Mennyire hasznos?
Nagyon sok múlik azon, hogy ki mesél az írásról – mondta el lapunk kérdésére a Magyar Íróakadéma egyik hallgatója. Závada Pál regényíró, Kárpáti Péter drámaíró, Grecsó Krisztián vagy Darvasi László például több praktikumot tudott átadni, mint mondjuk Csukás István, aki kerek-perec kijelentette, hogy szerinte semmi kézzelfoghatót nem kell tudni ehhez a mesterséghez. Nem így vélte viszont Balla Zsófia, aki szerint igen sok tárgyi tudás szükségeltetik a versíráshoz. Hogy mi ez a tudás, azt nem mindenki tudja megfogalmazni, de már az is igen inspiráló, ahogyan például Karinthy Márton, Szilágyi Ákos vagy Tolnai Ottó mesél a saját életútjáról, kudarcairól, vagy éppen felolvas a saját műveiből. Egy jó mondata mindenkinek van – összegezte véleményét a második évfolyam első szemeszterének hallgatója -, amelyből a magukban ambíciót érző kezdők friss lendületet meríthetnek.
Választható kortárs mesterek
Mostanában azonban népszerű lett az írás. Egyre több helyen szerveznek szépírói képzéseket, ahová bárki jelentkezhet, aki érez magában tehetséget és kedvet. A Magyar Író Akadémia hazánkban elsőként indított intézményesített keretek között szépírói mesterkurzust húsz kortárs alkotó vezetésével. Az első évfolyam írótanoncai az első félév előadási után most egy gyakorlatorientált képzésben részesülnek, és mestert választhattak Kukorelly Endre, Kornis Mihály, Márton László illetve Tóth Krisztina személyében. (Februárban pedig már elindult a második évfolyam is, a mintegy 130 hallgató mostanáig már egy tucatnyi kortárs író-költő előadásán van túl.)
Oroszlán Éva programvezető elmondta: nem a munkaerőpiacra nevelnek írókat. Az akadémia által kiadott irodalmi és szépírói referens végzettség, amely felnőttképzési akkreditációval rendelkezik, nem biztos, hogy a munkaerőpiacon beváltható. Inkább arról van szó, hogy egyfajta minőségi garanciát kívánnak nyújtani hallgatóiknak, akik nagy része egyébként nem is akar író lenni.
Sokuk egyrészt szeretne ismerkedni a kortárs irodalommal, illetve képviselőivel, de olyan is akad, akinek hivatása révén kell publikálnia, vagy csak szeretne bekerülni az irodalmi körforgásba. „Állatorvostól, pedagóguson, újságírón át az ügyvédig sokféle szakma képviselteti magát, és hogy a képzés nemcsak fiatalok körében népszerű, azt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy az eddigi legidősebb hallgatójuk 72 éves volt” – tájékoztatott Oroszlán Éva.
Olvasni, olvasni, olvasni!
„Az írói mesterségnek van tanítható része, de ettől még nem lesz valakiből író vagy költő” – erősítette meg a programvezető szavait Tóth Krisztina, aki e félévtől kapcsolódott be az akadémia munkájába szemináriumvezetőként. Az írónő szerint ez a kurzus megadja azokat az alapismereteket és megmutatja azokat a technikai fogásokat, amelyek elengedhetetlenül szükségesek az íróvá, költővé válás folyamatában.
„Ez is egy szakma, amihez nem elég a tehetség és a lelkesedés. Az írással kapcsolatban sajnos ez nem evidencia. Egyfolytában olvasni kell, az alapismeretek elsajátítása mellett a tájékozódás elengedhetetlen feltétele annak, hogy valaki jól írjon. Íróvá vagy költővé persze senkit nem lehet képezni intézményes keretek között, ezt mindannyian tudjuk”– mondta Tóth Krisztina.
Hozzon egy radírt!
Amikor dr. Mezővári Gyulát megkérdezik leendő tanítványai, hogy mit vigyenek magukkal az IPM novellaíró kurzusára, a lap főszerkesztője lakonikusan csak ennyit mond: hozzon egy radírt.
