Ma már nem rejtélyes és megjósolhatatlan folyamat az ASO (ASO – analog switch-off, az analóg műsorszórás lekapcsolása). Világszerte bevált forgatókönyvei vannak, hiszen számos országban már lezajlott, vagy éppen most zajlik. A nemzetközi példákból jól látható, hogy gondos tervezéssel csökkenteni lehet az átállás költségeit – társadalmi, jogi és anyagi téren egyaránt. A nemzetközi tapasztalatok szerint a legtöbb nehézség abból fakad, ha túlságosan is siettetni akarják a folyamatot; a gyors váltás több energiát, pénzt és szervezést igényel. Azok az országok járnak a legjobban, ahol a digitális átállás nem önállóan, hanem egy nagyobb, a szektort érintő modernizációs folyamat részeként zajlik, mert így az ASO eredményei multiplikátor hatásúak lehetnek.
Elsősorban a hétköznapi fogyasztókat nehéz meggyőzni a digitális átállás szükségességéről. Ennek legfőbb oka, hogy a kikényszerített technológiaváltás gyorsabb ütemű, mint ahogy azt a társadalom saját tempója diktálná. A fogyasztók számára a digitalizáció legfontosabb kérdése, hogy milyen előnyökre tehet szert általa, vagy – rosszabb esetben – milyen nehézségeket okoz számára. Az állami szféra számára ugyanakkor a zökkenőmentes, lehetőleg olcsó szintváltás válik elsődleges fontosságúvá.
Nagy az előnyük a digitális műsorszórásra való átállásban a kábelközpontú piacoknak: ahol ilyen volt a piac szerkezete, ott az átállás már lezajlott (vagy hamarosan befejeződik). Ha azonban a földfelszíni sugárzással jellemezhető országokat nézzük (például ilyen Spanyolország, Franciaország vagy Csehország), akkor azt láthatjuk, hogy egyelőre csupán Spanyolországban sikerült az átállás – és itt is főleg az információs társadalom átfogó fejlesztésének eredményeképpen.
Magyarország inkább a kábelközpontú országok közé tartozik, a digitális átállás kényszerítő lépései a piac körülbelül harmadát érintik. Figyelembe kell azonban venni azt is, hogy ezt a harmadot nehéz mozgósítani.
A digitális műsorszórásra való átállásban a legnagyobb szerepe és felelőssége az állami szereplőknek van; ők határozzák meg, hogy mikor, milyen mértékű beavatkozásokkal léphető meg az átállás a lehető legkevesebb veszteséggel. Az üzleti szféra támogatja a folyamatot, hiszen attól végső soron a bevétel fellendülését reméli. Az átállás során a legfőbb gondot a társadalom azon része okozza, amely vagy egyáltalán nem áll át, vagy csak a tervezettnél lassabban. A lakosság e részét először azonosítani kell, és utána célzott programokkal támogatni vagy meggyőzni. E csoport rendkívül vegyes lehet: megtalálhatóak benne az egyszerűen érdektelenek, az elzárkózók, vagy éppen a társadalmi státusuknál fogva hátrányos helyzetűek, például az idősek, a rossz anyagi helyzetűek vagy az elzárt településeken élők. Az egyes országok átállásának sikere társadalmi szinten attól függ, hogy ezt a vegyes csoportot hogyan, mennyi idő alatt és milyen támogatási formák mellett tudják rávenni a digitális váltásra.
Előbb vagy utóbb
Az Európai Unió (EU) néhány államában – Luxemburgban, Hollandiában, Finnországban, Svédországban, Németországban, Dániában, Spanyolországban, Belgium flamand régiójában és Ausztria jelentős részében – már le is állították az analóg földfelszíni műsorszórást. Ausztria teljes területén, Észtországban, Máltán és Szlovéniában pedig 2010 végéig, az unió többi országában pedig 2012 végéig tervezik megvalósítani a teljes váltást. Az Egyesült Államokban 2009 júniusában szüntették meg az analóg adást (kivéve egyes helyi adókat).
