Az építőipar kétszer akkora súlyt képvisel az Európai Unióban a gazdaság teljesítőképességének alakulásában, mint hazánkban. Magyarországon az építőipar aránya a rendszerváltás óta fokozatosan csökkent, GDP-hez való hozzájárulása annak ellenére nem éri el az 5 százalékot, hogy az építőipari termelés értéke 1998 és 2004 között több mint kétszeresére nőtt.
A hazai építőipar jellemzői:
– 74 ezer építőipari vállalkozás
ebből: 40 ezer egyéni vállalkozás
– 34 ezer társas vállalkozás
ennek: 90%-a kevesebb, mint 10 főt foglalkoztat
– 30 vállalkozás foglalkoztat 250 főnél többet
– 79%-a a kis- és mikrovállalkozásoknak nem éri el a 20 millió forint éves nettó árbevételt
A közbeszerzések számának visszaesése az állami megrendeléseket csökkentette, a gazdasági növekedés lassulása, a világgazdasági recesszió elhúzódása pedig visszafogta a vállalatvezetők építkezési terveit. A gyorsan növekvő szektorokban – így a kereskedelem és a távközlés területén – javult ugyan az építési kedv, de az export-érzékeny ágazatokban jelentősen visszaestek a beruházások.
Nem szabad a pálya
Fejlődéskényszer
Az európai uniós csatlakozás azonban nem csak lehetőségeket, hanem veszélyeket is hordoz magában. Azok a vállalkozások, amelyek nem képesek megfelelni a szigorodó pénzügyi és munkavédelmi feltételeknek, amelyeknél bevett gyakorlat a fekete foglalkoztatás és az engedély nélküli építkezés, nagy valószínűséggel nehéz helyzetbe kerülnek a csatlakozást követően. Egyes pesszimista becslések szerint a hazai cégek közül minden ötödik építőipari vállalkozást a felszámolás veszélye fenyegeti. További kihívást jelent az európai építőipari cégek pénzügyi és műszaki fölénye, a magasabb műszaki és minőségi követelmények pedig tovább élezik majd a hazai és uniós cégek közötti versenyt. Éppen ezért a hazai vállalkozások versenyképességének erősítése fontos feladat, ám a modernizáció csak részben jelent technológiai és műszaki fejlesztéseket, hasonló jelentőséggel bír a humán erőforrás, a szolgáltatások minőségének fejlesztése, a működési és szervezeti korszerűsítés.
Klaszter integátor
Nemcsak az unióba készülő, de a helyi piacokon működő cégeknek is szembe kell nézniük az EU fogyasztóvédelmi, versenyszabályozási, munkavédelmi, környezetvédelmi normáinak átvételével és gyakorlati alkalmazásával. A műszaki eszközállomány korszerűsítése, a humán erőforrás fejlesztése, a vállalkozás szervezeti korszerűsítése, a vállalkozók menedzsment ismereteinek naprakésszé tétele, a piaci és marketingtevékenység erősítése, a számítógép-használat általánossá tétele, a megfelelő nyelvismeret, a különböző kommunikációs rendszerek széles körű használata mind olyan feltételek, amelyek hosszú távra meghatározzák a vállalkozások versenyképességét az egységes piacon.
Uniós kilátások
Az EU építőipara:
– 11,5 millió a foglalkoztatottak száma
– 9,9%-át termeli a GDP-nek
– 1,9 millió vállalkozás működik
– 26 millió munkavállaló kötődik az iparághoz közvetve
A lakásfelújítás viszont az előrejelzések szerint egyre gyorsuló ütemben bővül. Ennek oka, hogy a nyugat-európai gazdaságpolitikák az új építéseknek viszonylag hátrányos helyzetet teremtve, a már meglévő ingatlanok vásárlását és felújítását ösztönzik. Az egyéb magas- és a mélyépítés fejlődési pályája nagyon hasonlít egymáshoz: 2002 és 2005 között ezek számítanak az építőipar legdinamikusabban fejlődő ágainak. A visegrádi országokban 2002–2003-ban is csökkent az új lakásépítés, csakúgy, mint az unió egészében. A fellendülés ennek az országcsoportnak az esetében hamarabb kezdődött és jóval erőteljesebb, mint a kontinens nyugati felén. A lakásfelújítások a 2002–2005 közötti időszakban egyenletes ütemben nőttek, illetve nőnek.
Az ágazat képviselete
Esélyek és veszélyek
A bővülő piac nyújtotta lehetőségeket a vállalatok is érzik, ezt a GKI Rt. 2003 tavaszán végzett felmérésének eredményei is igazolják. Az építőiparból származó válaszadók 40%-a expanzív, támadó stratégiát követ, 37%-uk pedig úgy érzi, hogy maximálisan kihasználja piaci lehetőségeit. Mindössze 14%-uk számít alacsony szinten való stagnálásra a következő években, míg 3%-uk visszafejlesztésekre készül. A válaszadók 6%-ának nem volt határozott stratégiája.
Európai vállalkozások legfontosabb stratégiai céljai:
1. Eredményes üzleti kapcsolatok kiépítése.
2. Képzett szakemberek megszerzése.
3. A termékek és szolgáltatások minőségének javítása.
4. Jó hírnév, sajtóvisszhang.
5. Működőképes informális kapcsolatok kiépítése.
Az építőipari kis- és középvállalkozások számára lehetőséget jelentenek egyrészről az állami beruházások keretében megvalósuló infrastrukturális beruházások, útépítések, csatornázási munkák, amelyek kivitelezéséhez uniós források is bevonhatók. Ezen cégek számára biztos piacot jelenthet a lakossági kereslet mind az új lakások építése terén, mind pedig a lakásfelújítások, karbantartási munkák esetében. A kisebb vállalkozások közötti, esetleg a külföldi cégekkel történő termelési együttműködések további üzleti lehetőséget jelentenek a számukra. Sikerüket veszélyeztetheti a tőkehiány, a csatlakozást követően fokozódó piaci verseny, a tőkeerős uniós kis- és középvállalkozások megjelenése a hazai piacon, valamint a minőségbiztosítási, munkavédelmi előírásoknak való megfelelés alacsony foka. A korrupció, a fekete foglalkoztatás, a kivitelezői munkák gyenge minősége mind olyan feltétel, amely az építőiparban tevékenykedő cégek vezetőinek többsége szerint rontja a tisztességesen teljesítő vállalkozások piaci esélyeit.
