A devizahitelesek már jól tudják, hogy a forint árfolyamát érdemes figyelniük: ha kicsit is meginog a nemzeti fizetőeszköz értéke, szinte azonnal súlyos ezresekkel – vagy épp tízezresekkel – nő a havi devizahitel-részletük. Ám mostantól márciusig azonban arra kell számítani, hogy akár az eddigieknél durvább hullámzásba is kezdhet a forint.
A világban most nagy az optimizmus a jövőt illetően, az Egyesült Államokkal kapcsolatban például már nem egy elemző azt is kimondta: újra itt a normális (bár lassú) növekedés időszaka. Ez sokat emel a magyar gazdaság helyzetén is, ám nem eleget ahhoz, hogy a forint árfolyama a jegybankelnök cseréjéig stabil maradjon. Londoni elemzők szerint a 315, 320 forintos euróváltási ráta sem kizárt, s tegnap reggel a Portfolio.hu elemzője azt mondta az Inforádióban: akár 320 forint fölé is gyengülhet a magyar fizetőeszköz euróhoz mért árfolyama. Hasonló számokat emleget az Equilor is elemzésében.
Az elemzői félelmek lényege az: Magyarország kormánya az IMF hitelkeretének védőhálója nélkül gyűjtöget pénzt az állam működtetésére a világ pénzpiacain, miközben idén nagyon sok adóssága jár le. Ez pedig kockázatos, tehát nem feltétlenül jó befektetés forintot venni. A kiélezett hangulatban elég pár óvatlan mondat Matolcsytól, s borul az árfolyam, amelyet aztán két másik vezető kormányzati gazdaságpolitikusnak kell helyreráznia.
A nagy bizonytalanság a jövővel kapcsolatban óhatatlan az árfolyam hullámzásához vezet, hisz az ár nem csak aszerint változik, hogy mennyire jó vagy rossz a végkimenetel, hanem aszerint is, hogy mennyire lehet ezt előre látni. Esetünkben: nem nagyon. Két hónap múlva itt a jegybank menedzsmentjének váltása, s még mindig csak tippelgetni lehet arról, hogy ki lesz a kormány legfőbb ellensúlya a gazdaság irányításában. (Elvben ugyanis a jegybank működésének az lenne a célja, hogy a kormányok ingadozó gazdálkodása és az üzleti élet természetéből fakadó ciklusoknak az ellensúlya legyen, főként azzal, hogy az infláció elszaladását megakadályozza, s gondoskodik róla, hogy mindig pont elég pénz legyen a piacon.)
Fotó: Kummer János
Mint korábban is jellemző volt, Orbán Viktor miniszterelnök az utolsó percig nem nyilatkozik arról, hogy ki a favoritja: várakozások szerint legkorábban február elején jelentheti be, hogy ki lenne a jelöltje. Nem jelölhet persze akárkit: a jegybankelnöknek komoly banki szakmai háttérrel kell rendelkeznie. S ráadásul nem ártana, ha rendbe tudná rázni a gazdaságot a választások évére, hisz akkor már a helyzet politikai tétje is nagy lesz.
Ők az esélyesek
Matolcsy György Nem kérdés, hogy az unortodox megoldásairól elhíresült, a nemzetközi befektetői közösségben lényegében viccként kezelt nemzetgazdasági miniszterben a miniszterelnök végtelenül megbízik, hisz számtalanszor erősítette már meg a pozíciójában. A jegybankelnöki pozíció nyilván nem is állna távol a kutató közgazdásztól, hisz a jegybankelnök az, aki a leginkább madártávlatból irányítja a gazdaságot.
Ám ha őt választja a miniszterelnök, akkor nemcsak hogy egy legalább ennyire szája íze szerint való minisztert kell találnia, hanem meg kell birkózni azzal is, hogy kinevezésekor durvát zuhanhat a forint – kiváltva több százezer devizahiteles haragját a választások előtti évben. Ráadásul nem is csak egy egyszeri ingadozásról lenne szó: ha Matolcsy jegybankelnökként is elkezd kísérletezni, s beveti az általa már eddig is szorgalmazott unortodox eljárásokat a monetáris politikában is, akkor állandósulhat a piaci hiszti az ország körül.