Az alábbiakban a digitális átállás négy forgatókönyvét mutatjuk be, különös tekintettel a támogatási formákra és a vonakodó fogyasztók meggyőzésének stratégiáira. E megoldások sokszor egymás mellett működnek.
A támogatásos rendszer
Az Egyesült Államok pénzügyi kérdéssé tette az átállást, és a fogyasztókat érintő nagyszabású támogatási rendszert dolgozott ki. Amerikában 114 millió háztartás rendelkezik TV-készülékkel; állami támogatásként 40 dolláros kuponokat osztottak ki, ezek segítségével lehetett beszerezni a vételt biztosító eszközt, az úgynevezett set-top-boxot. A támogatói program forrását a digitális frekvenciák aukciójából származó 20 milliárd dollár egy kis részéből fedezték, a kuponok költsége 1,34 milliárd dollárra rúgott. A program során összesen 64 millió kupont igényeltek, és 35 milliót váltottak be; a beváltási arány 54 százalék volt. Az Egyesült Államokban 2009. június 12-én sikerrel megtörtént a digitális adásra való átállás. Az amerikai példán jól látszik a kiterjedt támogatási rendszer előnye és hátránya: meggyorsítja a váltást, de nagyon sokba kerül. A teljes költség az Egyesült Államok éves GDP-jének 0,15 százalékát tette ki.
A helyi erők bevonása
A civil szféra támogatása a kedvezményezendő csoportok azonosításában, a „láthatatlanok” megtalálásában, illetve közvetlen segítségnyújtásban játszhat szerepet. Jó például szolgálnak a britek, akik támogató kampányának (Digital Switchover Help Scheme) gerincét a helyi civil szférával való együttműködés adja. A brit támogató kampány 7 millió háztartást célzott meg. Megkeresték azokat az időseket, akik nem képesek önállóan telepíteni a set-top-boxot, és segítettek a beszerzési logisztikában is. Az információs kampány nem csak közvetett kommunikációs csatornákat tartalmazott, de önkénteseket, helyi segélyszervezeteket is bevontak mind az ismeretterjesztés, mind pedig a kivitelezés munkálataiba. A francia információs kampányban pedig az önkormányzatok kapnak jelentős szerepet. A civil-önkormányzati megoldások hátránya, hogy kiemelkedő szervezési-működtetési kapacitást igényel.
A lépcsőzetes átállás
A lépcsőzetes átállás lényege, hogy a régiók gondosan tervezett sorrendben, egymás után állnak át, így kezelhetőbbé válik a váltás. Ez a stratégia leginkább Svédországban, Németországban és Ausztriában működött. Svédországban operatív és gyors munka folyt: az átállásról szóló döntés 2003-ban született meg, 2004 márciusában állt össze az átállást levezető szervezet, 2005-ben megtörtént az első regionális átállás, két évvel később 2007 októberében megtörtént a teljes váltás. Négy év alatt négymillió háztartás állt át a digitális technológiára. Az átállás előtt és után átfogó kutatás készült a várakozásokról, illetve a tapasztalatokról. Kiderült, hogy a digitális műsorszórás jellegéről a felhasználóknak jó információik voltak, az átállás utáni tapasztalatok pedig többé-kevésbé megfeleltek az előzetes várakozásoknak.
A célok harmonizálása
Spanyolország a digitális műsorszórásra való átállás „magasabb kontextusba” helyezésének iskolapéldája. Ez azt jelenti, hogy a váltás összekapcsolódik más, az információs társadalom fejlesztését célzó politikákkal. A spanyol kormány a digitális átállást az IT-stratégia részévé tette, így növelte például az internet penetrációt, és lehetővé tette a digitális tartalmak fejlesztését. A spanyol IT-stratégiát 2004-ben dolgozták ki; 2005 és 2009 között mintegy 6,5 milliárd eurót használtak fel erre a célra. A digitális átállásra való felkészülést különösen hatékonyan vitték végbe: egy év alatt a háztartások váltott az új vételi módra. A digitális műsorszórás (digital terrestrial television – DTT) jelenleg 98 százalékát fedi le az országnak, ami európai összehasonlításban kiemelkedő eredménynek számít. Spanyolországban 2005 novembere óta összesen mintegy 30 millió DTT-vevőkészüléket értékesítettek, ami óriási eredmény a 45 millió fős uniós tagállamban.
