Üzleti tippek

Szórakoztatásra képtelen iparág

admin
admin

2006. 06. 02. 00:00

A kiszolgálás alacsony színvonala a mostaninál jobb produkció esetén is riasztaná a fizetőképes nézőket, mondja Dénes Ferenc szakértő.

Dénes Ferenc

A 2002-ben alapított Champions Sport Consulting Menedzsment- Tanácsadó és Szolgáltató Kft. a sportüzletre szakosodott. Kizárólag magyar tulajdonban áll. Cégvezetője, Dénes Ferenc 1994-ben egyik alapítója volt a Budapesti Közgazdaság-tudományi Egyetem Sport Társadalomtudományi Központjának. Részt vett a sportmenedzsment másod szakirány létrehozásában, 1998-ig a felelőse volt. 1994 óta a Magyar Testnevelési Egyetemen vendégoktatóként tart sportgazdasági és sportszolgáltatási kurzusokat. Az 1999-től 2002 júniusáig az Ifjúsági és Sportminisztérium sportügyekért felelős helyettes államtitka volt.

– Bemelegítésképpen talán beszéljünk a Bozsik-programról. Ez a tehetségkutató program 2001-ben indult el, költségvetési támogatással. A 2002-es kormányváltást követően az állami támogatás elapadt. 2004 őszén az OTP és a Mol egy évre újjáélesztette a programot. Sokan sajnálják, hogy elhalt.

– Elöljáróban szeretném leszögezni, hogy személyes érintettségem is van. Egyrészt az induláskor helyettes államtitkár voltam a szaktárcánál, másfelől a program újjászületésekor az egyik támogató, a Mol szakértőjeként dolgoztam.

– Mi vetett véget a magántőkés együttműködésnek?

– Az MLSZ-vezetői válság vezetett oda, hogy a két nagy cég nem tartotta volna szerencsésnek további részvételét a hazai labdarúgásban.

– Megragadható ennek az egyéves együttműködésnek a marketingértéke?

– Ha most szigorúan reklám-pénzügyi szempontból vizsgáljuk, akkor kevéssé, hiszen nyilvánvaló, hogy ennyi pénzért rövid távon hatékonyabb reklámhordozót is lehetett volna vásárolni. Ugyanakkor kimutatható módon pozitív képet sugárzott a két cégről a fociutánpótlás támogatása, ami hosszabb távon megtérülővé tehette volna a befektetést.

– Ha már szóba kerültek a labdarúgó-szövetség „közállapotai”, azt sem kerülhetjük meg, hogy az úgynevezett profi klubok miért nem viselkednek gazdasági társaságként – ahogy Európában általában elvárható.

– Formálisan gazdasági társaságként működnek. 1998-ban még a Horn-kormány kötelezte az első osztályú labdarúgó-szakosztályokat, hogy alakuljanak át önálló vállalkozásokká. A 2000. évi sporttörvény ezt a helyzetet fenntartotta, s 2004-ben sem szüntették meg ezt a rendszert, de bizonyos feltételekkel lehetővé tették az egyesületek futballszakosztályai számára is, hogy indulhassanak a hivatásos bajnokságban.

– Mondok egy példát. A filmgyártás területén pár éve nagy vihart kavart, hogy egy játékfilmet addig nem engedtek a mozikba, amíg a produkció nem rendezte tartozásait. Gyakoriak az ehhez hasonló helyzetek a honi labdarúgásban is, de a végkifejlet egészen más – halmozódnak a tartozások. Miközben a tartozás kizáró ok a professzionális bajnokságban.

