Mi történt 2003. november végéig?
Ebben az évben ez már nem az első nehéz helyzet, amivel a jegybank szembenézni kényszerül. Januárban ugyan még a jelenlegi szituáció ellentettje volt a probléma. A túlzott állampapír-éhség a külföldi befektetők részéről a forintot a sáv erős szélére „tapasztotta”. Ekkor jelentős kamatcsökkentéssel, és a jegybanki betéti lehetőség korlátozásával az MNB úrrá tudott lenni a helyzeten, miközben a tartalékai az intervenció következtében mintegy 5 milliárd euróval növekedtek.
A tavaszi időszakban „csendes intervencióval” a tartalékállományát az előbb említett összeggel csökkentette, majd hibás módon – egy rosszul időzített sáveltolással egyidőben – ezt a lépését a piacok tudtára is hozta. A bejelentés után hasonló volt a helyzet a most kialakulthoz. A forint gyengülését először a bizonytalanság miatti állampapír eladások váltották ki, később viszont már jelentős spekulatív tőkeáramlás is erősítette a folyamatot. A jegybank és a pénzügyminisztérium pedig nyilatkozataival igyekezett lecsillapítani a kedélyeket, ezt azonban nem minden esetben tették megfelelő összehangoltsággal, ezért a bizalom építése helyett az ellentétes hatást váltották ki.
Novemberig viszonylag csendesebb hónapok következtek, azonban a hónap során három alkalommal is tesztelte a piac, hogy a jegybank hogyan reagál arra, ha a preferált 250 – 260-as árfolyamsávból kilép az euró. Két alkalommal a verbális eszközök – mint például az Államadósság Kezelő Központ azon bejelentése, hogy jelentősen csökkenti jövőre a kibocsátott mennyiséget – segítettek. A hónap utolsó napjaiban azonban olyan mértékű állampapír eladás és forint gyengülés következett, amit a jegybank (korábbi bejelentésének megfelelően cselekedve) már csak a kamatok drasztikus emelésével vélt megfékezhetőnek.
Jegybanki alapkamat és az árfolyam alakulása
Az alapkamat változtatása a tankönyvi elmélet szerint kihatással van az árfolyamra. A magasabb kamat értelemszerűen relatíve kedvezőbbé teszi az adott ország devizájában elérhető befektetési lehetőségeket, ezért általában a tőkebeáramlás miatt a hazai deviza erősödését váltja ki – és ezzel ellentétes folyamatot generál a kamatok csökkentése. Magyarország azonban kis ország, kis piaccal és meglehetősen nagy nyitottsággal. Ezért a kamatmechanizmus sohasem tudott olyan tisztán érvényesülni, mint a tankönyvi példában, vagy mint a fejlettebb országok, régiók esetében.
Mi várható a kamatok és árfolyamok alakulása tekintetében?
A kamatemelés hatékonytalan voltát látva mindenkiben felmerül a kérdés, hogyan tud az MNB úrrá lenni a jelenlegi helyzeten? Nagy valószínűséggel további jelentős gyengülés esetén az intervencióhoz (jegybanki euró eladáshoz) fognak nyúlni, azonban ez a lépés még korainak tekinthető, hiszen a hivatalos sávnak még a közepét sem érte el az árfolyam – az „igazi” spekuláció pedig a sáv gyenge széle ellen szokott irányulni.
További lehetőség, hogy a jegybank és a kormányzat összehangolt nyilatkozatokkal, valamint közvetlen piaci intézkedések nélkül kivár, és a piacok maguktól beállnak egy egyensúlyinak tartott árfolyamszintre – ez a lehetőség viszont várhatóan a korábban említett 250 – 260-as sávnál magasabb árfolyamot fog eredményezni.
Hogyan védhetjük ki a változások negatív hatásait?
A jelenlegi helyzet bizonytalanságát szükségtelen részletezni. Nagy az esélye, hogy további jelentős árfolyammozgásoknak leszünk szemtanúi – a legnegatívabb vélemények már devizaválság kialakulásáról beszélnek, bár ennek igen kicsi a gyakorlati valószínűsége.
A bizonytalanság sem kényszeríthet azonban mindenkit tétlenségre. Az exportőr cégeknek érdemes elgondolkodni azon, hogy a jelenlegi kedvező szinteken fedezzék jövő évi devizabevételeiket – az importőrök számára pedig szükséges levonni a tanulságot: bármilyen kedvező is lehet egy ország gazdasági helyzete, a kis országok devizája mindig is célpontja lesz a spekulatív tőkeáramlásoknak. Ezért talán a csendesebb, „erősebb” időszakokban sem kidobott pénz az árfolyamkockázat fedezése a rendelkezésre álló eszközökkel – melyek közül a legrosszabb, de sajnos leggyakrabban alkalmazott a „kivárás”.
Jászberényi Sándor: Az utolsó zsidó Kairóban
„Ma hárman élünk Kairóban. (...) Utánunk senki sem marad” – mondja Magda Haroun, az egyiptomi főváros legfiatalabb, hetvenkét esztendős zsidója. A nő édesapja az egyiptomi kommunista párt alapítója volt, ült börtönben, ő maga évtizedet dolgozott azon, hogy megőrizzék a zsidó hagyományokat az afrikai országban.