Varga Mihály A volt pénzügyminiszternek van annyira jó közgazdász múltja, mint Matolcsynak, s nála sokkal jobban szót ért a nemzetközi piaci porond szereplőivel. Hogy ezt Orbán Viktor is tudja róla, az egyebek közt abból is látszik, hogy őt bízta meg az IMF-fel való tárgyalások vezetésével. Ez egy kényes feladat, hisz úgy kell nyitva tartania a kommunikációs csatornát külföldön, hogy közben Magyarországon olyan erős a kormány IMF-ellenes retorikája, hogy tavaly például egy komplett hirdetési kampányt indított a szervezet ellen.
A piac Vargát tartotta a legesélyesebb jelöltnek, ám egy a Napi Gazdaságnak adott interjúban a kormánybiztos azt mondta: “Nem kaptam ilyen felkéréseket, jegybankelnökséget pedig felkérés esetén sem vállalnék. Úgy érzem, vannak még fontosabb ügyek a parlamentben.”
Persze lehet, hogy ha mégiscsak Matolcsyt nevezné ki a miniszterelnök jegybankelnöknek, akkor Varga Mihály – esetleg nemzetgazdasági miniszterként – akkor is ki tudná fejteni azt a hatást, amit eddig az IMF-tárgyalásoknál: hogy ő Matolcsy higgadt, külföld felé kommunikációképes ellensúlya.
Töröcskei István Új jelöltként dobta be kormányzati forrásokra hivatkozva a Napi Gazdaság tegnap az Államadósság-kezelő Központ vezetőjének a nevét. Az ő szakmai háttere – és lojalitása – is adott, hiszen a neves jobboldali milliárdos, de pályafutását éppen a nemzeti banknál kezdte, ahol közel két évtizedig dolgozott.
Fotó: MTI / Koszticsák Szilárd
Az ÁKK elnökeként többször nyilatkozott monetáris témában, egy korábbi interjúban például amellett érvelt, hogy a jegybanki devizatartalék az államé, még ha ez az MNB eszközei között van nyilvántartva – írja a Napi. A piac valószínűleg könnyebben elfogadná az ÁKK vezetőjét, mint Matolcsy György minisztert, tette hozzá a Napi által megkérdezett elemző.
Pleschinger Gyula A nemzetgazdasági minisztérium államtitkáraként körülbelül azt a „Matolcsy-hatás csillapító” szerepkört viszi a tárcán belül, mint amit Varga (vagy korábban Fellegi Tamás, az előző fejlesztési miniszter). Londoni elemzők körében mindenesetre terjed az a pletyka, miszerint hogy ő lenne a titkos jelölt.
Szász Károly A PSZÁF elnökének neve eddig nem merült fel, de a szakmai háttere és a politikai múltja neki is meglenne a pozícióhoz. Ráadásul az ellenőri székből ülne át az irányítói székbe, ami szintén hordoz előnyöket: jól átlátja a pénzügyi szektor helyzetét, s lehetnek ötletei például a hitelezés beindítására. Ugyanakkor nehéz személyiség hírében áll, s nem felhőtlen a viszonya a nemzetgazdasági miniszterrel sem. Kérdés, hogy ez előny vagy hátrány Orbán sakktábláján.
Szúrja az oligarchák szemét
Egyes spekulációk szerint azonban egyáltalán nem csak arról szól a jegybankelnök-választás, hogy a pozícióra legalkalmasabb jelöltet találja meg a miniszterelnök. Hanem arról is, ki NE legyen az átalakuló uniós támogatási rendszer környékén tűzközelben. Az Index cikke szerint az uniós ezermilliárdok feletti kontrollért alapvetően két érdekcsoport küzd: a Matolcsy-Parragh-Demján vonal áll szemben a jelenlegi rendszer megtartását erőltető Simicska-Nyerges érdekkörrel. Ha Matolcsy lesz a jegybankelnök, akkor azonban okafogyottá válik a vita: a nemzetgazdasági tárcát esetleg öröklő Varga Mihály az Index információi szerint nem akarná a fejlesztési pénzek feletti uralmat megszerezni, így ezek teljes egészében átkerülhetnének a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium hatáskörébe.
Tehát végső soron Matolcsy jegybankelnöksége akár az oligarchák harcán, és nem a külföldi fogadtatásán múlhat.