– Azt mondhatjuk erre, hogy a magyar filmiparnak működött az adott helyzetben az önvédelmi rendszere. Ezzel szemben a futballszférában nem működik hatékonyan az iparágon belüli önszabályozás. Onnan közelíteném a kérdést, hogy nagyjából ki lehet számolni, hogy egy első osztályú labdarúgóklub fenntartása mibe kerül egy évben. Van egy költségküszöb, ami alatt ez nem oldható meg. A játékosok bére, nevezés, rendezés, utazás, a vállalkozás általános költségei, mondjuk, 150 millió forintba kerülnek. A befektető tisztában van ezzel a költségigénnyel, s azzal is, hogy a valódi üzleti bevételek nem haladják meg éves szinten, mondjuk, a 30 millió forintot. A dolog innentől kezdve elég egyszerű: a tulajdonosnak bele kell tenni ezt a pénzt, és rossz esetben arra számít, hogy majd kapcsolatai révén, immár nem klasszikus üzleti cserekapcsolatokon keresztül megszerzi a hiányzó összegeket. Ha nem sikerül – rendszerint ez történik –, akkor két eset van. Neki nincs 120 milliója, csak 25, amit a spájzból hoz el az asszony tudta nélkül. Ez kiderül, és jön a botrány, a klubnál és otthon is. A másik lehetőség, hogy a hazai gazdagok jól ismert típusához tartozik: megszokta, hogy nem fizet a megrendelt munkáért. Az ilyen inkább pereskedik az alvállalkozóival hosszú évekig, abban bízva, hogy tönkremennek, s így vagy úgy okafogyottá válik a per. Ez a mentalitás beépül a játékosok kultúrájába is. Az ember csak néz, hogy egy-egy játékos milyen előnyös szerződést kötött, messze a piaci értéke felett. Igen ám, de a játékos úgy kalkulál, irreálisan magasra kell tenni a mércét, mert úgysem kapom meg a teljes összeget. És persze a klub képviselője is tudja, hogy annyi pénz nincs a kasszában, amennyi az iratokban szerepel. Aztán ha fizetni kell, akkor megindul az egyezkedés. Előbb-utóbb megegyeznek, a klubok fizetnek valamennyit, nemegyszer nagyságrendileg kevesebbet, mint amiről a szerződés szólt. Azért hadd mondjam el, az utóbbi két évben, a napvilágot látott botrányok ellenére, sokat javult a gazdálkodási fegyelem a hivatásos magyar futballban.

– Nem verhetünk mindent a befektetőkre, amikor a bevételi oldalon szinte semmit sem találunk.

– Gyakorlatilag teljesen hiányzik az a közönség, amely akár magas jegyárakon is hajlandó lenne rendszeresen mérkőzésre látogatni. Ha egy csapatnál átlagosan 8–10 ezer szurkoló látogatná a hazai meccseket, mondjuk, 5000 forintos átlagáron, akkor néhány mérkőzésből bejönne a kasszából hiányzó összeg.

– Sokan azt mondják, azért nem jár ez a közönség a mérkőzésekre, és ezért nem üzlet nálunk a foci, mert gyenge a színvonal.

– Leegyszerűsítése lenne a problémának, ha azt mondanánk, hogy csak a játékosok hiányoznak a magyar fociból, inkább úgy fogalmaznék, hogy a szórakoztatás képessége hiányzik. Eleve hiányoznak a kulturált stadionok. Hogy egy másik szórakoztatóipari ágazatot említsek: a filmeket sem lehet eladni a nézők kiszolgálására hivatott korszerű mozik nélkül. Aztán az a fajta sportpiaci kultúra is hiányzik, ami a csecsebecsékre épül. A hazai fizetőképes kereslet az elmúlt években átszokott az európai nagy csapatok mezeire, zászlóira.

– Merre lehetne elmozdulni?

– A 80-as években az angol foci volt súlyos, mély válságban. Dúlt a huliganizmus, a közönség elfordult a kluboktól. Akkor az önkormányzatok a stadionépítésbe szálltak be, a magántőke a minőségi játékosok vásárlásába. Sikerült visszacsalogatni a fizetőképes nézőket.

– Más szóval vállalkozók nélkül nem megy?

– Az európai példák azt mutatják, hogy az államtól főként stadionépítést várhatunk, a helyi közösségektől, önkormányzatoktól a gyerekek fociztatását, az utánpótlás-nevelés fenntartását, de a nézőcsalogató sztárokat, a közönséget szórakoztató játékosokat többnyire magánpénzekből vásárolják.

vissza a címlapra

Ajánlott videó mutasd mind

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

Swedish 15-year-old girl Greta Thunberg holds a placard reading "School strike for the climate" during a protest against climate change outside the Swedish parliament on November 30, 2018. - In more than hundred cities across Sweden, environmentalists have organised protests, partly inspired by Greta Thunberg, who strikes every Friday against climate change outside the parliament since several months. UN's annual climate talks which this year will take place in Poland starts on December 2, 2018. (Photo by Hanna FRANZEN / TT News Agency / AFP) / Sweden OUT
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.