Üzleti tippek

Árampénzt kap az állam

admin
admin

2008. 06. 14. 14:54

Több százmilliárd forintról kezdődhet alkudozás az erőművek és a kormány között a magyarországi hosszú távú áramvásárlási szerződések ügyében született európai bizottsági határozat nyomán - olvasható a Figyelő legfrissebb számában.

Gyanús, de legalábbis furcsa, hogy a Magyar Villamos Művek (MVM) Zrt.-nél éppúgy örülnek az Európai Bizottság múlt héten nyilvánosságra hozott határozatának, mint a velük perben álló Dunamenti Erőmű Zrt.-nél. Mindkét fél ugyanis a maga igazát olvassa ki a magyarországi hosszú távú áramvásárlási szerződések (htm-ek) ügyében született döntésből, amely szerint a kormánynak az év végéig fel kell bontania ezeket a megállapodásokat, az erőműveknek pedig vissza kell fizetniük a 2004 óta ennek jegyében kapott állami támogatásokat. Az általános örömködés arra vall, hogy a brüsszeli megfogalmazás majdnem olyan tág teret enged az értelmezésnek, mint Merániai János esztergomi érsek levele a Gertrúd elleni merénylet ügyében (…megölni nem kell félnetek jó lesz…). Ebből pedig arra lehet következtetni – miként azt Dezső Attila, a Dezső és Társai Ügyvédi Iroda vezetője a Figyelőnek nyilatkozva valószínűsítette is –, hogy a határozat végrehajtása jó ideig munkával látja majd el az érintett felek ügyvédeit.

Szűk mozgástér

A Magyar Villamosenergia-kereskedők Egyesülete a határozat részleteinek ismerete nélkül „üdvözli, hogy végre történt valami a htm-ek ügyében”. Hornai Gábor, a szervezet elnöke, a CEZ Magyarország Kft. ügyvezető igazgatója szerint úgy tűnik, hogy a közel hároméves bizonytalanság véget ér, és ez már önmagában pozitív. „Minden szereplő, különösen az energiafogyasztók közös érdeke, hogy a hazai piacon kereskedhető mennyiségek jelentősen növekedjenek. Erre pedig a htm-ek felmondása lehetőséget adhat” – érvel Hornai. Ám a mozgástér nem is olyan nagy, tekintetbe véve, hogy eredeti formájában ma már csupán két htm létezik (lásd a keretes írást). Podolák György, a parlament energetikai albizottságának szocialista elnöke is csak ezekre értelmezi a brüsszeli határozatot, a másik négy létező szerződés ugyanis szerinte már piaci alapú, hosszú távú egyezséget rögzít. Ugyanezen a véleményen vannak az MVM-nél is. Mártha Imre, a társaság nemrég kinevezett vezérigazgatója a napokban egy interjúban elmondta, hogy a módosított htm-eket kiküldték Brüsszelbe. Egyelőre a bizottság nem emelt kifogást, sőt „informálisan jelezték, hogy nincs velük problémájuk”.

Mérlegen a htm-ek

MELLETTÜK
● Felértékelték a privatizált erőműveket
● Segítettek alacsonyan tartani a lakossági áramárakat
● Kiegyenlítették a szén-dioxid-kibocsátás kockázatait az egyes erőművek között

ELLENÜK
● Az erőművi termelés nagy részét elzárták a szabadpiactól
● Bebetonozták az állami befolyást az árampiacon
● Nehezítették új piaci szereplők megjelenését

Ellenben a szóban forgó két htm egyikének érintettje, a Dunamenti Erőmű vezérigazgatója másként látja a kérdést. Kuhl Tibor szerint nincs mód szelektálni a szerződések között, s a brüsszeli verdikt az összes privatizációs megállapodásra vonatkozik. „A határozat szerint az 1995 és 2001 között kötött valamennyi megállapodást meg kell szüntetni, akár született 2001 óta módosítás, akár nem” – érvel Kuhl. Értelmezése szerint a brüsszeli ukáz alapján nem az MVM-nek, hanem törvényileg a kormánynak kell felmondani a megállapodásokat.

Nyilvánvaló, hogy az uniós határozatnak nem ez lesz az egyetlen vitatott pontja. Brüsszelben például úgy vélik, a hosszú távú megállapodások révén a közösségi szabályozással ellentétes, burkolt állami támogatáshoz jutottak az érintett erőművek. Ezért Magyarország 2004-es uniós csatlakozásáig visszamenőleg vissza kell fizetniük az államnak az elmúlt négy évben befolyt bevételeiknek azt a részét – ha volt ilyen –, amihez piaci alapon nem jutottak volna hozzá.

Ilyen kalkulációt azonban egyelőre nemcsak Magyarországon nem készítettek még, de az EU-ban sincs rá precedens. A határozat nem ad világos útmutatást, kinek és mi alapján kell meghatároznia az esetleges jogtalan állami támogatás mértékét. Az is vitatott, mekkora az a piaci áramár, amelyhez viszonyítani kell, illetve lehet hazánk esetében. Az energiaköltségekből, vagyis a lignit, a földgáz, és a nukleáris üzemanyag árából nyilván ki lehet indulni, de számításba kell venni az időközben végrehajtott fejlesztések megtérülését, továbbá az elvárható és indokolt nyereséget is. „Ebben konszenzus úgy sem lesz” – vetíti előre a hosszadalmas, több szereplős alku forgatókönyvét Kuhl Tibor. Ő egyenesen abból indul ki, hogy htm nélkül, piaci alapon nagyobb nyereséget értek volna el. „Aki támogatást kapott – jegyzi meg –, azzal fizettessék azt vissza. Én viszont kérem az elmaradt profit pótlását, és erre jó érveim vannak.”

