Április elsejétől a nemzeti fejlesztési miniszter ellenőrzi a költségvetési szervezetek, a többségi állami tulajdonú vállalatok és a kormány közalapítványainak közbeszerzéseit, valamint ezeknek a szervezeteknek és alapítványoknak nem közbeszerzéssel kötött nettó 50 millió forint feletti szerződéseit.
A Magyar Közbeszerzési Intézet vezető oktatója, Barna Orsolya hivatalos közbeszerzési tanácsadó szerint a cél jó, de nem biztos, hogy ez a legjobb eszköz hozzá. És az is kérdés, hogyan lesz rá kapacitás. Akár több ezer ellenőrizendő eljárásról is szó lehet évente, hiszen a legkisebb közbeszerzést is meg kell küldeni a nemzeti fejlesztési miniszternek engedélyeztetésre a kiírás és aztán az eredményhirdetés előtt is. Ez pedig azt eredményezheti, hogy jelentősen meglassul a pályáztatás: az eddigi egy hónapos eljárásból könnyen két hónapos lehet, feltéve hogy minden rendben van. Ha nincs, akkor még hosszabb – vélte.
Arra biztosan jó lesz az új szabály, hogy a felesleges közbeszerzéseket már a puszta létével is visszafogja – tette hozzá. Hiszen a biztos ellenőrzés ténye önmagában is visszatartó erő lehet (például valószínűleg kevesebb külső szakértőt fognak majd igénybe venni). Szakterületén, a zöld közbeszerzéseknél legalábbis már azzal is megtakarítás érhető el, ha egy-egy önkormányzat úgy kéri be az intézményeitől a számlákat, hogy egyébként nem szól bele a felhasználásba.
Van benne némi kockázat
Barna Orsolya úgy véli, problémákat vethet fel az is, hogy a piacon vajon van-e annyi elérhető szakember, amennyi ekkora munkához kell. Aztán az is kérdés, mi lesz akkor, ha a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium (NFM) javasol valamit, és azt esetleg egy későbbi közbeszerzési jogorvoslati eljárás döntése nem támogatja. Kinek a felelőssége lesz ez? Erről ugyanis a kormányrendelet nem szól.
A Budapesti Corvinus Egyetem adjunktusa, Tátrai Tünde abban lát kockázatot, hogy az engedélyezés elhúzódása alkalmat teremt az engedélyező felelősségének firtatására. Vagyis nem kizárt, hogy az ajánlatkérők akkor is a minisztériumot fogják hibáztatni, amikor saját maguk nem teljesen jogszerűen jártak el. Ezért is mondta, hogy együttműködés nélkül nehézkessé válhatnak a közbeszerzések.
Válságkezelési módszer lenne?
Tátrai Tünde szerint azzal, hogy a kormány kordában akarja tartani az állami költéseket, egyben egy nem éppen tipikus (mondhatni magyar) válságkezelési módszert is alkalmaz, kényszermegoldásként. Ami persze nem zárja ki a sikert, azt hogy valóban racionálisabbá tegyék a költéseket. Ehhez azonban a szakértő szerint elengedhetetlen, hogy olyan informatikai eszköztárat használjanak, amely gyors reakciót tesz lehető az ajánlatkérők és az NFM között, és nem akadályozza a beszerzéseket, ellenkezőleg, megpróbálja azokat hatékonyan támogatni.
A közbeszerzési eljárások egyik legfontosabb hatékonysági paramétere a hosszuk és a rugalmasságuk – utalt hazai kutatások eredményeire Tátrai Tünde. Ha nehézkes lesz az adminisztráció az engedélyezés során, esetleg beleszólnak a szerződés tárgyába, hosszába, vagyis lassabb lesz a pályáztatás, az ellenérzést válthat ki az ajánlatkérőkből, akárcsak a korábban kötelező, de 2010-ben eltörölt hirdetményellenőrzés – borítékolta.
A minisztérium készült
Az új központi ellenőrzéshez a kormányváltás után az NFM Vagyonpolitikáért Felelős Államtitkárságához került ún. Monitoring Munkacsoport funkcióját bővítik ki újabb, hatékonyabb ellenőrzési jogosítványokkal. A munkacsoport korábban a jelentős értékű közbeszerzések megindításának vizsgálatát végezte.
