át a modern világvallások szabályrendszeréig több ilyen szabály érvényesül. Az egyik az aranyszabály, vagyis ne tegyél másokkal olyat, amit nem szeretnél, ha mások tennének veled. Ezt Konfuciusz, Jézus Krisztus és a modern döntéselmélet játékelméleti kutatásai is megfogalmazták, illetve alátámasztották.

Tulajdonképpen ha ezt a szabályt betartjuk meg is született a nyereség, a növekedés környezetünk szempontjából harmonikus működés révén elérhető szintje. Az az állapot, amelyben a részvényeseink, munkatársaink, ügyfeleink és üzletfeleink, illetve a társadalom, valamint természeti környezetünk (és ezzel összefüggésben a jövő nemzedékek) és mi magunk egyensúlyban tudunk működni, noha egy adott pillanatban a közöttünk lévő játszma zéróösszegű, de ha felismerjük, hogy hosszabb távon ez nem szükségszerűen van így, akkor legalábbis megközelíthető, célként fogalmazható meg valamilyen egyensúlyi állapot. Ez az, amit a mai jelszavak világában fenntartható fejlődésnek hívnak.

A másik szintén minden korban és vallásban, illetve erkölcstanban fellelhető szabály a rászorulók megsegítése. Talán ez az, ami manapság a modern vállalati etoszban a legtöbb figyelmet kapja és szoros összefüggésben létezik a fenntartható fejlődés tanával, a társadalmilag felelős vállalatirányítás (corporate social responsibility) gondolata. Ennek talán legszebb metaforája, hogy ahhoz, hogy gazdagok legyünk, másokat kell gazdaggá tennünk, ahhoz hogy boldogok legyünk, másokat kell boldoggá tennünk. Bárki végiggondolja saját életét rájön, mennyire igaz ez az egyszerű gondolat.
Ennek tudatában és ezeket az évezredes bölcsességeket alkalmazva már nem is hangzik olyan szörnyűnek, hogy a nyereség, a növekedés a legfontosabb mérőszámai a gazdasági rendszerek működésének. Mert ha a gazdaságban, a társadalomban baj van, akkor az azt jelenti, hogy bennünk emberekben van a baj, mert adott esetben mohók, meggondolatlanok, irigyek, pazarlók stb. vagyunk, és ezt az ökoszisztémánk logikája keményen leveri rajtunk. Ahogy most is ebben a válságban tette, teszi.

vissza a címlapra

Legfrissebb videó mutasd mind

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.