Fotó: Neményi Márton
Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter a Heti Válasznak nyilatkozott, elmondta, hogy reálisnak látja ugyan, hogy az egyik nemzetközi hitelminősítő rontson Magyarország besorolásán és befektetésre nem ajánlott kategóriába soroljon minket, de ennek nincsen többletkockázata. A miniszter azt is elmondta, a hitelminősítők a válság előtt sokat tévedtek. Mindez tökéletesen igaz, de hogy következmények ne lennének? Már vannak is, az október 27-i diszkont kincstárjegy-értékesítés is kudarcba fordult és a banki treasuryk-ben is a külföldi kötvénypiaci befektetők távozását, elbizonytalanodását észlelik, hiszen már hetek óta kering a vészjósló hír: a Moody’s, vagy a Standard and Poor’s hitelminősítő intézet egy fokozattal visszaveheti Magyarország hitelminősítését, és így már nem befektetésre ajánlott, hanem bóvli-kategóriába esünk.
A lesajnált hitelminősítők
Matolcsy György érvei világszerte ismertek, a 2008-as válság óta a hitelminősítők lenézett szereplői a globális pénzügyi világnak. Mutassuk be gyorsan az ismert támadásokat: soha semmi meglepőt nem jeleznek előre, gyakran tévednek, azok fizetik őket, akiket minősíteniük kell, naná, hogy nem objektívek. Igaz, igaz, igaz, csak éppen nincsen helyettük más, a világ kötvénypiaci kockázatait nem tudják a befektetők maguk bemérni, valakire hagyatkozniuk kell, és jobb kapaszkodó híján, sokan használják továbbra is a hitelminősítők értékelését.
Valakinek fel kell mérnie a kötvényeket kibocsátók fizetőképességének aktuális állapotát, és ezt még mindig a hitelminősítők végzik. Csúnya dolog az összeférhetetlenség is, valaha a hitelminősítőknek még a befektetők fizettek, de már régen a befektetési termékek kibocsátói. Ismerjük-értjük a problémát, de mégsincsenek kiváltva a rendszerből a hitelminősítők. Márpedig, ha nagyon sokan hoznak döntést a hitelminősítők ajánlásai alapján, és, ha a bóvli kategória sok angolszász alapnál már nem fér bele a befektetési lehetőségekbe, akkor nagy baj lehet.
Ahány minősítő intézet, annyiféle minősítési rendszer létezik. A legismertebb ügynökségek a Moody’s, a Standard and Poor’s és a Fitch Ratings a különböző minősítési besorolásaiban általában az ábécében előre haladva csökken egy kötvény minősége. A pletykák, vagy előrejelzések szerint a Fitchnél biztonságban vagyunk, a Moody’s-nál, de különösen a Standard and Poor’s-nál üthet be a ménkű! A legjobb minősítés az AAA, ahogy csökkennek a betűk, illetve változnak, úgy romlik a minősítés, például a Standard and Poor’s kategóriáit mintául véve, ez a sorrend: AAA, AA, A, BBB, BB, B, CCC, CC, C, D.
Fotó: Neményi Márton
Bóvli
Ezek közül a BB, a B, C, illetve D minősítésű kötvények már jellemzően befektetésre nem ajánlott, vagy ismert angol elnevezésükkel junk-kötvényeknek minősülnek. A hitelminősítők a válságban, de már előtte is leszerepeltek – igen, ismételten hangsúlyozzuk, hogy ezt rajtuk kívül mindenki így látja, ez szinte mindenki által elfogadott tény. De figyelem, ha a hitelminősítők bóvli-kategóriába sorolnak egy országot, akkor nagyon sok befektető belső szabályzatai, limitei miatt kénytelenek eladni, vagy legalábbis nem vásárolni többet az adott értékpapírból.
Ha borul az addigi keresleti-kínálati helyzet, akkor csak nagyobb kamatfelárral lehet a magyar adósságot finanszírozni, ami döbbenetes összegekbe kerül. Pár tizedpont finanszírozás-drágulás harminc új bagatell-adó, oktatási reform, vagy egyéb rettentően nehéz kormányzati intézkedés bevételeit viheti el.
Vélhetően valójában azért ezt a gazdasági miniszter is így gondolja, amikor a bóvlihatást bagatellizálva, magabiztosságot, stabilitást kíván sugározni. Vannak természetesen olyan érvek is, amelyek mindezt a hatást tompíthatják.
Amikor anno a bóvliból felkerültünk a befektetésre ajánlott kategóriába, akkor sem történt semmi látványos. A nemzetközi befektetőknek már volt ideje beárazni a várható változást. Azok a befektetők, akik a magyar állampapírokba külföldről befektetnek, jellemzően kevésbé érzékenyek a bóvli-kategóriába, hiszen eleve fejlődő piacokra szakosodtak. Mindegyik érvben lehet igazság, de mégis, ismételten is hangsúlyozni kell, erős következményekkel járhat egy leminősítés, nem szabad senkinek sem félvállról vennie azt, főleg nem azoknak, akik esetleg tenni is tudnak a rossz megítélés ellen. Különösen azért, mert sokan tudnak eladni. Magas szinten van a külföldiek állománya, sokan jöttek korábban a magyar állampapírokért, hiszen szép reálhozamot kínáltunk a befektetőknek.
A gyengeség jele
Nem tárgyalunk az IMF-fel hitelszerződésről, mert az a gyengeség jele lenne – ezt is Matolcsy György miniszter mondta az említett Heti Válasz interjúban. Lehet, hogy valóban nincsen szükség IMF-hitelre, a miniszter sokkal több és pontosabb információval rendelkezik, mint egy laikus, komoly szakmai stáb is segíti a munkáját. De nem szabad a nem-tárgyalást azzal indokolni, hogy az a gyengeség jele lenne. Hiszen az vajon nem a gyengeség jele, hogy a 10 legveszélyeztetettebb adós között tartanak minket számon? Vagy az nem a gyengeség jele, hogy az elvileg kevéssé bürokratikus adórendszer éppen végtelen új ötlettel kuszálódik teljesen követhetetlenül össze, a nagyobb adminisztráció örök dicsőségére. Sokkal jobb pénzügyi helyzetben vagyunk, mint Görögország, de azért lebegjen előttünk ez a vészjósló példa. Bizony, a gyengeség jele lehet az IMF-kölcsön, de talán lényegesebb gyengeségjel, ha egy országot már nem akarnak finanszírozni, ha a fél világ beleszólhat az ország belpolitikájába, ha az állam nem működik, mert képtelen elég bevételt beszedni kiadásaihoz, ha szinte már polgárháborús állapotok alakulnak ki egy országban. Ez, no és persze a bóvli-kategória az igazi gyengeség jele. Kerüljük el, ha lehet!
