A Portfolio vette észre, hogy a Magyar Nemzetbe írt erőteljes hangú véleménycikket Schanda Tamás, az Innovációs és Technológiai Minisztérium miniszterhelyettese. A lap szerint Schanda kifakadása hátterében az állhat, hogy a korábbinál is nagyobb forrásveszteségre számíthatunk:
Schanda Tamás Felzárkóztatás brüsszeli ellenszélben című véleménycikkében az elmúlt 30 év tanulságait öt pontban foglalta össze.
A miniszterhelyettes szerint az Európai Unió félperifériának szánja Magyarországot, így már nem cél a közép-európai országok felzárkóztatása. Történelmi párhuzamot vont:
A Római Birodalom is csak addig fejlesztette a provinciákat, ameddig azok a magterület gazdagodását szolgálták. Például korszerű úthálózatot épített ki a provinciákban, amely az áruszállítást és a hadsereg felvonulását segítette.
Második pontja fő megállapítása, hogy Közép-Európa csak együtt erős. Szerinte a térség államait kijátszották egymás ellen a csatlakozási folyamatban, a 2010-es években azonban — főleg a videgrádi négyek — felismerték, hogy nem ellenfelek, hanem szövetségesek és Közép-Európa országai egy sor kérdésben összefogtak. Schanda Tamás úgy látja:
A régió országai már elutasítják, hogy másodrendű államokként tekintsenek rájuk, és a nyugati érdekek «beszállító államaivá» tegyék őket.
Harmadik megállapítása az, hogy a kohéziós politika forrásai nem támogatások és nem könyöradományok, hanem kompenzációt jelentenek. Külföldi cikkeket említve arról ír, hogy a német cégek nem véletlenül érzik jól magukat a társégben: az EU-s forrásokból bőven jut nekik.
Lopakodó hatáskörelvétel zajlik. Rá kellett eszmélnünk, hogy a Nyugattal és Brüsszellel szembeni komoly értékvitáink miatt a kohéziós politika nemzeti céljainkra való felhasználását korlátozzák
— summázza negyedik pontját, amiben arra is kitér, hogy az EU „ránk erőlteti″ az akaratát. Magyarázata szerint a kötelező érvényű uniós jogszabályok és direktívák mentén ható hard power mellett egyre nagyobb jelentőséggel bír a brüsszeli soft power is.
Ugyanis az olyan területekre, amelyek nemzeti hatáskörben vannak, mint például az oktatás, az egészségügy vagy a szociális politika, Brüsszel közvetlenül nem gyakorolhatna hatást. Ezeken a területeken Brüsszel úgy avatkozik be, hogy a támogatáspolitikába épít be olyan feltételeket, amelyek a nyugat-európai érdekeket és célokat szolgálják – és ellentétesek a térségünk céljaival.
Mint írja: a nyomásgyakorlás másik módja a civilnek mondott hálózatok érdekérvényesítő tevékenysége. Az NGO-k nem tudnak közvetlenül a nemzetállami kormányokra hatást gyakorolni, ezért megkerülik őket, és Brüsszelben keresnek maguknak szövetségest.
Utolsó pontja szerint az új magyar modell lényege, hogy
megtanultuk, hogy fel lehet vállalni az unióval szemben a nemzeti érdekek hangsúlyos képviseletét, a vitákban van mozgásterünk.
Kiemelt kép: MTI/Czeglédy Zsolt