Az új, bővített funkciójú ellenőrzés, amely lényegében valamennyi központi költségvetési szerv és közalapítvány, ill. a többségi állami tulajdonú gazdálkodó szervezet valamennyi közbeszerzésére kiterjed, egy már kilenc hónapja működő és jelentős tapasztalatokat szerzett minisztériumi egységhez tartozik. Már a rendelet hatályba lépése előtt megtörténtek azok az előkészületek, amelyek (javarészt elektronikus ügymenetben) garanciát fognak nyújtani a gyors és zavarmentes működésre– biztosított minket az NFM. A feladatot saját humán erőforrásból, a minisztérium közbeszerzési szakembereit igénybe véve fogják ellátni és csak indokolt esetben, speciális szakértelmet igénylő kérdések kezelésére vesznek majd igénybe külső szakértőt – írta megkeresésünkre a minisztérium.
Visszaszoríthatja-e a korrupciót?
Az Amerikai Kereskedelmi Kamara Öntisztulás című korrupcióellenes konferenciáján részt vett Navracsics Tibor. Az fn.hu akkor megkérdezte tőle, hogy vajon várható-e a szoros kontroll bevezetésétől a közbeszerzésekben a korrupció visszaszorulása. A miniszterelnök-helyettes szerint a teljes körű ellenőrzéstől ilyen hatást is vár a kormány.
A központi ellenőrzési és engedélyezési rendszer az NFM szerint is gátat szabhat a korrupciónak, a különböző lobbi csoportok és érdekek ellenőrizhetetlen befolyásának azzal, hogy az ajánlatkérőt és az ajánlattevőt elválasztja egy független ellenőrző szervezet, erős jogosítványokkal, döntési kompetenciával.
Megkérdezett szakértőink nem voltak ennyire optimisták. Hogy visszaszoríthatja-e a korrupciót a szoros ellenőrzés, az csak utólag fog kiderülni – vélte Barna Orsolya. De kétséges, mivel amikor ekkora mennyiségű eljárást kell ellenőrizni, nem biztos, hogy ki tudják majd szúrni a korrupt ügyeket. Most különböző szervezetek ellenőrzik duplán, triplán párhuzamosan a pályázatokat. Lehet, hogy ezt kellene megszüntetni, és egy helyre tenni az egész kontrollt, akár az NFM-hez – vetette fel.
Inkább máshol várható eredmény
Tátrai Tünde szerint a hazai kutatásokból egyértelmű, hogy a korrupció csökkentéséhez nem az adminisztráció duzzasztásán keresztül vezet az út. A korrupció az előkészítés és különösen a teljesítés során esélyes, amit előzetes engedélyezéssel csak akkor lehet kiszűrni, ha az ellenőrző pontosan tisztában van az intézmények valódi igényeivel. Ez pedig nem valószínű.
A szakember nem is ezen a téren vár jelentős eredményt. Abban bízik, hogy megtörténik a korábbi központosított közbeszerzés modernizálása. Ehhez olyan szakmai standardokat kellene bevezetni, melyek kiadják a „legjobb gyakorlatot”. Az a véleménye, hogy van értelme az ajánlatkérők méretgazdaságos közös beszerzésének és az igények pontos felmérésének. A piacnak statisztikai adatokra, elemzésekre lenne szüksége, arra, hogy hozzáférhessen mit, mennyiért érdemes venni. Ha egy kézben fut össze minden közbeszerzés, akkor ezek az adatok kinyerhetőek lennének a megfelelő elektronikus adatbázisokból, és az ajánlatkérők számára jó támpontot adhatnának a tájékozódáshoz. Ha azonban ez az egész csak az engedélyezésről szól majd, úgy pont a lényeg fog elveszni.
Fehéredhet-e a gazdaság?
Tátrai Tünde úgy vélte, nem igazán lehet olyan hatást várni, hogy a szoros ellenőrzés mellett a beszállítások fehéredjenek majd (kizárva például a feketemunkát). Mégpedig azért nem, mivel nem lehet mindenki mellé átláthatósági biztost állítani. Az sem valószínű, hogy az NFM távolról képes lenne kontrollálni a pontos előkészítést és a teljesítést.
A rendelet szerint egyébként van lehetőség az eljárásokhoz ellenőrt delegálni. Ha ez tömegesen megtörténne, azt közgazdászként a minőségbiztosítás korai fázisaként értékelné Tátrai Tünde. Elektronikus adatszolgáltatás mellett (vagyis minimális adminisztrációval) ez a megoldás akár az intézmények saját tervezési folyamatának nyilvánosságához, jogszerűségéhez is hozzájárulhat.
A „pótmunka” vajon visszaszorulhat?