A fő cél és az azt szolgáló műszaki lépések minden forgatókönyv esetében nagyjából ugyanazok voltak, a társadalmi meggyőzés eszközei azonban lényegesen különböztek. A digitális átállás nem végcél, hanem szerencsés esetben számos új lehetőség kezdete.
a munkacsoport
A cikk a Budapesti Corvinus Egyetem szakértői munkacsoportjának tanulmánya alapján készült. A munkacsoport tagjai: Szántó Zoltán, egyetemi tanár, Urbán Ágnes, egyetemi adjunktus, valamint Székely Levente, Rab Árpád és Gulyás Attila doktoranduszok.
Mekkora a falat?
Miközben hamarosan Magyarországon is megtörténik az analóg „lekapcsolás”, még mintegy 800 ezer háztartásnak nincs digitális televíziós előfizetése. A tét az, hogy ez a kör milyen gyorsan és mekkora társadalmi költséggel tud átállni – olvasható a Figyelő legfrissebb számában.
Számos tényező játszik közre abban – a műholdas platform erősödésétől a kábeles hálózatok modernizációján át az internet alapú televíziózás (IP TV) terjedéséig –, hogy az utóbbi években Magyarországon egyre többen térnek át a digitális vételre. A Nemzeti Hírközlési Hatóság (NHH) adatai szerint 2009-ben a hazai háztartások 26 százaléka rendelkezett digitális vételi móddal, miközben az analóg földfelszíni, vagyis hagyományos tető- vagy szobaantennás (free-to-air) rendszerek aránya az összes háztartás ötödére, szám szerint mintegy 800 ezerre mérséklődött (a fennmaradó bő 50 százalék analóg kábeles rendszeren keresztül tévézik). Márpedig az Európai Unió irányelveinek és a vállalt kötelezettségeknek megfelelően 2011 végéig Magyarország egész területén át kell „kapcsolni” a digitális vételi módra, azaz végre kell hajtani az analóg lekapcsolást (analog switch-off – ASO).
Szobaantennák – nem csak a szegényeknél
Folyamatosan csökken, de még ma is csaknem 800 ezerre tehető azon háztartásoknak a száma, amelyek földfelszíni hozzáféréssel tévéznek. Ezek közül a túlnyomó többség az ingyenes földfelszíni – úgynevezett free-to-air, közkeletű nevén szobaantennás – megoldást választja. A Budapesti Corvinus Egyetem kutatói 2008-ban e kör társadalmi-demográfiai jellemzőit vizsgálták, és megállapították, hogy az ilyen vételi módot használók körében felülreprezentáltak a nyugdíjasok (40 százalék a teljes népességben mért 26 százalékukkal szemben) és a kevésbé tehetősek. Utóbbiak körében az egy főre jutó átlagos jövedelem havi nettó 68 ezer forint, miközben a teljes televíziózó népességben ugyanez a mutató 83 ezer forint volt. Figyelemre méltó mindazonáltal az is, hogy minden tízedik szobaantennás tévéző a módosabb kategóriába (200 ezer forint havi nettó jövedelem/háztartás) tartozott, illetve a free-to-air vételi módot választó háztartások harmada rendelkezett átlag feletti jövedelemmel.
A digitális átállás hazai lehetséges forgatókönyveiről itt olvashat bővebben.
Digitális átállás konferencia
Hol tart a digitális átállás? Felkészültünk-e az analóg lekapcsolásra? Többek között ezekre a kérdésekre válaszolnak a téma legismertebb szakértői a Digitális átállás című konferencián október 20-án, reggel 9-től a Corvinus Egyetemen.
