Elért eredmények
• A Mol új stratégiájának kidolgozása
• Az eredményességet szolgáló döntések meghozatala a nemzeti olajtársaságnál
A kilencvenes évek végének vitathatatlanul Csák János volt az egyik menedzsersztárja. A fiatal szakember a Matáv Rt. pénzügyi ágazatának vezetőjeként elismerést vívott ki magának szakmai körökben, amelynek köszönhetően rábízták a Matáv-csoport több cégének irányítását. Így például ő vezette az időközben megszűnt Inwestelt, felügyelőbizottsági tag volt a Westel 450 Kft.-ben és a piacvezető mobilszolgáltató, a Westel 900 Rt. elnöki tisztét is betöltötte.
Ezek után nem kis meglepetést keltett, hogy 1999. február 24-én a Mol Rt. elnökévé választották. Az akkor 37 éves Csákot egy politikai döntés haszonélvezőjének tartották sokan, hiszen nemcsak koránál fogva, hanem kapcsolatai révén is kifejezetten Fidesz-közeli gazdasági vezetőnek látszott. A labdarúgás szerelmeseként jó kapcsolatokat ápolt egy másik focirajongóval, a miniszterelnökkel. Azt, hogy a Mol-elnök és a kormányfő között a kapcsolat nem teljesen felhőtlen, akkor kezdték rebesgetni, amikor az olajtársaság juniálisán megtartott Mol-kormány focimeccsről Orbán Viktor távol maradt. A súrlódások 1999 őszére már sokkal nyilvánvalóbbá váltak, hiszen a gázár körül kialakult vita jól mutatta: a menedzser és a politikus véleménye alapkérdésekben tér el. Csák János kevesebb mint másfél éves elnökség után, pontosan a gázár-emelés mértékét meghatározó kormánydöntést követően állt fel a Mol vezetői székéből.
Ha azt a kritériumot vesszük alapul, amelyet a kontrolling-szemléletű menedzser a cég vezetése számára a legfontosabbnak tart – vagyis a részvényesi érték növelését -, akkor Csák a Molnál csúfosan megbukott. Ám azt még ellenségei is elismerik, hogy a részben általa, de mindenképpen elnöksége alatt megfogalmazott stratégia nagyon tetszetős, és lényeges területeken óriásit lépett előre a nemzeti olajtársaság. A folyamatokat úgy alakították át, hogy minden az eredményességet szolgálja. Döntöttek arról, hogy a központi tevékenységtől idegen üzletágakat leválasztják, a költséges és a társaság anyagi lehetőségeit meghaladó közel-keleti kutatásokat beszüntetik, a koncessziókat értékesítik. Oroszországban, ahol Csák szerint a magyar mérnökök könnyebben megértik a hangot a helyiekkel, mint a nyugatiak, új partneri kapcsolatokat alakítottak ki. A Mol vezetőségét átalakították, olyan csapat állt össze, amelyik – s ezt már a lemondott Csák állítja – nemzetközileg is versenyképes. Ami pedig minden másnál jobban minősíti a Csák-féle Molt: sikerült a Slovnaft-akvizícióval létrehozni egy regionális multi alapját.
“A kommunikáció nem volt mindig megfelelő” – vallja be Csák János, hozzátéve, hogy még mindig új és új ötletek villannak át az agyán, ha egy Mol-kút mellett hajt el. Aki ismeri, állítja: ezek az ötletek nem vesznek el, valamikor, valamilyen társaságnál hasznosítani fogja őket. Hiszen nem olyan ember, aki tétlenül tud egyhelyben ülni, s a Westel elnöki tisztsége biztosan nem elégíti ki tettvágyát. A jelenlegi helyzetet Csák maga úgy jellemzi, hogy egyre több nemzetközi tapasztalattal rendelkező magyar menedzser vár olyan feladatra, amelynek végrehajtásakor nem utasítják, hanem maga dönthet. “Amerikában olyan tudattal dolgoznak a fiatal szakemberek, hogy az asztaluktól néhány lépésre fontos döntéseket hoznak. Magabiztosak és szeretnék elérni, hogy átkerüljenek az ilyen asztalokhoz” – mondja, s ezzel a magyar példát állítja szembe, ahol még mindig általános szemlélet, hogy csak annyit lehet tenni, amennyit fentről engednek.
“Váltani kell” – ismételi meg többször, s ehhez a politika támogatására van szükség, hiszen nemzeti érdek, hogy kritikus tömegű, regionális szerepet ellátni tudó vállalatok alakuljanak. Csák tehát nem adja fel azt az álmát, amellyel a Molnál megkezdte a munkát, de azt is látja, hogy minden eldől a következő, kritikus öt évben. “Olyan ez – él egy labdarúgásból vett hasonlattal -, mint amikor gyerekként a Fradi edzőmérkőzéseit figyeltem. Az ifik és a gyerekcsapatok hátul tréningeztek a sáros edzőpályákon, de mindegyikük tudta: a cél a stadionba kerülés.”
