Barter. Vagy egyes, fejletlenebb szubkultúrákban: „bartell”. Bizonyára az olvasót is kirázza a hideg, és nem csak az utóbbi verziótól.
A szó eredeti jelentése: cserekereskedelem, de a részletesebb idegen nyelvű meghatározások mindig sietve hozzáteszik, hogy inkább a középkorra jellemző, manapság legfeljebb kompenzációként lehet marginális szerepe.
Bauer tanár úrék legfrissebb kiadású marketing tankönyvében nem is szerepel a fogalomtárban, sem a tárgymutatóban, és ez így helyes.
El kellene felejteni. A barternek ugyanis két nagy hibája van.
Az egyik, hogy korlátozza új érték előállítását. Ha egy cipész mindig csak tűzifát meg gyolcsot kap a termékéért, akkor egy idő után nem lesz pénze megvenni a bőrt meg a cérnát, és óhatatlanul felbukkannak a kínálatában a fakéregből készült cipők. Nem kell azonban ennyire valóságtól elrugaszkodott példa, létezik modernebb változat is: miként fejlesszen internetes megjelenést vagy sms-hírlevelet az a vállalkozás, amelyiknek az ügyfelei rendszeresen offline hirdetési felülettel és kölcsön tesztautóval fizetnek? Végül sosem lesz korszerű marketingkommunikációja, legfeljebb felmatricázott autókkal fogja hirdetni szolgáltatását.
A másik, talán ennél is kellemetlenebb mellékhatása a pontatlanság. Minden csereügylet után marad egy fél, aki kicsit elégedetlenebb, abból következően, hogy oszthatatlan termékeket mérünk oszthatatlan termékekhez, és három egész oldalas hirdetésnek sosem lesz kielégítően pontos megfelelője két 30 másodperces szpot vagy egy hosszú hétvége egy wellness-szállóban. Ezt tudják a felek, és a hallgatólagos megállapodás az, hogy egy későbbi ügyletben majd kompenzálják, legközelebb afelé billen a mérleg, akinek most keserű maradt a szája íze. Tévhit, hogy egyszer csak pénzzé válik ez a sok minden, és csupán átmeneti állapot lenne a barter. A barter bartert szül. És persze konzerválódik a keserű szájíz is. Csak remélhetjük, hogy a pártok a kampány során rendes pénzekkel fizettek, és nem fognak később felbukkanni a reklámeszközök tulajdonosainál, hogy kérjenek még egy kis apróságot.
A barterosodás folyamata egy idő után a munkaerőpiacra is begyűrűzik, a munkáltatók képtelenek cash-flow-ból kifizetni az alkalmazottakat – vagy korszerűbben: szerződéses alvállalkozóikat –, és megjelennek a béren kívüli juttatások, eufemisztikus megnevezésben a „cafeteria”. Messze a valós értékén felül kezelt cégautó, fitneszbérlet, munkaruha-hozzájárulás, étkezési jegyek. A végállomás nem Las Vegas, hanem Bajkonúr, ahol az űrhajózási hivatal mérnökei vécépapírban kapták meg javadalmaikat a kilencvenes évek nehezebb időszakaiban. Az űrhajósok jobban jártak, hazavihették a tubusos élelmiszert. Űrkorszakbeli, vegytiszta cafeteria.
A tudósok már vitatkoznak azon, hogy a pénzt valóban a föníciaiak találták-e ki, vagy csak ők voltak-e annyira okosak, hogy gyakorlatba merjék ültetni az ötletet, és le is jegyezzék ezt az utókornak. Egy dolgon viszont nem vitatkoznak a tudósok: a pénznél nincs jobb eszköz a gazdaság körforgásának és fejlődésének életben tartására. Használjuk bátran!
Hiába nyerte meg Kovács Gergely az előválasztást, a DK jelöltjei mégis elindulhatnak a Hegyvidéken
A párt szerint Élő Norbert azzal fenyegetőzik, hogy a DK mégis elindul, ha máshol nem lépnek vissza nekik.
