Két szék közül a pad alá estek a beszállítók Vámos György, az Országos Kereskedelmi Szövetség (OKSZ) főtitkára szerint – mégpedig a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium hibájából. (A felelősség kérdéséről, s a beszállítók védelmének kudarcos történetéről a keretes anyagokban olvashat.)
A beszállítókat védő kódex ugyanis nem lépett hatályba, az őket védő törvényt pedig a köztársasági elnök küldte vissza megfontolásra az Országgyűlésnek, ezt legkorábban ősszel szavazhatják meg a képviselők újra. A törvény pedig – a belpolitikai csatározásokhoz szokott olvasónak talán szokatlan módon – ötpárti beterjesztésű, s ellenszavazat nélkül fogadták el.
egy kudarc kronológiája
1. 2008. december 17.: A kereskedők, a mezőgazdasági termelők, és az élelmiszer-feldolgozók képviselői megállapodnak abban, hogy elkészítenek egy, a kapcsolatukat szabályozó kódexet (Élelmiszer Termékpálya Kódex). A kormány határozatot hoz arról – mintegy a tárgyalásokat megolajozandó –, hogy ha nem írják alá a felek a kódexet, akkor jogszabályban kell majd szabályozni a beszállítók védelmét. A határidő 2009. január 15. volt.
2. 2009 február: Gyurcsány Ferenc nyilvánosan is meghirdeti a „gazdasági patriotizmust”. Ennek részeként pedig, hogy a hipermarketek polcain sorakozó áruk 80 százaléka legyen magyar.
3. 2009. április 9.: Aláírják a hipermarketek és beszállítók érdekképviselői a kódexet (termékpálya-kódex), amelyben többek között vállalják, hogy a polcaikon 80 százalékban magyar áruk sorakoznak majd.
4. 2009 május 21.: A GVH elkezdi vizsgálgatni a kódexet, minthogy gyanítják, annak egyes pontjai versenyellenesek, a gyanús pontok között szerepel a „80/20-as szabály” is. Ez a versenyhatóság gyanúja szerint hátrányosabb helyzetbe hozná az importtermékeket.
5. 2009 június 23.: Ötpárti javaslatként benyújtják a parlamentnek a beszállítók védelmét szolgáló „A mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek vonatkozásában a beszállítókkal szemben alkalmazott tisztességtelen forgalmazói magatartás tilalmáról” szóló törvényjavaslatot. Ebben már nem szerepel a „80/20-as szabály”.
6. 2009. június 29.: A javaslatot gyorsított eljárásban „nyomják át” a törvényhozáson. Az Országgyűlés ellenszavazat nélkül, ötpárti támogatással elfogadja a beszállítókat védő törvényt.
7. 2009 július 1.: A kereskedők nem léptetik hatályba a kódexet, mondván, nem akarnak egyszerre a kódexnek, s az új jogi szabályozásnak is megfelelni. Érvelésük szerint a minisztérium azt ígérte, nem alkot új jogszabályokat a kereskedők megregulázásra, ha aláírják a kódexet. Szerintük ezt az ígéretét a minisztérium megszegte.
8. 2009 július 16.: A politikai elit teljes egyetértésével megszavazott törvényt Sólyom László köztársasági elnök nem írja alá, s megfontolásra visszaküldi az Országgyűlésnek. Mert ellentétes hatást érhet el, hiszen a külföldi beszállítókra nem vonatkozik – így éppenséggel azokat hozhatja kedvezőbb helyzetbe. Az elnök fölhívta a figyelmet a törvény belső ellentmondásaira (nem létező jogszabályi részekre történő önhivatkozások).
9. 2009. augusztus 5.: A GVH megszünteti a kódexet érintő eljárását, minthogy a kódex vizsgálata okafogyottá vált.
Kérdés, jól teszik-e a képviselők, ha lényegi változtatás nélkül újból megszavazzák, ugyanis Sólyom László – a törvény belső ellentmondásain túl – arra is fölhívta a figyelmet, hogy az új jogszabály a céljával éppen ellentétes hatást érhet el.
Több lenne az import?
