A múlt század végén szinte hagyománya volt a betegállománynak. Elég volt egy aprót köhinteni ahhoz, hogy a munkavállaló teljes nyugalommal maradhasson otthon egy-két hétig. A háziorvosok ebben az évszakban rengeteg táppénzes papírt hitelesítettek, hogy a dolgozók még véletlenül se betegedjenek meg súlyosabban. Ez már a rendszerváltást követő időszakban is egy kissé megváltozott, ami mára, az ellenkezőjére módosult és általános tünet lett az, hogy még betegen is a munkahelyünkön próbáljuk kikúrálni magunkat.
A franciák és az angolok hiányzásainak felmérésekor kiderült, hogy a magyar szokásoknak éppen a fordítottja jellemző az ottani munkavállalókra. Nem is kell tüneteket produkálni ahhoz, hogy néhány napos extrapihenőt vegyenek ki a dolgozók, amiben orvosaikban is partnerre találnak. Náluk éppen az ellenkezője a probléma: míg a magyarok, sőt a németek és olaszok fele betegen is dolgozik, mert féltik az állásukat, az angolok és a franciák mindenféle ürügyet felhasználva hiányoznak.
A kenyérharc élesedik
K. Gábor egy közepes méretű informatikai vállalat középvezetője és arról számolt be, hogy náluk listát vezetnek azokról, akik betegállományba merészelnek vonulni, sőt ha a 12 napot átlépi az éves táppénzes idejük, megvonják tőlük a prémiumot, és megkurtítják az egyéb juttatásaikat, illetve elbocsátást emlegetnek. Ezt annyira nyilvánosan teszik, hogy a feketelistát még ki is merik függeszteni a folyosóra, fittyet hányva a személyiségi jogokra. És ez nem is egy elszigetelt, meghökkentő jelenség. Multinacionális vállalatoknál azt, aki gyakran beteg, megbélyegzik. Szorongásokat eredményez, ha tudatosítják velük: ha beteg leszel, repülsz! Ettől még egy makkegészséges ember is megrendül, és a félelemtől tüneteket produkál magának, amik idővel biztosan meggyengítik az immunrendszerét.
Csoda, hogy rettegnek a munkavállalók egy kósza percet is otthon maradni a betegségükkel?
„Pedig jobban tennék, ha otthon feküdnének néhány napot” – mondja Dr. Szabó Krisztina első kerületi háziorvos. „A betegek akár láz kísérte tüdőgyulladással is képesek munkába menni, amivel csak meghosszabbítják gyógyulásukat. Ritkán kérik, hogy írjam őket ki betegállományba. Ha mégis, a javasoltnál jóval rövidebb időre. A vizsgálatra jelentkező aktív dolgozók 65-70 százaléka jelenti ki: doktornő, csak adjon valamit, amitől gyorsan elmúlik a nyavalyám, nekem dolgoznom kell menni, mert ha nem teszem, az utcára kerülök.”
Általános tünet ez, amit nagy részben a vállalatok, cégek vezetői gerjesztenek azzal, hogy úgy gondolják: a nem fertőző betegségek, a megfázások, gyulladások lábon is kihordhatóak. Ezzel lekicsinylik a légúti megbetegedéseket, ami a doktornő szerint a nem megfelelő környezeti kezelés mellett gyorsan tüdő-, arcüreggyulladássá fejlődhetnek, ami akár életveszélyessé is alakulhat.
Üdítő ellenpélda
Természetesen nem a teljes magyar munkaerőpiacot nyomja a táppénz mumusa. Vannak olyan cégvezetők is, akik pontosan tisztában vannak azzal, hogy csak az egészséges dolgozót lehet terhelni és motiválni. Ezért egyre nagyobb arányban fordul elő, hogy rendszeresen ingyenes vércukor-, vérnyomás-, látásvizsgálatokat, hallásméréseket végeznek el házon belül.
Máshol egészséges kiegészítőkkel, primőr zöldségekkel, gyümölcsökkel, magas ásványianyag-tartalmú vizekkel egészítik ki az üzemi ebédet térítésmentesen, mondván: arra lehet számítani, aki egészséges. Ennek fokozásának érdekében egyre inkább fordul elő, hogy kondicionálóterem- vagy termálfürdő-bérletet, uszodabelépőt adnak juttatásként a dolgozóknak. Ezekben a cégekben nagyobb is a termelékenység, a közhangulatról nem is beszélve.
