Sokakat meglepett a Nokia azzal, hogy bár Orbán Viktor miniszterelnök még előző nap mint pozitív példaként említette beszédében a céget, másnap mégis bejelentette, hogy Magyarországról – és más országokból – Ázsiába helyezi át a gyártást.
A meglepetés annál is nagyobb volt, hiszen a magyar kormányzat komoly erőfeszítéseket tett azért, hogy a Nokiához hasonló, az iparban tevékenykedő multik jól érezzék magukat Magyarországon. Emlékezhetünk, abban a levélben, amelyet az ágazati különadókkal sújtott német, osztrák, cseh, francia és holland óriáscégek vezetői küldtek az Európai Bizottságnak Magyarországot bírálva, a vezérigazgatók éppen azt kifogásolták: azokat az ágazatokat adóztatják meg, amelyeknél a tőkét nehéz kivonni a fix infrastruktúra miatt, ahol meg ez könnyebb, ott viszont adókedvezményekkel segítik a cégeket.
Jó fiúk, rossz fiúk
Ahogy Matolcsy György mondta – még 2009-ben – egy lapunknak adott interjúban: az ő olvasatában a termelő szektorban működő multik a „jó fiúk”. Matolcsy akkor úgy vélte: ezek a cégek valóban felelősséget vállaltak a magyar gazdaságért. Ezek a jó fiúk azonban most mégis csomagolnak. A Nokiának az utóbbi időben komoly problémái voltak, mert igencsak lemaradt az okostelefonok piacán. A cég hivatalos indoklása szerint azonban a döntés mögött nem költséghatékonysági célok állnak, hanem az a tény, hogy Ázsiában közelebb lesznek a beszállítói.
S még csak arra sem lehet gondolni, hogy a minimálbéremeléssel kapcsolatos jelentős bérköltség-növekedés lenne az igazi ok, mivel információnk szerint a cégnél nem a minimálbér közeli fizetések a jellemzők.
Rengeteg tényező játszik közre abban, hogy egy vállalat hol választja ki a telephelyét, sokféle piac van, és sokféle vállalati érdek – mondta Voszka Éva, a Pénzügykutató Zrt. kutatója lapunk megkeresésére. Ezért lehetséges a kutató szerint, hogy míg egy elektrotechnikai alkatrészeket gyártó cég éppen csomagol, addig autóipari cégek beruháznak Magyarországon.
A 90-es évektől úgy tűnt, hogy jó a külföldi tőke vonzását célzó gazdaságpolitikai stratégia, de éppen a válság mutatott rá a kockázatokra – tette hozzá Voszka Éva. A kutató beszélt a kormány gazdaságpolitikájának kétarcúságáról is. Egyfelől igyekeznek kedvezni a multinacionális cégeknek az adózási környezettel, s főleg a foglalkoztatás szabályainak lazításával, s közvetlen állami támogatásokkal is, másfelől viszont kiszámíthatatlan az üzleti környezet, ami nemcsak a multikat, hanem a hazai vállalkozásokat is sújtja – mondta a kutató.
Nem jutunk tartósan előbbre
Mellár Tamás közgazdász szerint a Nokia lépése nem függ ugyan össze a gazdaságpolitika aktuális lépéseivel, de fölhívja a figyelmet a külföldi működő tőkére alapozó gazdaságpolitikai stratégia kockázataira, amelyet részben a jelenlegi kormány is követ. Az Orbán-kormány a multikat jó és rossz fiúkra” osztotta, a „jókat” támogatja, a „rosszakat” különadókkal sújtja. Mára kiderült, ez a politika nem visz előre – mondta a közgazdász.
Az autóipari beruházások is csak helyben hatnak, s jellemzően inkább csak a betanított munka iránt teremtenek keresletet. S ha megnézzük, mennyi állami támogatásba, mennyi pénzbe kerül kerül egy ilyen munkahely, akkor rá kell jönnünk, egyáltalán nem gazdaságos így állásokat teremteni. A hazai vállalkozások megerősítésére alapozó gazdaságpolitika hozhat stabil, tartós eredményeket – fűzte hozzá Mellár Tamás.
Erős egyszerűsítéssel két szembenálló álláspont körvonalazható. Az egyik szerint az újraelosztás csökkentésével, a jóléti juttatások visszafogásával kell apasztani a (nagy)vállalatok bér- és adóterheit, enyhíteni kell a foglalkoztatási szabályokon, így Magyarország továbbra is vonzó marad a külföldi tőke számára, legalábbis a régión belüli összevetésben.
A másik megközelítés szerint zsákutcába vezeti Magyarországot, ha a globális színtéren alacsony bérköltséggel és adószinttel igyekszik versenyezni. Ezen közgazdászok szerint ebben a modellben már nincsenek további növekedési tartalékok, Magyarországnak az erőforrásait nem külföldi cégek idecsábítására, s itt tartására, hanem magas hozzáadott értékű, hazai ágazatok támogatására és fejlesztésére kellene fordítani, illetve olyan hosszú idő alatt megtérülő ágazatokba kellene fektetnie, mint az oktatás.