A legutóbbi kurzusra már válogatott társaság állt össze, leginkább egyetemre járó vagy végzett értelmiségiek. Hetente egyszer találkoznak, és a gyakorlati jellegű képzésen az íráskészséget fejlesztik. „Ehhez kell a radír: az újrakezdéshez, az önkorrekcióhoz. Ahhoz, hogy végül tényleg az legyen a papíron, amit az írója gondolt. Amit le szeretett volna írni. Ebben lehet segíteni. A gondolat minősége persze már más szint és más dimenzió…” – mondta a főszerkesztő a FigyelőNetnek.
„Sok szöveget, novellát vonunk górcső alá, klasszikusokat és saját házi feladatokat egyaránt. Az elemzés szövegcentrikus, az a célja, hogy világossá váljon, mitől s hogyan működik az írás. Korábbi tanítványaim novellái antológiákba is bekerültek, de igazán az a siker, amikor egyszer csak kibökik, hogy egy idő óta másként olvasnak, és legalábbis legbelül úgy érzik, másként írnak” – összegezte a novellaíró kurzusa lényegét dr. Mezővári Gyula.
Internet és magánkiadás
A főszerkesztő szerint tizenöt-húsz éve itthon az volt az általános nézet, az írás tehetség dolga, nem lehet tanítani. Igaz, akkor az átlagemberek írás- és olvasáskészsége jóval magasabb szintű volt. Azóta ez sokat romlott és vele párhuzamosan egyre sivárabbá vált a nyelvi környezet is.
„Ketté vált e téren is a társadalom, írás–tudatlanokra és írás–tudókra – közben pedig kiderült, igenis tanítható ez a mesterség is… Ráadásul egy zavaros, bizonytalan világban mind többen magukban keresik a fogódzókat, van aki ezoterikus tudás által próbál önmagához és másokhoz közelebb jutni, van aki az írást választja. Az íróképzésnek persze hogy nő a piaca, hisz az internet nyitott a megjelenésre, és a magánkiadás se olyan drága… És ismerjük el, a világirodalom 85 százaléka sem több, mint képzett mesteremberek közepes munkája” – vélte a főszerkesztő.
Tanítható a creative writing
Turczi István József Attila-díjas költő szerint ma az egész társadalom, illetve maga az individuum önkifejezési kényszerben szenved. Fogalmazhatjuk azonban úgy is: önkifejezési mámorban úszik. Van aki tüntet, van aki korcsolyázik vagy iszapbirkózik, akad aki verset, novellát ír. Turczi szerint ennek az az oka, hogy nincs hozzáférésünk semmihez. Beszélünk mindenről, de nem alakíthatjuk. A kisember így megpróbálja kiteregetni a véleményét. A gazdagabb „kisnagyember” pedig extrém sportol és furcsa autókkal jár. Az íróképzés is hasonló társadalmi nyomás hatására alakult ki: ha már önkifejezési boom van, akkor legalább a szakmai alapelvek ne hiányozzanak.
Turczi István évek óta tanítja az úgynevezett creative writing című tárgyat egyetemeken, melyet nemes egyszerűséggel írásoktatásnak hív. Mint elmondta, Ausztráliában, Oroszországban, Kanadában és az Egyesült Államokban már-már hagyományai vannak az írói mesterség oktatásának, míg nálunk egyelőre nem tudni: divatos hóbortról van szó, vagy pedig a szellemi táplálék iránti megnövekedett igényről. Mindenesetre annyi igaz: duplájára növekedett a verseket beküldők száma az utóbbi időben – mondta a költő, nem mellesleg a Parnasszus című költészeti folyóirat főszerkesztője. Vallja, a szakmai alapelvek elsajátítása mellett az irodalom ismerete is nagyon fontos. Már ötödik alkalommal vezet műhelytalálkozókat, ahol a pályakezdő fiatal költők különböző feladatok segítségével csiszolgatják verseiket. Egymás előtt felolvassák, értékelik a költeményeket és a tábor végére az összegyűjtött pontok döntenek arról, ki kapja meg a Junior Parnasszus-díjat.