A korrupció egyik lehetséges eszköze a közbeszerzésben a „pótmunkák” beiktatása, ezért azt is megkérdeztük, csökkenhet-e ezen a területen a visszaélések száma az új rendszerben. Tátrai Tünde előrebocsátotta, nem minden pótmunka mögött kell korrupciót keresni. Számos eljárás természetes velejárója (például építőipari beszerzéseknél), és most is komoly korlátai vannak. Viszont az ellenőrzés rendre szoktathatja a korrupcióban érintetteket. A tervezés azonban ettől sem lesz tökéletes – tette hozzá.
A minisztérium is gondolt a pótmunkák megrendszabályozására, mert mint megtudtuk, a központi ellenőrzés része lesz az is, hogy ellenőrzik, nem emelkednek-e a pótmunkák beiktatásával a szerződési összegek.
A pótmunkákat Barna Orsolya szerint már a jelenlegi szabályozás is kezeli, inkább annak betartatása problémás. Vagyis elérni, hogy a pótmunkát ne lehessen szerződésmódosítással megrendelni, csak külön (hirdetmény nélküli tárgyalásos) eljárásban. Ezt ugyanis a Közbeszerzések Tanácsa elnökének meg kell küldeni, ahol alapos az ellenőrzés.
Lehet, hogy hamarabb fognak fizetni az állami cégek?
A beszállítók sokat panaszkodnak az állami megrendelőkre, hogy késve fizetnek. Kérdés, hogy ebben lehet-e változás az új szabály miatt. Ugyanis április elsejétől az is előírás, hogy az ajánlatkérő köteles minden közbeszerzés előtt fedezetigazolást bemutatni az NFM-nek.
Tátrai Tünde ezen a területen mérhető eredményt nem vár. Az elmúlt évek tapasztalatai alapján úgy látja, a kötelező fedezetigazolás előírása nem lesz hosszú életű (legalábbis eddig már többször előírták, majd visszavonták). Osztja a szakértők véleményét arról, hogy ez a szabály nem működőképes. Viszont mivel a kései fizetés problémája létező, nem is rossz, ha az intézmények közvetlen kapcsolatba kerülnek a jogalkotóval – vélte. Talán ha az NFM is közelebbről látja, mi a gond, akkor születhet ésszerű módosítás.
A fedezetigazolással Barna Orsolya szerint az a helyzet (s ezt az NFM is megerősítette), hogy főszabályként az államháztartási törvény alapján eddig sem lehetett (volna) fedezet nélkül közbeszerzési eljárást kiírni. De mennyi is a fedezet a 4-5 éves szerződésre? – vetette fel a szakértő. Az adott évre lehet azt mondani, a költségvetés alapján, hogy megvan a fedezet. De a többire?
Úgy tűnik, a minisztérium a kifizetések területén egyelőre nem tervez beavatkozást, mert mint írták: az engedélyezett szerződéseket továbbra is az érintett szervezetek kötik meg és ők kötelesek teljesíteni a szerződésből adódó kötelezettségeiket.
És ha nincs fedezet?
Feltehetően lesznek olyan állami megrendelők is, akik nem tudnak fedezetigazolást bemutatni. Hogyan oldják meg ők a folyamatos szolgáltatások (például a takarítás) megrendelését?
Tátrai Tünde pont erre gondolt, amikor azt mondta, hogy a kötelező fedezetigazolás nem működőképes vagy legalábbis átgondolásra szorul (nem mindegy, mikorra mit kell igazolni). A legjobbnak azt tartaná, ha tervezhetőbbé tennék az ajánlatkérők rendelkezésére álló költségvetést. Hiszen ha az intézmény nincs teljesen tisztában azzal, hogy mennyit költhet, honnan tudná, van-e fedezete?
Mi a cél?
Kutatói szemmel nézve egyelőre nem egyértelmű a cél. Ha hatékonyabban szeretnék elkölteni a közpénzt, az megvalósítható lenne jó informatikai háttérrel. De ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy kevesebbet költenének. Ha csak a költségvetési hiány csökkentése a cél, akkor viszont a közbeszerzés-szakmaiság szorul háttérbe. Tátrai Tünde szerint tehát el kellene dönteni, hogy modernizálni szeretnénk vagy spórolni.
A minisztérium céljai között a közbeszerzési szerződések kormányzati céloknak megfelelő optimalizálása, a korrupció visszaszorítása, a szükséges beszerzések költséghatékony megvalósítása, valamint a hazai vállalkozások részesedésének növelése az állami beszerzésekből, a szociális, a környezetvédelmi, környezetgazdasági szempontok érvényesülésének elősegítése, összességében véve pedig a közbeszerzés társadalmi megítélésének javítása szerepel. De tervezik azt is, hogy egységes nyilvántartás hoznak létre.