Bár a törvény elvben a nagy kiskereskedelmi láncok erőfölényét ellensúlyozná a beszállítókkal szemben azzal, hogy meghatározza és tiltja a tisztességtelen forgalmazást (például a beszerzési ár alatti értékesítést, az aránytalanul magas, különböző jogcímeken kitalált díjak nyakló nélküli felszámítását).
Ugyanakkor a magyar jogrend nem vonatkozik a külföldi beszállítókra, „emiatt joggal vethető fel annak a lehetősége, hogy a törvény hatályba lépését követően a külföldi tulajdonban lévő kereskedők külföldi vállalkozások útján, külföldi beszállítóktól szerzik majd be az érintett termékeket” – írta Sólyom László a házelnöknek küldött levelében.
Komoly aggály
Az államfő fölvetése nemcsak az Országos Kereskedelmi Szövetség szerint jogos, hanem Éder Tamás, az Élemiszerfeldolgozók Országos Szövetsége (ÉFOSZ) elnöke is komoly aggálynak nevezte, bár hozzátette: nem tudni, ezek a gyakorlatban is jelentkeznének-e.
Éder Tamás szerint az lenne az ideális, ha a nagy láncok piaci magatartását uniós szinten szabályoznák, ugyanis ez nem „magyar probléma”. Az érdekvédő az FN.hu-nak kifejtette: míg a nyugati országokban volt idejük a vállalkozóknak hozzászokni, s alkalmazkodni a nagy láncok viselkedéséhez, Kelet-Európára valósággal rászakadt az új típusú, tőkeintenzív kiskereskedelem, ami alárendelt helyzetbe hozta az értékesítési láncban a beszállítókat, termelőket.
Piaci kulturálatlanság
Éder Tamás szerint a köztársasági elnök által visszaküldött törvény semmi mást nem tartalmaz, mint amit az alapvető piaci kultúra amúgy is megkövetelne – egy gyorsan romló termékre nem illene amúgy sem 120 napra fizetni. Szerencsésebb lett volna ezért a kódex általi szabályozás. Ám ha nincs piac, csak piaci kulturálatlanság, akkor nincs más hátra, mint a jogi szabályozás – tette hozzá az ÉFOSZ elnöke.
Vámos György, az OKSZ főtitkára szerint viszont a jogi szabályozás kísérlete jelen állapotában elhibázott, mert csak a multinacionális feldolgozóipart védi, és semmi nem óvja a kistermelőt. Ezért a kistermelők érdekében az OKSZ javaslatokat tesz a törvény kiegészítésére, de erről az elnök részleteket egyelőre nem mondott. Vámos György hangsúlyozta: elfogadja, hogy „ráncba szedik” a kereskedőket, de a feldolgozóipar is megérdemli a figyelmet, hiszen a kistermelők és a feldolgozóipari vállalatok sem egyenlően erős felek.
ki a felelős a kudarcért? – oksz kontra fvm
Kereskedők:
– A Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium (FVM) hibájából nem léptették hatályba a termékpálya-kódexet, mert törvényjavaslatot nyújtottak be országgyűlésnek a beszállítók védelmében, az FVM korábbi ígérete ellenére.
– A kereskedők azt is az FVM rovására írják, hogy a termékpálya-kódexről előzetesen nem egyeztetett a Gazdasági Versenyhivatallal, így hiába egyeztek meg a pontokban a beszállítók a láncokkal.
FVM
– Az FVM valóban megígérte, hogy nem nyújt be törvényjavaslatot a nagy láncok „megrendszabályozásáról”, ha aláírják a felek a termékpálya-kódexet. Ezt be is tartotta. Arról nem tehet, hogy végül ötpárti javaslatot nyújtottak be.
– Az FVM-nek kötelező volt a korábbi kormányhatározat értelmében elkészíteni egy törvényjavaslatot arra az esetre, ha a felek nem írnák alá a kódexet. Ez volt az alapja annak, amit a képviselők végül benyújtottak. Ez nem jelenti azt, hogy a minisztérium kezdeményezte volna a jogszabály benyújtását.
