A kormány két nonprofit, közösségi tulajdonban lévő rezsiszolgáltató létrehozásának előkészítésén dolgozik. Az egyikhez az eddigi piaci szolgáltatások tartoznának (mint a gáz, az áram és a távhő), a másikhoz pedig azokat a szolgáltatásokat delegálnák (mint a vízművek és a hulladékszállítás), amelyek eddig főként önkormányzatiként működtek.
Az elképzelést már tavaly bedobták, idén augusztusban jelent meg erről egy rendelet, két napja Rogán Antal azt mondta, hogy jövő tavasszal várható erről egy törvény. A részletekről egyelőre semmit sem tudni. Boros Norbert, az ELMU kommunikációs igazgatója azt mondta a Hir24-nek, hogy ők sem tudnak többet, velük a kormány nem egyeztetett. „Nem világos, hogy milyen szerepet szán a kormány a piaci energiaszolgáltatóknak, és mi lesz a viszonyuk az állami szolgáltatóhoz” – mondta.
Rogán Antal az InfoRádiónak arra a kérdésére, hogy a két cég megvásárolná-e a most működő szolgáltatókat, a politikus azt válaszolta: a nonprofit rezsiszolgáltatók ügyében konkrét döntések még nem születtek, először a kormánynak kell vázolnia elképzelését. Februárban Lázár János azt mondta, hogy a kormány közeli célja, hogy egyedüli szereplő legyen a magyar energiapiacon. Mindez totális államosítást jelent, legalábbis a jelenlegi piaci energiacégek elüldözését. Vagyis olyan szabályozási környezet felállítását, hogy ezek a cégek maguktól kivonuljanak Magyarországról.
Külföldi példák
A világ sok országban létezik állami szolgáltató, amelyek nem termelnek profitot. Ilyen például az amerikai Public Power Utility-nek nevezett helyi áramszolgáltató vállalat, amely önkormányzati tulajdonban működik. Svédországban és Norvégiában is működik állami tulajdonban lévő áramszolgáltató, de ezek masszívan nyereségesek. A közel-keleti olajmonarchiákban is gyakori az ingyenes rezsiszolgáltatás, csakúgy, mint Kazahsztánban, ahol diktatúra van. Ezekben az országokban az ingyen energia az uralkodó hatalom fenntartásának egyik eszköze.
Ide vezetett a rezsicsökkentés
A világon két olyan ország van, amely gazdag a nyersanyagban (kőolaj, bauxit), és úgy vezette be az ingyenes energiát, hogy erővel átrendezte a piacot, azaz kirúgta vagy államosította a magántulajdonú energiacégeket. Venezuelában 2007-ben államosították az energiapiacot, Bolíviában 2010-ben. Evo Morales, bolíviai elnök rendelettel köztulajdonba vette a Corani (a francia GDF Suez érdekeltsége) és a brit Guaracachi szolgáltatókat.
A vezetékes energiaellátás rendkívül tőkeigényes iparág, a beruházásokhoz szükséges tőke – legyen az akár saját, vagy külső forrás – költségét ki kell tudnia termelni az adott energiapiaci tevékenységnek. Venezuelában az államosítások miatt a hálózat 4-5 éven belül lepusztult, a fogyasztók csökkenő minőségű szolgáltatást kaptak, az állam átláthatatlan keresztfinanszírozásra kényszerült. A lakosságnak 2012-től sorozatos áramkimaradásokkal kell szembenéznie. A venezuelai kormány szerint a rendszer működik, az áramszüneteket külföldi szabotázsakciók okozzák.
Vissza a Kádár-rendszerbe
A fenti példák nem azt jelentik, hogy Magyarországon is hasonló áramszünetekre lehet számítani. A magyar energiapiac szerkezete teljesen más, mint Venezuelában vagy akár az USA-ban és Svédországban. Az integrált állami szerepvállalás hordozhat előnyöket a fogyasztónak (elméletileg), ám az a mód, ahogyan ezt a magyar állam tervezi, nem kecsegtet semmi jóval, mert egyelőre nem látszik, hogy magyar viszonyok között hosszútávon hogyan lesz fenntartható a nonprofit modell.
Az viszont biztos, hogy ha az állam tulajdonosként is monopolhelyzetbe kerül, az kizárja a valódi versenyt és az innovációt. Ezt láthatjuk például Oroszországban, ahol az állami cégek egymással versenyeznek – nagyjából úgy, mint a Kádár-rendszerben a magyar állami vállalatok. Ezzel pedig mindenki veszítene hosszú távon. Magyarország ugyanis energiában szegény ország, ezért piaci árakon – 90 százalékban Oroszországtól – kénytelen beszerezni az energiát. Így még jobban függővé válhatunk Oroszországtól.
