Miközben a magyar kormány hosszúra nyúló tárgyalásokat folytat az Európai Unióval az uniós támogatások megszerzéséért, Orbán Viktor hétfőn a parlamentben arra tett utalást, hogy adott esetben más forrásból teremtik majd elő az energetikában szükségessé váló fejlesztések fedezetét. Ez az első hivatalos jelzés a kormány részéről, hogy alternatív finanszírozási megoldást keres az állam egyre nyomasztóbb pénzügyi állapotának rendezésére.
A két-három év alatt a korábbi hét-kilencszeresére emelkedő energiaárak hatalmas kiadást generálnak, ami rontja a folyó fizetési mérleget. Ezt még a kormány is fájó pontként emlegeti. Varga Mihály pénzügyminiszter néhány napja a debreceni Közgazdász-Vándorgyűlésen vezette le, hogy 2019-hez képest 2022-re mennyire elszálltak az energiaárak: a földgáz esetében 570 milliárd forintról 5059 milliárd forintra, a kőolajnál 1008 milliárdról 1479 milliárdra, az áramnál pedig 201 milliárdról 1556 milliárd forintra emelkedett az energiaszámla a folyó fizetési mérlegen belül.
A fiskális mozgásteret tovább szűkítette az a 747 millió köbméteres pótlólagos gázvásárlás, amelyről még a nyáron rendelkezett a kormány. Erre újabb mintegy 740 milliárd forintot kellett költeni, ezért elengedni kényszerült az idei hiánycélt a kormány: 4,9 százalékról 6,1 százalékra nő a deficit.
az ökölszabály szerint a jegybanki állománynak legalább három havi importot kellene fedeznie, e szint alatt ugyanis a piac bizalma meginog, ami a forint végzetes meggyengüléséhez, hitelképtelenséghez vezethet – kár részletezni, mennyire nem hiányzik a magyar gazdaságnak egy ilyen fordulat. Erre a veszélyre hívta fel a figyelmet a Szabad Európának adott interjúban Jaksity György befektetési szakember, a Concorde Értékpapír Zrt. igazgatóságának elnöke is, aki szerint az országnak kritikus a devizahelyzete: az uniós források nem érkeznek, márpedig devizára szükségünk van. A három havi importhoz mérten alacsony devizatartalék miatt szerinte előállt az a tankönyvi helyzet, amelyben a Nemzetközi Valutaalaphoz (IMF) kell fordulni. „Ez az abszolút vörös zászló, az IMF behívásának klasszikus előszobája” – fogalmazott.
A jegybanki devizatartalék jelenleg nagyjából 36 milliárd euróra rúg, de ha figyelmen kívül hagyjuk az aranyrudakat, és csak a leglikvidebb eszközöket – készpénz, hitelviszonyt megtestesítő papírok – nézzük, akkor azt kapjuk, hogy 29–30 milliárd euró vethető be az importszámlák kiegyenlítésére. Ehhez képest az idei első negyedévben 32,3 milliárd euró volt a behozatal értéke, április és június között pedig 33,5 milliárd euró. Látszik tehát, hogy igencsak ingatag helyzetben van az ország, létkérdéssé vált, hogy mihamarabb devizaforráshoz jusson.
Javíthatna a helyzeten az uniós támogatások lehívása, de mint említettük, ez sokáig döcögősen haladt, és bár mostanában felgyorsult a folyamat – mivel a magyar kormány elkezdte beépíteni a hazai jogrendbe az unió jogállamisági elvárásainak megfelelő szabályokat –, még mindig a fejünk felett lebeg a pénzmegvonás veszélye. Ha ugyanis az intézkedések nem teljes körűek, illetve nem felelnek meg az uniós normáknak, nem biztosítják a jogállamisági feltételek teljesülését, akkor hiába kapott az Orbán-kormány novemberig szóló haladékot a jogrend kiigazítására, véglegesen lecsúszunk a források egy jelentős részéről, és a maradékhoz is csak jókora késéssel lehet hozzáférni.