A befektetések megtérülését vagy meg nem térülését illetően egyébként a Magyar Energia Hivatal (MEH) már végzett bizonyos számításokat, és egyeztetett is az erőművekkel. Ez lehet az alapja a szerződésbontás és a támogatások rendezése után a befektetők esetleges kompenzációjának, amit az Európai Bizottság határozatával együtt Neelie Kroes, az EU versenyjogi biztosa is szükségesnek tart. A MEH számításainak részleteiről azonban egyelőre sem a hivatalban nem kívánnak nyilatkozni, sem az érintett erőművek nem árulnak el többet. Az azonban bizonyos, hogy akár a százmilliárdos nagyságrendet is elérheti az az összeg, amelyről a következő hónapokban elkezdődik majd az egyezkedés.

A piaci szereplők körében talán egyetlen kérdésben van egyetértés, ez pedig a htm-ek árleszorító hatása. Nemcsak Kuhl Tibor tartja elképzelhetőnek, hogy ezek nélkül magasabb lett volna a fogyasztói ár, de Boross Norbert, az Elmű/Émász kommunikációs igazgatója is hasonlóképpen vélekedik. Azzal érvel, hogy az MVM htm-es portfólióján belül az egyes erőművek árai kiegyenlítették egymást. Szakmai körökben nyilvánvalónak tartják, hogy piaci alapon – kivált az utóbbi másfél-két évben – a Paksi Atomerőmű vagy a Mátrai Erőmű lényegesen magasabb áron is el tudta volna adni az áramot, mint amennyiért a villamos művek átvette azt. Ugyanakkor viszont az AES Tiszai Erőművet szinte csak a hosszú távú megállapodás tartotta életben, és versenykörülmények között valószínűleg le kellett volna állítaniuk a tulajdonosoknak. Ez viszont azt is jelenti, hogy a hosszú távú megállapodások felmondása nem fog árcsökkenéshez vezetni, amint arra Brüsszelben és magyarországi politikai körökben is számítanak. Ha valóban mindegyik szerződést felbontják, az a mátrai és a paksi erőművek számára igen komoly profitbővülést hozhat, ám egyben fogyasztói árnövekedést is maga után vonhat.

Akárhogyan is, a következő hónapokban az erőművek és a kormány képviselőinek tárgyalóasztalhoz kell ülniük, és legalább el kell kezdeniük a Brüsszel által kijelölt házi feladat megoldását. Az erőművek vezetői azt mondják, legalább hat-nyolc éve nem került sor érdemi egyeztetésre a kabinet és a befektetők között, azóta nem volt egyetlen, komoly felhatalmazással rendelkező tárgyalópartnerük sem a kormányoldalról. Kérdés, a kisebbségi kormány akar-e, és ha igen, tud-e ilyen személyt kiállítani.

Négy igen, két nem

A hosszú távú szerződések többsége az ágazat
1995–96-os privatizációjakor született. Megkötésük elsődleges célja az
volt, hogy a regionális magánosítási versenyben vonzóvá tegyék a hazai
erőműveket a külföldi befektetők számára. Suchmann Tamás, a
Horn-kormány privatizációs minisztere a Figyelőnek nyilatkozva többször
is utalt rá, hogy az európai árampiacon akkortájt 50 ezer megawattnyi
felesleges kapacitást tartottak nyilván. Vagyis mindenki inkább
szabadult volna az áramtermelő egységektől, semhogy újakat vásároljon,
pláne építsen. Ráadásul a visegrádi országokban szinte egy időben
kezdődött az energiaipar magánosítása. A térségben túlkínálat volt
erőművi és áramszolgáltatói érdekeltségekből. Az ezredfordulót
követően, az árampiac részleges megnyitásának előkészítésekor vetődött
fel először, hogy a htm-ek akadályozhatják a versenyt, miután a hazai
erőművi kapacitások közel 80 százalékát az MVM-hez kötik, vagyis az
érintett erőművek – piacnyitás ide, vagy oda – csak a villamos műveknek
értékesíthették termelésüket. Az azóta több ízben is módosított
villamosenergia-törvény ezért kötelezte az MVM-et a szerződések
újratárgyalására. Elsőre még nem, de másodjára nekifutva, tavaly már
sikeresebb volt ez az akció. Két partnerrel, a Mátrai Erőművel és a
Paksi Atomerőművel viszonylag egyszerű dolga volt az MVM-nek, hiszen
mindkét társaságban érdekelt, sőt, az utóbbinak a százszázalékos
tulajdonosa. Ugyancsak sikerült megállapodni a szerződésmódosításról a
Budapesti és a Csepeli Erőművel is. Viszont az amerikai tulajdonban
lévő AES Tiszai Erőmű Zrt.-vel, illetve a belga–francia Electrabel–Suez
tulajdonában álló Dunamenti Erőmű Zrt.-vel nem tudott megegyezni.
Mindkét cég egy, a Világbank által felállított washingtoni választott
bíróság elé vitte az ügyet.

vissza a címlapra

Legfrissebb videó mutasd mind

Cegléd, 2011. augusztus 14.
A ceglédi Toldy Ferenc Kórház-Rendelőintézet.
MTI Fotó: H. Szabó Sándor
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.