Összességében 12–13 milliárd euróról van szó, ezt kockáztatják Orbánék a különutas Európa-politikájukkal, ennyi pénztől esik el a magyar gazdaság, ha nem sikerül meggyőzni a tagállamokat a tanácsban a korrekciós eltökéltségről.
Pár hónap alatt tehát közelebb kerültünk ahhoz, hogy elinduljon a támogatások folyósítása, de továbbra is sok a bizonytalanság a megállapodás körül, ezért óvatosságból más lehetőségeket is számba kell vennie a kormánynak. Lapunk pedig úgy értesült, hogy nem csak szavakban kezdték el keresni az alternatív forrásbevonási lehetőséget.
Piaci értesülések szerint a Nemzetközi Valutaalappal (IMF) több körben is voltak egyeztetések. Róna Péter közgazdász, egyetemi oktató (aki az ellenzéki pártok köztársaságielnök-jelöltje volt idén, 2008-ban pedig az IMF-fel és az EU-val való tárgyalásokon a Gyurcsány-kormány tanácsadója volt, majd 2010-től a Magyar Nemzeti Bank felügyelőbizottságának a tagja) szerint a kormány néhány hete is felvette a kapcsolatot a szervezettel; tehát nem az IMF küldöttségének júliusi látogatása lehetett az egyetlen alkalom, amikor szóba kerülhetett a hitelnyújtás.
Az utóbbiról a Szabad Európa számolt be, azt hangsúlyozva az IMF tájékoztatására hivatkozva, hogy azon a találkozón – ami szakértői szintű megbeszélés volt, nem a szokásos éves gazdaságpolitikai értékelése az itthoni folyamatoknak – a magyar kormány nem nyújtott be hitelkérelmet, és Magyarország nem rendelkezik élő hitelszerződéssel a valutaalappal.
Róna Péter szerint viszont tájékozódás szintjén előkerült a téma a legutóbbi egyeztetés alkalmával, bár ez még nem jelenti azt, hogy ténylegesen megtörténne a hitelkérelem benyújtása. A közgazdász semmi rendkívülit nem látna abban, ha a magyar kormány az IMF-hez fordulna forrásigényével. Magyarország tagja a Nemzetközi Valutaalapnak, joggal kezdeményezhetné tehát a hiteltárgyalásokat a szervezetnél. Más kérdés, hogy ennek mekkora a realitása.
Azon túl, hogy a 2010-től regnáló Orbán-kormány erőteljes politikai kommunikáció kíséretében igyekezett megszabadulni az IMF-től – ahogy akkoriban fogalmaztak, „kipaterolták” az országból a valutaalapot, amelyhez a 2008-as pénzügyi válság során fordult segítségért a Gyurcsány-kormány –, és furcsán venné ki magát, ha most mégis náluk kellene kuncsorogni pénzért,
Róna szerint a fiskális egyensúly visszaállítása érdekében szükséges gazdaságpolitikai kritériumokon túl adott esetben személyi feltételeket is szabhat a szervezet (felidézte, hogy a 2008-as válság idején a hitelcsomag elfogadása után nem sokkal a posztjáról lemondó Gyurcsány Ferenc miniszterelnököt Bajnai Gordon váltotta, Veres János pénzügyminisztert pedig Oszkó Péter, de a világ más országaiban is változások követték a kulcsposztokon a hitelmegállapodás az IMF-fel), ami lényegében kizárja, hogy Orbán Viktor és kormánya olyan megállapodásra jusson a szervezettel, ami politikai pályafutásuk derékba törését hozná magával.
Róna szerint ugyanakkor tartalmi kérdésekben meg lehetne állapodni. Az igaz, hogy első körben az Európai Bizottsággal egyeztetne az IMF, tudakolva, hogy valóban elzárultak-e a forrásszerzési lehetőségek Magyarország számára az unión keresztül, de szemben a bizottsággal a valutaalap nem támaszt politikai feltételeket, ezért ami jelenleg akadályozza az uniós támogatások lehívását, az elméletileg nem lenne gátja az IMF-hitel folyósításának.
Lapunk információi szerint ugyanakkor a magyar kormányban azt is számításba vették, hogy Kínához fordulnak hitelért.
Erről Rónának kevesebb információja van, de azt mondta, hogy a kínai hitel mindig drága megoldásnak számít, ráadásul a hitelnyújtó keményen bebiztosítja magát, ezért a szerződőnek alaposan át kell gondolnia, mire kötelezi el magát. A G7 tavaly mutatta be, milyen egyedi jellemzői vannak a kínai hitelszerződéseknek, amelyek komoly körültekintést igényelnek a hitelkérőtől. Van egyébként olyan gigaprojekt Magyarországon, amely mögött kínai hitel áll: a Budapest–Belgrád vasútfejlesztés 800 milliárd forintos költségének 85 százalékát fedezi kínai kölcsön.
A kormányzati helyezkedésre utal, hogy még az uniós forrásszerzésért felelős Navracsics Tibor sem cáfolta, hogy a kormány keresi az alternatív finanszírozási lehetőségeket. A Portfolio kérdésére a tárca nélküli miniszter közölte: „Az teljesen természetes, ha egy ország kormányfője alternatívákban gondolkodik. Bár most mindennél jobb az esélye annak, hogy meg tudjuk kapni az európai uniós forrásokat, hiszen a tárgyalások eredményre vezettek, de ettől függetlenül neki mindig gondolkodnia kell alternatívákban, ahogy más kormányfőknek is”.
A kormányzati nyilatkozatok és a piaci információk mind abba az irányba mutatnak, hogy a kormány intenzíven keresi a pénzszerzési opciókat a világban. Lapunk megkereste a Pénzügyminisztériumot, valamint Orbán Viktor sajtófőnökét, Havasi Bertalant is, hogy tájékoztatást kérjünk a finanszírozási tervekkel kapcsolatban, de válaszokat nem kaptunk. Sikerült ellenben beszélnünk egy kormányzati forrással, aki világossá tette, hogy
ez – tette hozzá – része a publikus finanszírozási tervnek is.
Ilyen kötvényt csaknem egy éve bocsátott már ki Magyarország, tavaly decemberben 1 milliárd zsenminpi (renminbi), azaz mintegy 50 milliárd forint értékben jegyezték le a papírt a befektetők. Az Államadósság Kezelő Központ az idén júniusban módosított 2022-es finanszírozási tervében valóban szerepel egy mondat a zöld Panda-kötvényekről: e szerint 2,5 milliárd euróval megemelték a devizakötvény-kibocsátási keretet, amely ezáltal 5,1 milliárdra nőtt, és ebből akkor még 4,5 milliárd euró kibocsátására volt lehetőség. Mint írták, „ez a keret zöld Panda-kötvény kibocsátást, valamint befektetői igény esetén felmerülő zártkörű kibocsátásokat is tartalmazhat”.
Kormányzati forrásunk válasza arra utal tehát, hogy a kormány nem tervez rendkívüli lépéseket tenni a forrásszerzés érdekében az IMF felé (illetve ha tett, azok okafogyottá váltak), és igyekszik a korábban eltervezett menetrendhez tartani magát. De a kínai kapcsolat folytonosságának hangsúlyozásából azt is ki lehet olvasni, hogy az ázsiai országnak még fontos szerepe lehet Magyarország finanszírozásában. A legutóbbi, 50 milliárd forintnyi Panda-kötvény mindenesetre nem az a lépték, amely hosszú távon hatékony megoldást jelentene a forráshiányra.
Kiemelt kép: Orbán Viktor miniszterelnök és Csang Tö-csiang, az Országos Népi Gyûlés, azaz a kínai parlament elnöke a pekingi Nagy Népi Csarnokban 2017. május 15-én. A magyar kormányfõ mellett Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter.
